Még valamikor májusban mondta a miniszterelnök, hogy „persze hogy befogadjuk mi az életükért menekülőket, hisz a mi szívünkben van irgalom”.

Innentől minden nagyon egyszerű: csak tagadni kell, hogy akik ténylegesen, effektíve, de facto jönnek, azok valóban háborúból menekülnek. Azt kell mondani: „Ezek nagyrészt megélhetési bevándorlók.” Nagyrészt. Helyben vagyunk. A háborús övezetekben az emberek nagyrészt csuda elégedettek a helyzetükkel, kifejezetten tetszik nekik, hogy háború van, nem csoda, egy háború irtó izgi, nem is akarnak elmenni a háborúból máshova, lemondani ezzel a háború nyújtotta élvezetekről, mások dollár ezreket, tízezreket fizetnek ilyen élményekért, nekik meg ingyen, helyben megvan. Ellenben ahol béke van, ott unalmukban már azt se tudják, mit csináljanak, téblábolnak hol jobbra, hol balra, aztán a fülükbe jut hogy pár ezer kilométerrel arrébb mennyivel szebb, jobb, „másabb” az élet, ez persze nem igaz, mégis megindulnak a nyomorultak, gyakorlatilag egy másik bolygóra, minden vagyonukat hátrahagyják, feláldozzák, pénzzé teszik, mert ennyire ostobák, ki érti ezt? A legelvetemültebbek még egy pár gyereket is magukkal cibálnak, hogy ezzel is hatásosabb legyen a belépőjük oda, ahol a kerítés is kolbászból van, mint arra egy nagyon okos kommentelő a Facebook-on volt szíves felhívni a magánál butábbak, vagyis mindenki figyelmét, a kerítésbe persze bele kell rongálni ehhez, már akinek nem jut eszébe, hogy simán a sínen is át lehet gyalogolni, de a rongálás meg bűncselekmény lesz, Rogánnak fantasztikus módon két ötödik kerületi ingatlanmutyi közt még ezzel is van ideje foglalkozni, a kormány nyitott az elképzelésre, tehát a menekültek, akiket a kormány nem akar Magyarországon látni és a magyar adófizetők pénzét költeni rájuk meg pláne, teljesen logikus módon Magyarországon lesznek kóterbe zárva és a fogva tartásuk természetesen a magyar adófizetők pénzéből lesz megoldva, még tán a mobiltelefonból is jut nekik, amit a magyar sittesek közt osztogat a kormány mostanában, aminek darabja kétmilliót kóstál, neked bazdmeg mikor lesz ilyen drága mobilod? Na ugye…

Ezért kifejezetten még érdemes is belenyesegetni abba a hülye gyodába, gyoda, igen, szerintem gyalogsági drótakadály, egyes civilek ezt jobban tudják, szerintük gyorstelepítésű drótakadály, ám legyen, biztos ők tudják jobban, végül is én voltam katona 11 évig, még azt az ezredest is személyesen ismerem, aki levezényli most ezt az egész kerítésépítést, én csak végrehajtom a parancsot, szarok rá, hogy ártatlanok halnak meg miattam, és örömmel asszisztálok ahhoz is, hogy a kormány tízmilliárdokat pazarol el egy ilyen baromságra, amikor a fél ország mélyszegénységben él és éhezik, az egészségügy meg ott tart, hogy a nővérke a maga pénzén veszi a kötszert meg a pelenkát, az orvos a végkimerültségtől ájultan esik össze műtét közben, amit egyébként is Praktikerből és horgászboltból beszerzett szükségeszközökkel hajt végre, igen, igen, melengeti a szívemet nagyon az érzés, hogy ilyen emberek parancsolgattak nekem is olyan sok éven át, még szerencse, hogy akkor még nem volt diktatúra, mint most.

