Wall Street Journal: Spiró György Fogsága az év egyik legjobb regénye
Sokak szerint méltatlanul későn, tíz évvel a hazai megjelenés után fordították le angolra Spiró György gigantikus történelmi regényét, a Fogságot.
A magyar olvasók nagy kedvence november elején jelent meg a Restless Books gondozásában, angolra a neves és széles körben elismert műfordító, Tim Wilkinson fordította, aki többek Kertész Imre műveit ültette át angolra - írja a HVG.
Amint megjelent Spiró György Fogsága az amerikai könyvpiacon, máris pozitív visszhangot váltott ki az amerikai kritikusok körében. Az egyik helyi magazin kritikusa, Adam Kirsch kiemelte, hogy a magyar regény jobb, mint a Ben Hur, és méltatta a szerző kivételes történelem ismeretét, amivel megjeleníti a politikai intézményeket és a társadalmi berendezkedést az időszámításunk szerinti első században. Kirsch szerint Spiró regényének legfontosabb üzenete, hogy a judaizmus mindig is inkább változatos civilizációként, mint koherens etnikai vagy vallási identitásként volt jellemezhető.
A Wall Street Journal éves irodalmi toplistáján szereplő regény a legjobb szépirodalmi művek közt foglalt helyet, többek között a Nobel-díjas török író Orhan Pamuk legújabb kötetének társaságában. A lap különösebb indoklást vagy méltatást nem csatolt a könyvekhez, csak a kötet borítója és fülszövege szerepel a válogatásban.
A Fogság témája a kétezer éves kereszténység, amely a nyugati civilizációt alapvetően meghatározza. Hőse Uri, az egyszerű, rövidlátó kisfiú, aki Krisztus megfeszítésének századában született. A regény az ő útján vezeti végig az olvasót: a római diaszpórában felnőtt fiú tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor Jeruzsálembe viszi az adót, és ez a gyenge fizikumú fiú Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián keresztül vándorol, hogy aztán évek múlva visszajusson Rómába.
Valahogy mindig többnek hiszik, így olyan kiváltságos helyzetekbe kerül, hogy együtt vacsorázik Pilátussal, a császárnak tolmácsol, de gyakran a legsanyarúbb számkivetettség a sorsa. Rengeteg kalandon keresztül okosodik és érik Uri, miközben az író kihasználja a lehetőséget, hogy véleményt mondjon a politikáról, a „császárváltogató korról”, amelyben semmi bizonyos nincs, csak az állandó változás és bizonytalanság, s amely a kifinomult olvasóban bizonyosan sok szempontból kísértetiesen rímel korunkra.
A kötet bár vaskos, nyolcszáz oldal, gyorsan és jól olvastatja magát, kalandos, változatos olvasmány tele életbölcsességgel és humorral.
