Az ABC televíziótársaság egyik producerét azon a hétfőn a New York-i Roosevelt Kórházban ápolták egy motorosbaleset miatt. Az ágyából hallotta, amint két rendőr épp arról beszél, hogy most szállították be John Lennont a kórházba, akit egy merénylő agyonlőtt a háza előtt, és már halott volt, amikor megvizsgálták. Látta is Lennon holttestét. Azonnal betelefonált a tévé newsroomjába, és továbbította az információt. Eközben Ono azt kérte a kórháztól, hogy ne hozzák nyilvánosságra Lennon halálhírét, míg nem közli ő személyesen az ötéves Sean Lennonnal, aki valószínűleg nézi a tévét, és az anyja mindenképpen el akarta kerülni, hogy onnan tudja meg, hogy az apja meghalt. 

Az ABC-n belül pillanatokon belül a legmagasabb szintekig jutott a halálhír, és a hírigazgatót, Roone Arledge-t bízták meg azzal, hogy kitalálja, hogyan tárják ezt a hírt (a Martin Luther King Jr-gyilkosság óta a legnagyobb hatású merényletet) a nézők elé. Arledge mellesleg a sportosztályt is vezette, és az éppen folyó Monday Night Football vezető producere volt éppen. Az MNF (Hétfő Esti Futball) az aktuális amerikaifutball-forduló legnagyobb rangadója, és ez az egyetlen meccs, amit egész Amerikában közvetítenek, rengetegen nézik. 

A meccs már majdnem véget ért, egy perc volt az utolsó negyedből, a New England Patriots játszott a Miami Dolphins ellen, és döntetlen volt az állás. A Patriots támadott, és a mindent eldöntő mezőnygól közelébe kerültek. Miközben a nézők a meccs miatt izgultak, a kommentátorok és Arledge megállapodtak, hogy ők fogják közölni a halálhírt Amerikával. Egyikük, Howard Cosell hat évvel korábban már készített interjút Lennonnal, éppen az MNF adása közben, ezért őt választották a feladatra. Frank Gilford közölte, hogy most egyáltalán nem érdekli, hogy mi folyik a pályán, mert "Howard, el kell mondanod, amit megtudtunk itt a közvetítőfülkében", majd átadta a szót Cosellnek, aki ennyit jelentett be:  

"Igen, el kell mondanunk. Emlékezzenek, ez csak egy futballmeccs, függetlenül attól, hogy ki nyer, és ki veszít. Egy elmondhatatlan tragédiát erősített meg a számunkra az ABC News New Yorkból: John Lennont – a Beatles talán leghíresebb tagját – a New York-i West Side-on lévő otthona előtt kétszer hátba lőtték [valójában négyszer lőtték hátba], a Roosevelt Kórházba rohantak vele, de már csak a halálát tudták megállapítani. Nehéz visszatérni e hír után a meccshez, de ez a kötelességük, Frank?"

Lennon halála egyike lett azon nagy hatású eseményeknek, amelyek vakuvillanásként égtek bele egy generáció emlékezetébe, mindenki tudja, hogy mit csinált akkor, amikor megtudta a hírt. A futballmeccset az Oakland Stadion backstage-ében is nézték, amikor Stevie Wonder koncertje tartott éppen. Ő, miután megtudta, még elénekelt néhány számot, aztán kiállt, és bejelentette a hírt: 

"Valami fontosat akarok elmondani nektek, kérlek maradjatok csendben. Értsétek meg, én nem vagyok az, aki rossz híreket szeret hozni. Valakit lelőttek, valakit lelőttek ma este, háromszor. Mr. John Lennonról beszélek… Nagyon sajnálom, hogy el kellett nektek mondanom, de amióta megtudtam, nagyon nehezen tudom folytani a koncertet."

Ekkor még senki sem ismerte a gyilkosság részleteit a szemtanukon kívül. Aznap délután Annie Leibovitz, a világ egyik leghíresebb portréfotósa látogatta meg Lennonékat a Dakota-házban, hogy fotósorozatot készítsen róla a Rolling Stone magazin számára. Először nem akarta, hogy Ono is rajta legyen a képen, mert a magazin a címlapra akarta tenni, és Onót, akit még mindig utáltak a Beatles (vélt) szétrobbantása miatt. Lennon azonban ragaszkodott hozzá, hogy róla is készüljön kép, így született meg a híres, Lennont magzatpózban ábrázoló közös portré róluk. A fotózás után Lennon egy San Franciscó-i rádiós DJ-nek adta élete utolsó interjúját, majd elmentek a Record Plant Studióba, hogy a Walking on Thin Ice című közös daluk utómunkálatain dolgozzanak, ahonnan csak késő este értek haza.