Valójában eléggé lehetetlen vállalkozás ez. Mármint, megírni ezt a cikket, úgy, ahogy én azt pár napja elképzeltem. Meg is írtam én már ezt egy változatban, két-három nappal ezelőtt, de még hátravolt a szerkesztés, esetleg kicsit húzni rajta itt-ott, mert elég hosszú is lett, 2300 szó, az sok, az tényleg sok. De azóta annyi minden történt, ami mindent érvénytelenített, minden nap beáll valami minden addigi képzeletet felülmúló új eszelős fordulat az ügyben, hát egyszerűen nem, nem, nem tudsz hol pontot tenni ennek a végére. Amire én most vállalkoztam, az az, hogy visszamegyek gondolatban addig a bizonyos január hetedikéig, és emlékezetből végigveszem, hogyan, milyen stációkon át jutottunk ide, ahol most vagyunk – de hát mit jelent már maga ez, hogy most? Amikor végére értél a piszkozatnak? Aztán mire nekiülnél a csinosítgatásnak, jön az új őrület, minden napra jut valami, ami olyan újszerű döbbenetet okoz, hogy az ember kénytelen belátni, bármilyen keményen is próbált fogalmazni tegnap, naivnak bizonyult, a tetszetős keretet meg, amibe sikeresen mindent belefoglaltál, az se volt egyszerű, szétfeszíti szintén ez az újszerű döbbenet, lehet mindent elölről újragondolni, hol is tartunk?, mi történik?, ha most ez történik, akkor ami eddig történt, az mi volt? húzni akartál az így is túl hosszú cikken? hahaha, akkor most hozzátoldani fogsz, és még hosszabb lesz, próbáld minél szórakoztatóbban megírni, az az egy fegyvered maradt, de ez megy is, hát lehet nem szórakoztatóan írni arról, hogy a kormány már Szíriában és Afganisztánban is ki akarja rakni a szánalmas plakátjait, hátha a tűz alá vett területeken laposkúszásban menekülőknek azt lesz ideje és kedve olvasgatni? Mert az őrületet felmérni, értelemmel befogni igyekvő tudomány itt úgyis megáll, leblokkol. De már azon a ponton is, hogy a menekültek gyerekeinek megtiltják az aszfaltrajzok készítését, ebadta kölkei, hát miért nem tudtok ti is házikót rajzolni fával meg napocskával, feketét ne használj!! szépen!!, ahogy a rendes magyar gyerekek!! – vagy hogy a békemenetes senkiházi szerint aki a menekülteket védelmébe veszi, az a jogsértést veszi védelmébe, vagy ott a Fidesz kommunikációs igazgatója, akinek ebben a minőségében a kommunikáció azt jelenti, hogy a Facebook-on hazudik és uszít – na őt legalább beperelte a Magyar Helsinki Bizottság, és akkor most elképzelem, ahogy Kocsis Mátét elmeszeli a bíróság – nem, hazudok, nem képzelem el, meghaladja a képzeletemet, ez is, de erről a gonoszok közt is leggonoszabb emberről úgyis lesz még szó különben a későbbiekben.

Márpedig ennek a cikknek akkor is kell valami keretet csinálni, ha a tomboló őrület nem bíbelődik ilyesmivel, amikor írja a véres valóságot. Ígérem, mostantól bármi történik, azt már nem toldom hozzá, nem, nem és nem. Az interneten se nézek utána még annak se, ami eddig volt, mi hogy történt és mikor, ki mondta és hogy pontosan, nem guglizok, nem görgetek lefele a Facebook-on, a fejemben még talán valamennyire rend van, bár, épp ma van az, amikor kezdem azt hinni, hogy az agyamat is szétrobbantja lassan, ami hónapok óta gyűlik benne – amióta figyelem, hogyan teljesedik ki ez az őrület, ami pedig annyira szokványosan indult, hogy oda se figyeltünk igazán.

