A kormányfőről régóta tudjuk, hogy nem híve a járvány miatti korlátozásoknak, hiszen az ront a közhangulaton, ráadásul bevezetésük nyilvános beismerése lenne annak, hogy kizárólag az oltásokra nem lehet bízni a kór visszaszorítását. A legfőbb indok mégis az, hogy megakaszthatja a beígért gazdasági felpörgést egy olyan intézkedési csomag, amely egyszerre korlátozza a fogyasztást és a termelést. - írja a Szegedi Kattintós

A kormány továbbra sem látja indokoltnak olyan intézkedések bevezetését, melyek segítenék a járvány visszaszorítását, ehelyett hónapok óta az oltási program felpörgetésében látják az egyetlen megoldást az egyre aggasztóbb helyzetre. Most az sem számít, hogy az eddig Magyarország kihelyezett laboratóriumának tekintett Ausztriában is bevezették azokat a lezárásokat, melyek nyilván érzékenyen érintik az emberek közérzetét, és visszavetik a gazdaság teljesítményét is. Pedig a sógoroknál messze nem voltak olyan rosszak a járványügyi mutatók, mint most nálunk.

A Fidesz azonban mániákusan ragaszkodik ahhoz a kommunikációs tervhez, amelyet még idén tavasszal dolgoztak ki Rogán Antal propaganda minisztériumában. Ennek lényege, hogy a járvány ellenére dübörög a gazdaság, az ország működik, mostanában pedig „Magyarország előre megy!” A jelszavak tehát most fontosabbak annál, hogy a realitásokkal foglalkozzon a kormány. Nyilván hatalmas érvágás lenne a gazdaság számára, ha a karácsonyi vásárlási láz kellős közepén korlátoznák a kereskedelmi egységek forgalmát, és a vendéglátósokat és szállodaipart is hatalmas veszteségek érnék, ha az ünnepi időszakban be kéne zárniuk.

A kormány ugyanis igyekszik elmaszatolni azt a tényt, hogy az oltás önmagában nem fogja vissza a vírus terjedését - hiszen az oltottak is fertőződhetnek és továbbhatják a kórt -, így az emberi érintkezések korlátozása nélkül a következő hetekben szinte semmi esély nem lesz a helyzet normalizálódására.

De meddig lehet feszíteni a húrt, amikor látványosan romlanak a járványügyi mutatók? Meddig lehet eljátszani, hogy tulajdonképpen nincs semmi baj, hiszen lehet moziba, színházba, kávézóba járni, az operatív törzs pedig az eddigi gyakorlattal szemben ezúttal teljesen a háttérben marad, mintha nem is lenne komoly szerepe ilyen helyzetekben? Ha nem lennének választások fél éven belül, valószínűleg úgy tenne Magyarország kormánya, ahogy szlovák, osztrák, szlovén, cseh és német kollégáik, de Orbán Viktor most úgy érzi, egy újabb négy éves ciklus megszerzése érdekében érdemes 19-re lapot húznia.

Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy a járványkezelés magyar változata komoly hazardírozás. Komoly korlátozások nélkül ugyanis a vírus terjedése nem állítható meg, és a felpörgetett oltási program sem tudja majd megakadályozni, hogy a következő hetekben újabb egészségügyi krízishelyzet alakuljon ki. A kormány ugyanis igyekszik elmaszatolni azt a tényt, hogy az oltás önmagában nem fogja vissza a vírus terjedését - hiszen az oltottak is fertőződhetnek és továbbhatják a kórt -, így az emberi érintkezések korlátozása nélkül a következő hetekben szinte semmi esély nem lesz a helyzet normalizálódására.

Az Orbán-kormány most saját ígéretei csapdájába került, ezért inkább hisz a nyájimmunitás kialakulásában, mint saját intézkedéseiben. Ha ugyanis túl lép a maszkviselés és a munkáltatókra terhelt kötelező oltások világán, akkor egyrészt beismeri saját járványkezelésének kudarcán, másrészt veszélybe kerül az a gazdasági csoda, melyet oly magabiztosan ígért meg még a nyáron, és amelynek következtében a választások előtt nagy pénzosztások jöhetnének. Lényegében az egész kormányzati kampányt ki lehet dobni az ablakon, ha a tények és a vágyálmok már nem lesznek összeegyeztethetők. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Addig szívd ki a kígyó mérgét a karodból, amíg az el nem keveredik a véreddel!” (Szegedi Kattintós)