Elek Szabolcs nemrég még tőzsdézett, ma egy eldugott kis faluban sajtokat készít.

Szeretné, ha sok diplomás fiatal hinne úgy a vidéki életben, mint ő - írja a hir24.hu.

A főúttól harminc kilométeren kanyarog az út a Belső-Cserhát dombjain a nógrádi Terényig. A faluban 400-an sem laknak, közöttük is sok a betelepülő. Több nagycsaládot egy év ingyen lakhatással csábítottak a településre, nehogy be kelljen zárni az óvodát és iskolát. Akad néhány vidéken újrakezdő is a faluban, akik a városi nyüzsgést megunva költöztek ki a zöldbe. Kocsma nincs, van viszont múzeum csipkéről, gombáról, de még orsós magnóról is. Van szabadtéri színház és egy különleges harangláb, amelynek minden alkatrésze mozgásba lendül, ha a harang megszólal.

Az apró palóc faluban él a 29 éves Elek Szabolcs is. Alig egy éve költözött ide. Noha az Alföldön született, sokáig élt városokban. Azt mondja, túl sokáig.

„Dévaványán nőttem fel, aztán Mezőberényben tanultam két tannyelvű gimnáziumban, majd Pestre kerültem gazdasági főiskolára. Aztán biogazdálkodás mesterképzésre Németországban és Dániában jártam.”

A tőzsdétől a sajtkészítésig

Miközben beavat a részletekbe, hogy került Nógrádba, körbevezet otthonában. A több mint 100 éves parasztház teli öreg dísz- és használati tárgyakkal. A szoba egyik falán Che Guevara, mellette Buddha, távolabb egy kereszt. A plafonról sajtkészítő eszközök lógnak szép rendben.

„Sokáig tartott otthonossá tenni, mert több mint egy évig senki nem lakott itt, egy hónapig csak takarítottam, szellőztettem, egereket űztem. A berendezés is adott volt és nekem tetszik, úgyhogy csak pár képpel egészítettem ki.”

Nem az övé a ház, hanem egy Pest környéki családé, csak ők alig használták.

Egy konferencián megismert terényi biokertész javaslatára költözött Szabolcs a faluba. Kicsit korábban indult a vidéki újrakezdés, mint azt eredetileg tervezte.

  „Mindig is akartam a vidéki életet, de úgy láttam az utat hozzá, hogy előtte kemény munkával jól meggazdagodom.”

A pénzügyi válság idején kezdett dolgozni tőzsdei kereskedőként. Nem is keresett rosszul, de a pénz elment akkoriban utazásokra, tanulásra.

Angliában például 3 hónapot töltött önkéntesként biogazdáknál. Egy hónapig élt Walesben, egy kivándorolt holland családnál. Ők elsősorban sajtkészítéssel foglalkoztak, teheneket tartottak, kertészkedtek, de volt egy whiskyfőzdéjük is, annak a felújításában vett részt Szabolcs.

„Itt láttam a mintát, hogyan lehet egy nagyobb családnak olyan vállalkozása, ami eltartja a családot plusz még vagy tíz embert.”

Legszívesebben ezután az élmény után azonnal bevetette volna magát egy kis magyar faluba és elkezdi vidéki életét, de akkor még tartotta magát a tervhez, előbb a meggazdagodás, hogy legyen miből indulni. Így a feltöltő kis utazások után mindig visszatért Budapestre. Összességében három és fél évig volt tőzsdei kereskedő, abból is sokat tanult.

 "A munkán keresztül kijutottam például Indiába. Tulajdonképpen el kellett lesni, miért jobbak ők ebben a szakmában. Azt láttam, hogy nem okosabbak, csak jobb a stressztűrő képességük, a hozzáállásuk. Mi magyarok mindent túl komolyan veszünk, a kisebb veszteségekbe is belehalunk. És a csapatmunka náluk tökéletesen működik, itthon viszont gyenge az együttműködés, az egyéni érdekek vezérelnek leginkább.”

Külföldi útjain a magyar pesszimizmusról is próbálták leszoktatni.

„Míg máshol azt mondják, hogy ez egy jó ötlet, gyerünk, csináljuk meg, mi magyarok azt fejtegetjük, miért nem fog működni és bele sem kezdünk. Erre többször felhívták a figyelmem. Igyekszem ezt szem előtt tartani, de azért én nem vagyok a túlzott optimizmus híve sem, igyekszem mindent megtervezni kis lépésekben.”

Előkerülnek büszkeségei, a sajtok. Három típussal - gouda, cheddar, caerphilly – kísérletezget. Barátai nagy örömére, hiszen ők kóstolgatják, érdemes-e a jövőben eladásra is készíteni ilyeneket. Minden darabról hosszan tud mesélni.

„Ez a piros saját recept. Alapjaiban kicsit walesi, félkemény, kemény sajt. A bányászok ették frissen, nem érlelték sokáig. Én tovább érlelem és bio piros paprikával magyarosítottam.”

 Jó sajthoz jó alapanyag is kell, szerinte ez nem kis kihívás.

„Nagyon nehéz manapság tiszta, jó tejet találni. Nem jó fajták az állatok, főleg Holstein teheneket találni, ami nem jó a sajtokhoz. Nem figyelnek elégé a gazdák a higiéniára, manapság alig vannak kint legelőn a tehenek, helyette tápot, kukoricát meg silót esznek. Fél évembe került, mire találtam megfelelő minőségű tejet, pár faluval arrébb."