Utólag azért tudható, hogy azzal kezdődött, urunk és miniszterelnökünk szózatot intézett hozzánk, saját népéhez, de Európa összes népéhez és vezetőjéhez is egyszersmind, felemelt ujjal, oktatólag, mert ő egy nagyon nagy tanár, copyright Dopeman (igen, ezt ő mondta tavaly, amikor a diktátor csekély ellentételezésért hazahozatta a Seuso-szajré felét), de akkor még nem tudtuk, hogy ez a szózat kezdete lesz valaminek, ami mostanra láthatjuk, mivé eszkalálódott, azt hittük akkor még, ez csak egy szakasztott olyan jelentéktelen agymenés, mint az összes többi agymenése, amit talán még túl is reagál az ellenzéki média, és ez a szózat a következő vala: a gazdasági bevándorlás egy rossz, nagyon-nagyon rossz dolog, aminek sehol Európában nem lenne szabad szabad folyást engedni, de neki meggyőződése, hogy őt, a magyarság felkent vezetőjének ezt a tanítását, útmutatását kontinensünk valamennyi nemzetének követni kellene, de különben követni is fogja, sőt már követi is, ahogy különben is 5 éve őt másolja, követi már a világ, az állam, a gazdaság működtetésének az Orbán-féle módszerét, vagy inkább zseniális, újszerű csodáját, amit ő ebben a lángoktól ölelt, ezrek által tépett, Trianon-szaggatta kis országban ama dicső nagy fülkeforradalom óta véghezvisz. Olyan politikai potentát nem született még persze erre a világra, amelynek ne lennének kritikusai, ne lenne ellenzéke, ne lennének, akik nem hisznek neki, akik átlátnak rajta, látják, hogy közönséges, bár kétségkívül nagypályás tolvaj ő, semmi több, és bizony amikor ilyet mond, hogy az ő zsenialitását ámulja a világ és mindenki az ő módszereit követi és másolja, ezek a kritikusan gondolkodók ilyenkor jellemzően sírva fetrengenek a röhögéstől, ez minden eszelős baromságok közt is a piramis csúcsa, hogyne, majd pont ezt a világ jobbik, fejlettebb, civilizáltabb, kulturáltabb, liberálisabb és toleránsabb felén lenézett, megvetett nyelvöltögető minidiktátort fogja bárki követni, másolni, jaj ne, nem bírom, sírok… Vagy, vagy lehet hogy mégis?, vagy most mi van?, sikít bennem a rémület alig fél évvel később, e sorok írása közben. Lehet hogy mégis, és én vagyok az idióta, meg velem együtt még több száz másik jó ember, akikről azt gondolom, a véleményükre adni, amit mondanak, arra figyelni kell? Alig fél év alatt a dolgok olyan katasztrofális ütemben romlottak el a már akkor is nagyon rosszhoz képest, hogy lehetetlen ezt a tempót paranoiával, borúlátással és Cassandra-komplexussal győzni, ama bizonyos január hetedike óta – hát bazdmeg én ezt se hiszem el, hogy még erre is fejből emlékszem, igen, ekkor történt az a bizonyos Charlie Hebdo-féle mészárlás, a borzalmas merénylet, amit Orbán Viktor, egyszerű földi halandó számára nem átlátható, nem felfejthető, nem dekódolható asszociációs bakugrással a gazdasági bevándorlással hoz összefüggésbe, és így bírja ezt a fentebb idézett gondolatot reagálni rá. Senki nem érti ezt, az elkövetőkről sok minden elmondható, csak az nem, hogy gazdasági bevándorlók lettek volna, de nem baj, az emberek fáradtan röhintenek egyet, aztán haladnak tovább, ilyen fajta sódert minden nap minden órájában tol valamelyik fideszes fődemagóg, vannak elég sokan, és mind elég sokszor vaker is a médiában, most akkor mi van. Ki hitte volna akkor, hogy a sok üresnek tűnő megmondás közt épp ez lesz az, az, az, AZ, ahol a lábát a tagadás megveti, és ahonnan kiindulva, mindent el- és beborít az entrópia?