Eközben egy honolului volt biztonsági őr, Mark David Chapman egész nap a Dakota-ház előtt ólálkodott.

Chapman a korai években Beatles-rajongó volt, de aztán feldühítették Lennon dalszövegei és nyilatkozatai, különösen az, amiben azt állította, hogy ők híresebbek, mint Jézus. Egyre jobban gyűlölte Lennont, aki szerinte képmutató volt, hiszen a dalaiban az egyenlőségről és az elnyomottakról énekelt, miközben a gazdag bohémek életét élte New Yorkban.

Hónapokig tervezte a gyilkosságot. Már októberben is New Yorkba utazott, de akkor meggondolta magát. Végül december 8-án reggel vett egy példányt A zabhelyezőből (a könyv meghatározta egész személyiségét), és elment a Dakota-házhoz. Ott a nap folyamán elbeszélgetett a rajongókkal, a portással, látta a dadust, amint sétálni viszi a kis Seant. Amikor Lennonék délután 5-kor elindultak a stúdióba, ő odalépett hozzájuk, és alírattatta Lennonnal a Double Fantasy című lemezt.

A zenész Chapman szerint megnyerően bánt vele:

"Nagyon kedves volt. Ironikus, de nagyon kedves és türelmes volt velem. A kocsi várt rá, de ő mégis szánt rám időt, vacakolt a tollal, hogy fogjon, és aláírta a lemezemet. Megkérdezte, hogy szeretnék-e még valamit, mondtam, hogy ‘Nem, uram’, és csak ezután ment tovább."

Amikor visszaértek a stúdióból Chapman a Dakota-ház kapujának árnyékában bújt meg. Amint a pár elhaladt előtte, ő elővette kabátja zsebéből a pisztolyt, és 3 méterről ötször lőtt. Egy lövés célt tévesztett, a többi Lennon hátába és vállába fúródott. Átszakította a tüdejét és a bal oldali kulcscsont alatti artériát. Lennon még feltámolygott a lépcsőn, azt mondta, hogy meglőtték, majd összeesett. Mindenhonnan ömlött belőle a vér. 

A portás ráordított Chapmanre, hogy tudja-e, hogy mit csinált. Ő erre teljes nyugalommal azt válaszoltak, hogy "Igen, most lőttem le John Lennont.". Meg sem próbált elmenekülni, a pisztolyt ledobta a járdára, levette a kabátját, hogy a rendőrök láthassák, hogy nincs nála fegyver, majd a könyvét olvasgatta a rendőrök kiérkezéséig.  

A rendőrök látták, milyen súlyosan sérült Lennon, ezért nem vártak a mentőre, hanem beültették a kocsijukba, és maguk vitték kórházba. Az egyik rendőr még megkérdezte, hogy ő John Lennon-e, erre az zenész bólintott, hörgő hangot hallatott, majd elveszítette eszméletét. Amikor beértek a kórházba, már nem lélegzett, és pulzusa sem volt. Húsz percig próbálták újraéleszteni, mindhiába.

Végső próbálkozásként felnyitották a mellkasát, hogy közvetlenül a szívén alkalmazzanak szívmasszázst, de a sebész azonnal látta, hogy semmi esély: a golyók hatalmas pusztítást végeztek, a nagy artériák romokban hevertek a szív fölött. Három golyó a mellkasán át távozott, a negyedig az aortában akadt el. A halál oka elvérzés volt: a vértérfogata több mint 80 százalékát elveszítette.  

Semmi esélye nem volt. 

Ahogy elterjedt a gyilkosság híre, világszerte elkeseredettség lett úrrá a rajongókon, legalább hárman öngyilkosok lettek, ami miatt Ono közleményt adott ki, amiben arra kérte a rajongókat, hogy ne engedjék, hogy a kétségbeesés legyőzze őket. A Dakota-ház elé gyűlőket az özvegy megkérte, hogy menjenek el, mert nem tudott tőlük aludni, de vasárnapra a Central Parkba hívta őket 10 perces csendes imádkozásra. Világszerte milliók álltak meg december 14-én 10 percre, több tízezren Liverpoolban gyűltek össze, majdnem negyedmillióan a Central Parkban. A rádiók 10 percre elhallgattak. 

Chapmant életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, 20 év után kérvényezhette a szabad lábra helyezését. Ezt 2000 óta 11-szer kérvényezte, de eddig mindig elutasították. 

hang.hu