27-en a helyszínen vesztették életüket, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek.

A balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyedórával az első vágányon szabálytalan tolatást végeztek. A váltók ekkor már be voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. Tolatáskor a tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót (ún. váltófelvágás) az 1. vágányra, amiről a forgalomirányítás nem tudott, és a tolatást végzők sem ellenőrizték a váltók állását később. A gyorsvonat emiatt az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel érkezett a ténylegesen kitérő állású váltóra, a mozdony (V43 1360) és az első kocsi átlökte a váltót, egyenesen haladt tovább, de a szerelvény többi része már kisiklott. A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és az anyagi veszteséget szenvedetteknek – összesen 96 esetben – fizetett kártérítést. Az esetenkénti összeg 20 ezer forinttól 6 millióig terjedt. 1996. június 29-én avatták fel az áldozatok emlékét őrző emlékművet a vasútállomáson.

Az esetet egy csaknem tízperces filmben így rekonstruálták - index.hu.