Közben a világ minden tájáról jönnek a hírek háborús övezetekből menekülőkről, hajókon hánykolódnak a tengeren, távol-keleti országok egymásnak passzolgatják tovább a szenvedő, haldokló emberekkel zsúfolt lélekvesztőket, szomjan hal a terhes nő, dobálják nekik a segélycsomagokat biztos távolságból, de kikötni egyik ország se engedi őket. Én ekkor, mert basszameg, én is csak emberből vagyok, azaz gyarló, túlzásokra hajlamos, kiposztolom a hírt, és föléfirkálom, hogy na, malájföldön is az Orbán elvtársai ülnek a trónon, és ezt a hírt a szenvedő, haldokló, lélekvesztőkben hánykolódó emberekről Orbán tuti bólogatva, mosollyal a száján olvassa, de közben a kétely mardos, jó, ez csak egy hülye facebook-poszt, de miért kell nekem gonoszabbnak beállítani a kisdiktátort, mint amilyen, valós bűne is van neki annyi, hogy azt több, mint elég ráolvasni, ámde most… Ámde most, alig néhány hónappal később, arra kell rádöbbennem, hogy bazdmeg, nagyot akartam mondani, túlozni, hogy így tüntessem fel Orbánt sokkal rosszabb színben, mint amilyen, de ez sem sikerült, mert valójában Orbán TÉNYLEG ekkora geci, elnézést a simicskizmusért, de mi mást mondhatnék? Mert most van az, hogy a kormány hivatalosan is állítja, hogy a háborús területekről nem jön ide semmiféle menekült, akik jönnek, azok mind-mind azért jönnek, mert vonzza őket a nagyobb jólét, mint amit a saját egyébként teljesen békés országuk nyújtani tud, de most azt hiszem, előreszaladtam, pár stációt átugrottam, mert…

…volt még előbb a plakátkampány. Milyen naivak voltunk még ekkor is, azt hittük, a célja ennek mindössze az, hogy a milliárdos lopásokról, rablásokról terelje a figyelmet, újabb rágnivaló csontos cupákokat vessenek a zombik közé, akik erre rávethetik magukat, és míg elmarakodnak rajta, zavartalanul folyhatnak az üzelmek, ezért igazán nem nagy ár az sem, ha, termékeny talajra hullván az uszítás elvetett magja, történik majd egy-két atrocitás, megtámadnak egy-két gyanús bőrszínű, arcberendezésű, öltözetű egyedet, sőt ezeket pont hogy fel lehet majd használni a régi jól bevált recepthez, hogyaszongya, „generálj egy problémát, aztán lépj fel, mint a probléma megoldója, és népszerűséged növekedni fog”. De nemnem, én ma már úgy látom, hogy a Fidesz ennél sokkal ravaszabb*, ide most tettem egy csillagot, mert még itt nem tartunk, hogy tudjuk, mennyire ravasz volt valójában a Habony-gépezet, egyelőre jönnek az újabb hírek: valakit, akinek a bőre a kelleténél kissé színesebb, leköptek a négyeshatoson, túlbuzgó állampolgárok vegzálják, szívatják a menekülteket, nem viszi el őket a taxi, vagy direkt nem jó helyre viszi és jól le is húzza őket, meg kizavarja őket a pályaudvarról a közteres, pedig van érvényes jegyük – „tele van ez az ország gyökerekkel, és most örülnek, mert kinyitott a játszótér” – kommenteli mindezt a Facebookon egy kedves ismerősöm, maga is zsurnaliszta, a Délmagyarnál tolja, igen igen Szegeden, abban a városban, amely jelenleg a fő gócpontja ennek a humanitárius katasztrófahelyzetnek, és ahonnan már olyan hírek jönnek, de ez már megint egy következő stáció, hogy gyerekekkel ordítoznak túlbuzgó egyébként senkik, a migszolosokat meg azzal basztatják, hogy bezzeg amikor az erdélyi magyarok állampolgárságáról kellett népszavazni, akkor? na? na? Egy erdélyi lány is ott önkénteskedik, véletlenül ismerem is őt, innen tudom a sztorit, na tényleg, hála istennek, nemcsak a kerítést építtető ezredest ismerem személyesen, ez kicsit helyrebillent, a migszolosoknak van lelkiereje mindezt poénra venni, na Orsi, mondják, valljál színt, mondd meg ennek a jóasszonynak, melyik oldalon álltál, amikor rólad népszavaztunk, hahaha; közben ezek meg gyerekeket dugnak rács mögé, fociultrák és betyárok indulnak menekültekre vadászni, eleinte csak egy bizonyos Erzsi néni nevű vén banyán röhögtünk háborogva, hogyan lesi és jelentgeti a menekülteket, de ez az embervadászat, ez már azért eléggé komoly, a parádés gyorsasággal a menekültekre specializálódott bűnözőkről már nem is beszélve, ami a gonoszságnak már csakugyan egy egészséges morállal be- és felmérhetetlen, felfoghatatlan szintje, mondanám, de pár órával később a Facebookon elcsípek egy mémként terjedő posztot, amiben egy teljesen tisztességes, becsületes családanya büszkélkedik, hogy „segített ő is a menekülteken”, vitt nekik jóféle hashajtós kólát, hátha olyan helyen jön majd rájuk a fosás, ahol nem kellene, és a közteresek majd jól összeverik őket, „vigyél te is valami mérgezett ételt a retkeknek”, biztatja posztja olvasóit a kedves hölgy.

