Márpedig két, széles körben olvasott netes portál is vezető hírben számolt be erről a jelentős médiaeseményről, majd részletesen pertraktálta az interjú delikát részleteit, komoly hírverést csapva egy amúgy nem túl nézett csatorna műsorának - írja a 168ora.hu. Még véletlenül sem akarnék ezúttal ironizálni, különös tekintettel arra, hogy hosszú évekkel ezelőtt amolyan vicces liberális óhajként forgott közszájon, hogy „kapjon szót doktor Kövér!” Aztán így a kétszeres kétharmad után meg is lehet nézni, hogy mire mentünk ezzel a kívánalommal.

Úgyhogy érdemes szemrevételezni azt, miként is gondolkodik a „túlsúlyos” honi kormányzó párt egyik meghatározó befolyással bíró figurája a világról, Európáról, illetve arról, hogy hol a helyünk nekünk magyaroknak, s mi a szerepünk ebben a gyorsan újrastrukturálódó világban. S mondom megint nyomatékkal: itt egy olyan politikai tényező ezúttal a szokásosnál is töményebb koncentrátumban beadott nézeteivel szembesülünk, akinek hatalmi pozíciójánál s pártbeli tekintélyénél fogva rendkívül komoly befolyása van az országos ügyekre, s ekként mindannyiunk életére.

Én most csak a szerteágazó, sok témát felölelő interjú azon elemére összpontosítanék, hogy a jeles közjogi méltóság fejében miféle fogalmi zűrzavar uralkodik, ha európai értékrendről eszmefejt. A tartalmi elemzés eszközeivel nagyszerűen kimutatható, hogy a szándékos csúsztatásnak s a beszűkült látókörből adódó sületlenségeknek miféle kavalkádja dívik itt, amikor a jeles méltóság destruktív, hanyatló, önazonosságát vesztő Európáról delirál.

Pontosabban nem arról, hanem az európai uniós bürokráciáról. Ebben az interjúban ugyanis Európa emlegetése szinte azonnal átcsap a brüsszeli bürokráciát illető panaszos, olykor furióz vádakba.

Mi sem áll távolabb tőlem, mint azt gondolni, hogy az uniós bürokrácia maga volna a Max Weber megénekelte professzionális bürokratikus észjárás ideáltípusa. Sőt. De ez a bürokrácia a maga olykor dogmatikus, máskor következetlen módján mégiscsak az európai értékközösség azon alapvető princípiumait, értékrendjét próbálja érvényre juttatni, amelyen Európa ideája nyugszik. S ami ellen a romlott, tekintélyuralmi rezsimet építő Fidesz-kurzus permanens harcot hirdetett. Becsomagolva ezt az önérdekű hatalmi térfoglalást a szabadságharc álságosan cinikus retorikájába. Szándékos csúsztatással hirdetve ekként azt, hogy ők csak a tehetetlen és alkalmatlan brüsszeli bürokrácia ellen küzdenek. S tulajdonképpen már ők képviselik az igazi európai értékrendet a meggárgyult, destruktív, „jólétbe belehülyült” Európával szemben. Nem vicc, ez így el is hangzik a házelnöki interjúban.

Így jut el aztán a bölcs házelnök azokig a magasságokig, hogy „szó sincs arról, hogy az európai bürokrácia európai érdekeket képviselne... Nem lehetünk biztosak abban, hogy ők valójában, mondjuk, nem amerikai érdekeket képviselnek. Ezek zsoldosok, ezek szélhámosok, ezek legjobb hiszemű olvasat szerint egyszerűen alkalmatlan tökfejek, de hogy semmi keresnivalójuk nincs Európa vezetőiként a nyakunkon, abban egészen biztos vagyok.” Hát joggal mond ilyesmit a házelnök úr, mert ő például zsoldosnak biztosan nem nevezhető.

Lehetne ezen az interjún röhögni, ha nem lenne tragikus és szörnyű következményekkel fenyegetően komoly.

Ráadásul abban kétségkívül igaza van a házelnöknek, hogy Orbán és az ő politikája – a menekültválság során mutatott példája nyomán – egyre népszerűbb. Az európai szélsőjobboldalon. S ha ezt nem ünneplik annyira az európai liberális demokrácia hívei, az azért van, mert „a nyugat-európai politikai elit orwelli eszközökkel tiporja el a közvélemény hangját”.

Mondom megint: aki a paranoia, a bornírtság és az agresszív hatalmi gőg eme egyvelegét produkálta, olyan figura, aki ezekkel az egyre „súlyosbodó” nézetekkel vagy 25 éve mérge... határozza meg a hazai közéletet.

Immár a jövő előhírnökeként.

168ora.hu