A Fidesz szerint London elveszett
Van a hatalomvágynak egy olyan határa, ami minden józanészt felülír. Kásler Miklós esetében például a józanság szóba sem jöhet, az ő hülyeségei olyan méreteket öltöttek politikussá avanzsálása örömére, amivel lassan a körötte lévő teret is meghajlítaná.
Jó biznisznek bizonyul a migránsokkal való riogatás. Minél tájékozatlanabb közeg előtt kerül sor egy kis riogatásra, az eredmény annál inkább lesz hisztérikus. Ezzel, valamint az átlagos fideszhívek jellegzetes fensőbbségtudatával aligha tudja felvenni a versenyt a legjobban alátámasztott érvelés sem.
„Senkit ne tévesszen meg, hogy itt Farmoson, Nagykátán, Tápiószentmártonban, Tápiószelén nem látunk egyetlen migránst sem. Nagyon is közvetlenül érint minket minden látszat ellenére ez a téma. Párizsban, Londonban már vége a dalnak. Ott már Mohamed a leggyakoribb fiú keresztnév” – figyelmeztette Czerván György fideszes országgyűlési képviselő a megszeppent 150 fős közönséget a farmosi Művelődési házban. A hallgatóság, mintha csak a mise kezdetét jelző csengettyű csendülését várná, tömött sorokban ült és nesztelenül morzsolgatta az Orbán Viktor hét pontját hirdető szóróanyagot. A Pest megyei községet Prof. Dr. Kásler Miklós Emberi Erőforrás Miniszter látogatta meg, hogy a híveket kellően feltüzelje a közelgő európai parlamenti választásra.
A professzor nem játszotta el a manapság divatos egyszeri pacalozó, törkölypálinkás, „én is csak egy vagyok közületek” orbánista színjátékot, úgy vonult be és úgy is viselkedett az egész esemény alatt, mint akinek gyerekként a tekintély volt az első szava, az oviban pedig tisztelet volt a jele. /444/
Szép érvelés, csak éppen javításra szorul az állítás. Londonban a leggyakoribb név, nem Mohamed, hanem István. És nem Mohamed miatt, hanem nem túl kedves kormányunk miatt válhatott London a legnagyobb, magyarok lakta várossá. Ez persze némileg túlzó állítás, de érzékeltetnünk kell az álítás fonákságát.
Ezzel pedig egy olyan tételt sikerült akaratlanul igazolnunk, ami cseppet sem fest jó képet hazánk mentális állapotáról. Az magyar választók agymosása azzal kezdődött, hogy megtörték az éberségüket. Ez bevett gyakorlat egy posztszoc államban, ahol az egyéniség hovatovább üldözött dolog. A lényeg, hogy pszichózissal küzdő politikusokat csak gyaníthatóan hasonlóan károsodott szellemű emberek tűrnek meg a nyakukon.