Na ez volt az a pont, amikor először megfogalmazódott bennem, hogy itt valami nagyon gonosz, nagyon-nagyon őstől fogva gonosz, özönvíz előtti mitológiai szörny éled fel éppen és görög végig a tájon és torzul morajlássá az üvöltése – és nincs megállás, nem tudja úgy bekapcsolni az internetet az ember, hogy ne jöjjön valami újabb, valami még gonoszabb jelenségről hír, a betyárok már olyan pólóban pózolnak, aminek a felirata is az, hogy ölni is készek „a haza védelmében”, és vérdíjat tűznek ki az egyik segítő civil fejére, vér-dí-jat, érted? vér-dí-jat! Közben már halnak is a menekültek, az egyik az autó elé szalad, a másik a Tiszába ugrik a rendőrök elől, és megfulladva sodródik vissza ahonnan jött, Szerbiába, és a kritikus hangok is egyre keményebbek és elkeseredettebbek, Orbán, ezeknek a halottaknak a lelke is terajtad szárad, mondják, elég nehéz ezzel nem egyetérteni, persze a kormány értetlenül tiltakozik, hogy már hogy, ez az ő felelősségük lenne? hogy gondolja ezt bárki?. De eljátszották már ezt egyszer, amikor a sötétített trafikban megölték azt az eladólányt, az ember mi mást is várhatna tőlük ezek után, és ekkor jön a hír erről a kerítésről, vagy ideiglenes műszaki zár, vagy mi a fasz ez, és ekkor egy teljesen új fejezet nyílik.

Itt be kell dobnom két nevet, Bayer Zsolt és Kocsis Máté, külön-külön is bárki szemében, akibe egy csepp emberi érzés szorult, a fasisztoid uszítás, a teljes immoralitás, szívtelenség, embertelenség élő megtestesülései, Bayer leginkább kolumnista megmondóemberként, Kocsis azonban tevőlegesen is, a kerületében hozott intézkedései után várható volt, hogy ebben, a menekült-ügyben is élen jár majd a szolidaritás, empátia, és emberség teljes hiányát megvalósító uszításban, de az igazi élvezet, amit nem tudom, hányan próbáltak ki ellenzéki oldalról, mégiscsak az volt, megnézni ezt a két embert együtt, egy műsorban, az Echo TV csodálatos, Mélymagyar című műsorában. 50 perces volt a beszélgetés, mondtak ők sok mindent, én egyet emelnék ezekből ki, mint nagyon fontos dolgot, amiben a legmélyebben egyetértettek, természetesen a migráns- és kerítés-ügy kapcsán, hogy: ÖSZTÖNÖK ELLENÉBEN NEM LEHET POLITIKÁT CSINÁLNI.

Hátkéremszépen, itt a lényeg, ezekben a szavakban.

Ösztönök.

