40 éve ez a tó még nem létezett, és a helyén a világ egyik legnagyobb vízesése, a Guaíra-zuhatag állt. Arról, hogy pontosan mekkora volt a Guaíra, ellentmondó információk maradtak fenn, az biztos, hogy a Paraná folyó bő 4800 méter széles volt itt, és 40 méteres mélységbe zúdult le a vize, 18 kisebb-nagyobb zuhatagon keresztül. A vízhozamáról viszont eléggé eltérő, másodpercenként 13 ezer és 50 ezer köbméter közötti adatok vannak.

Tegyük kicsit kontextusba ezeket a számokat! A Duna szélessége Budapesten, a Lánchídnál 350 méter, szóval nagyjából 14 Dunát kell elképzelnünk egymás mellett, hogy megkapjuk a Guaíra vízesés szélességét. A zuhatag 40 méteres magassága 13 emeletnek felel meg. A Duna vízhozama Budapestnél a hivatalos adatok szerint ebben a percben, amikor ezt a cikket írom, 1390 köbméter másodpercenként – ennek a 9–36-szorosát produkálta a Paraná folyó.

A Guaíra a duzzasztó megépítése előtt – Forrás: Flickr / Marcelo Aquino

Az, hogy vajon a Guaíra a világ legnagyobb vagy csak egyik legnagyobb vízesése volt-e, amíg létezett, jó kérdés. Magasságra semmiképpen, ebben eltörpül a 979 méteres venezuelai Angel Falls vagy a 947 méteres dél-afrikai Tugela mellett. Vízhozamban viszont mindenképpen ott van a topon: ha az 50 ezer köbméteres adatot vesszük, akkor messze a világ legnagyobbja, ha a 13 ezreset, akkor a negyedik. Csakhogy az előtte levő háromból kettő (a Kongó folyón a Livingstone- és a Stanley-zuhatag) nem klasszikus vízesés, hanem inkább 350, illetve 100 kilométeren át húzódó vízesés-sorozat; és a harmadik, a szintén a Kongón levő Inga esetében is vitatott, hogy valójában vízesésnek számít-e, vagy zúgónak, vagyis egyszerűen a folyó meredek szakaszának, 15 kilométeren keresztül.

Akárhogy is, a Guaíra lenyűgözően hatalmas volt, a korabeli feljegyzések szerint a lezúduló víz dübörgő hangját 30 kilométeres távolságból is lehetett hallani. Már az 1960-as években felmerült a brazil és a paraguayi kormány részéről, hogy a határfolyó Paraná ideális lenne mindkét országnak egy hatalmas vízi erőmű megépítésére. Az 1966-ban aláírt szándéknyilatkozatból hétévnyi alkudozás után jutottak el egy szerződésig, és innentől már csak két év kellett, hogy 1975 januárjában elkezdődjön az építkezés. Ekkor már mindenkinek világos volt, hogy a vízesésnek megpecsételődött a sorsa, mert pont az erőmű víztározójának tervezett helyén áll, és el fog tűnni a felduzzasztott vízszint alatt.

A természetvédők és az őslakosok tiltakozása ellenére 1978-ban el is terelték a Paranát, és miután kiszáradt a folyómeder, felhúzták a hatalmas duzzasztógátat. 1982 októberében aztán visszaengedték a folyót az eredeti medrébe, és elkezdték feltölteni a víztározót. Mivel a Paraná vízállása akkor kifejezetten magas volt, és nagy esőzések voltak a környéken, a tározó két hét alatt megtelt, a vízszint 100 métert emelkedett, és elnyelte a Guaírát. Így jött létre az Itaipu, aminek az átlagos mélysége ma 20 méter, de egyes helyeken – például az egykori zuhatagnál – eléri a 170 métert is.

Légi felvételen az Itaipu-gát és a tó – Fotó: Cristian Lourenço / Getty Images

A vízi erőmű az 1984-es indulásakor a világ legnagyobbjának számított, azóta Kínában épült két, még ennél is nagyobb a Jangce és a Jinsa folyón. A mai, két bővítéssel kiegészült teljes kapacitása 14 ezer megawatt. Megint csak kontextusnak: a paksi atomerőmű, ami a magyarországi áramtermelésnek nagyjából a felét adja, ennek a hetede, kétezer megawattos.

A puszta méretén felül a vízi erőmű technikai különlegessége, hogy Brazília és Paraguay közösen üzemelteti, ám a két országban eltérő az elektromos hálózat szabványa. Paraguayban ugyanolyan, 220 voltos, 50 hertzes a rendszer, mint Európában, Brazília azonban az amerikai 110 voltoshoz hasonló, 60 hertzes, 127 voltos áramot használ (illetve, hogy még bonyolultabb legyen, néhány régió 220-asat). Az erőmű 20 generátora – amelyek egyenként nagyobbak, mint nálunk egy-egy paksi blokk – ezért kétféle áramot termel, 10 brazil szabványút, 10 pedig paraguayit. Paraguay azonban egy aránylag kis népességű, 6,8 milliós ország, még egy fél erőműnyi áram is sok neki, így az Itaipu rá eső termelésének egy részét rögtön el is adja Brazíliának.

(Források: How Stuff Works, Amusing Planet, The Travel)/Telex