Több munka, jobb közérzet

Kiülünk a pajtába, ahol Szabolcs egyik barátja három kiscicát szórakoztat egy nádszállal. Öreg falovak, kosarak, egy még öregebb rádió és rozzant bicikli gyűrűjében álló székek árulkodnak arról, hogy Szabolcs egyedül él, de nem magányos. Mindig vannak vendégei, városi barátai gyakran mennek hozzá segédkezni, nekik ez kikapcsolódás. Sőt, Szabolcs is azt mondja, hogy bár most többet dolgozik, mint traderként, jobban élvezi az életet.

„Borzasztó kemény volt, 11 óra a monitorok előtt, állandó stresszben. Nem tudtam aludni, folyton kattogott az agyam. Most körülbelül 16 óra a napi munka, de sokkal nyugodtabb vagyok. Tegnap is halálra dolgoztuk magunkat, mégis jól éreztem magamat. Ha azt csinálod, amit szeretsz, ami lelkesít, az nem tűnik munkának, az nem megterhelő.”

Szabolcs egy kicsit csodabogárnak számít a faluban, azon dolgozik, hogy minél több fiatal jöjjön Terénybe. Például önkéntes csoportokat szervez egy civilszervezettel, az Útilapuval:

„Most nyolc fiatal van itt, köztük szibériai, belga, olasz, spanyol. Azért jöttek ide, hogy megismerjék a magyar vidéket, a magyar embereket. Kapnak szállást, ellátást, cserébe segítenek a faluban. Fóliasátorban dolgoznak, gyomlálnak, a parókiánál kerítést festenek, az óvodában takarítanak.”

Nyelveket beszélő tehenészt keresett

Azt mondja, hosszú távon a vidéki élet neki csak akkor elképzelhető, ha hasonló korú és érdeklődésű fiatalokat sikerül odacsábítani.

„Hiszek abban, hogy a fiataloknak van jövőjük vidéken. Kell hozzá jó ötlet, sok munka, pályázat, kis tőke és tudás. Aki nem tud semmit, az ne jöjjön vidékre, mert abból küszködés lesz!”

Szerinte nem szabad megelégedni az átlagossal, minőséget kell produkálni, de ahhoz kell szaktudás. Ezt a nézetét még sokan nem értik. Többeket megbotránkoztatott egy hirdetésével, amelyben fiatal, tanult tehenészt keresett nyelvtudással.  

 "Sokan háborogtak, hogy minek kell nyelvvizsga. De én most nem egy tehénpásztort keresek, hanem olyan vállalkozót, akivel együtt tudok működni nem átlagos, hanem nagyon jó minőségű sajt készítésében, olyat, aki akár kutatásokban is részt tud venni és önkénteseket is tud fogadni.”

Miközben szeleteli az ínycsiklandó sajtokat, magyarázza, mitől szebb a vidéki lét a pénzügyi világénál.

„Mindig olyan munkára vágytam, aminek az eredménye szó szerint kézzel fogható, mutatható, átadható, kóstolható. A tőzsdézés idején meg a nap végén csak egy szám volt az eredmény, plusz vagy mínusz.”

Alapjaiban változott meg Szabolcs életvitele is.

 "Visszavettem a fogyasztói szokásaimat. Régebben sokkal több szemetet megittam, megettem, megvettem. Az egyetem sokat változtatott a világszemléletemen.”

Most feleannyi pénzből kijön, mint Budapesten, és szerinte így sem nélkülözi a luxust:

„Nincs plazmatévém, de van netem, meleg vizem, kádam, kandallóm és amennyi sajtot csak akarok.” 

A sajtkészítés azonban egyelőre csak hobbi, nem is olcsó, a rá valót más munkával kell egyelőre megteremtenie, mivel a meggazdagodáshoz vezető tőzsdei útról korábban letért az egészsége védelmében.

Miután tavaly még egy fél évig Walesben tanulta a sajtkészítés fortélyait, itthon egy nógrádi tejfeldolgozó cégnél volt üzemvezető. 

„Egy félkész üzemet kellett beindítani. De én nem akartam tejjel meg joghurttal dolgozni, pláne nem nagy gépekkel. A sajtüzem meg még most sem készült el. Mivel nem tudtam azzal foglalkozni, amivel én igazán szeretek, nyolc hónap után otthagytam a céget.”

Most projektbeszerzőként dolgozik napi nyolc órában, és munka után készíti a sajtjait. De csak kétnaponta, a köztes napokon az eszközök rendbetételével, takarítással és egyéb ház körüli teendőkkel, szervezésekkel megy el az idő.

Amikor Terénybe költözött, tehenet, farmot akart mostanra, a tervezettnél ugyan lassabban halad, adott még időt magának.

„Most már fel kell gyorsulniuk az eseményeknek, jövő nyár a határidő, ha addig nem tudom megvalósítani az álmom, hogy a sajtokból tudjak megélni, akkor biztosan elmegyek külföldre. De nem ezt akarom. Nagyon szeretek utazni, másoktól tanulni, de akármilyen jó környezetben is, valahogy mindig kívülálló vagy, mindig hazavágysz.”

hir24.hu