Mióta is hangoztatja az ellenzék, hogy Orbán az ösztönökre építi politikáját, és hogy ez milyen rossz? Nem tudom. Szerintem a 90-es évek óta. És erre tessék, most a két mélymagyar is frankón ugyanezt mondja, csak természetesen őszerintük mindez erény. Nemcsak erény: NEM IS LEHET ezt másképp csinálni. Az emberben ott az önvédelem, az együvé tartozás ösztöne, ezzel nem lehet szembemenni, ez számít egyedül, az emberiesség, szolidarítás, illetve hogy nem akarunk sokat szenvedett, az életükért fél kontinensen át futva menekülő emberek újabb megtaposói, kirablói, halálba kergetői lenni, másodlagos, nem releváns szempont. Szép dolog idegeneknek segíteni, de elsősorban a magunk biztonságát kell nézni, és a biztonságunkat ez az új népvándorlás, ez az emberáradat annyira fenyegeti, hogy hazánkra nézve ez maga a végveszély, ha nem állunk a sarkunkra – és miközben ezt a videót nézem, meg vagyok győződve, hogy a legaljasabb hazugság a világon ez a hisztériakeltés, hogy lenne már olyan mérvű ez a migráns hullám, amilyennek a több millió mezei xenofób mellett ez a két mélymagyar is beállítja, pár tízezren jönnek, ennyi ember befogadása nem jobban terhelné meg országunkat, mint amennyibe az a nyomorult kerítés kerül, én már az első nap 70 milliárdot tippeltem egyébként, természetesen már a várható mutyifaktor is bele van bőven kalkulálva, pillanatnyilag még nem tart itt az összeg, de majd megy az még feljebb, nem kell aggódni, szóval, honnan szedik ezek ezt a marhaságot, amit maguk se hisznek el, ehhez képest mégis milyen jól nyomják, tényleg! Mondanék én különben még egy ösztönt, amiről nagyvonalúan hallgat a két mélymagyar: ez a gyűlölködés, az öncélú szadizmusban, mások bántalmazásában kéjelgés aljas ösztöne. A kormány biztosítja a feltételeket mindehhez, hogy jó sokan kiélhessék most ezt az ösztönt, és nekik ez sok-sok szavazatot hoz, teljesen jó barter, a népszerűségnövekedés máris mérhető. „Kinyitott a játszótér, a gyökerek örvendeznek vala.” Vannak, mindig vannak, olyanok is, akik kicsit még többet is gondolnak arról, hogy mi fér bele ezen a kormány által kinyitott játszótéren, egy kétdanos (?) harcművész (?) szegedi smasszer darabokra zúzza egy egyetemista lány arccsontját, műteni kell, fémeket belerakni, ellene már folyik az eljárás, de a kormány megint csak kikéri magának: hogy mindez az ő gyűlöletkampányuk miatt lenne? Ugyan már, hová tetszenek gondolni? Inkább Gyurcsány lesz itten a hibás, aki a 23 millió román bevándorlóval riogatott, meg elszabotálta a magyarság összetartozását a népszavazáson! Ő gerjeszti a gyűlöletet! Megkapó látni, ebben is mennyire egy követ fúj a kormány meg az agresszor fidesz-zombi, aki az erdélyi Orsin bírta számon kérni az erdélyiek melletti kiállást.

Miért vannak ennyire sokan a gonosz hülyék? És mi, akik nem ilyenek vagyunk, miért nem találjuk egymást, vagy csak alig-alig? A MigSzol csoport e tekintetben is példaértékű.

Na és akkor most csatolnék vissza ahhoz a részhez, amit megjelöltem *-gal, hogy mennyire is volt ravasz, agyafúrt, előrelátó az Orbán, vagy Habony, vagy akárki, aki ezt az egész kvázi-szükségállapotot előre megálmodta. Könnyen lehet, hogy nemsoká le is kerül onnan az a kvázi előtag. Nagyon jól illeszkedne a sorba, ha kiderülne, hogy igazából ez az Orbán célja. Egy szükségállapot, ami legitimálja a diktatúrát, ami olyan kemény, hogy már Esterházy Péter is annak nevezi, ha megkérdezik őt valami német laptól, és legitimálja azt is, hogy ő maga ne kisdiktátor legyen onnantól kezdve, hanem par excellence igazi, és életfogytig az, vagy még azon is túl.

Tehát ott tartottunk, hogy *-gal jelölt rész.

Európában is zajlanak az események. Kvótát akarnak megszabni, melyik ország mennyi menekültet kutya köteles befogadni. Az ember pedig, ha eddig nem sikerült volna neki, ezen a ponton bizonyosan rádöbben: bazmeg ha egész Európa így reagál a problémára, akkor ezek tényleg jönnek! Valójában ki tudja, milyen titkosszolgálati jelentések álltak Orbán rendelkezésére már januárban? Jó, lehet, hogy túlzott a két mélymagyar, de én meg nem lehet, hogy alábecsültem a problémát? Nem tudok szabadulni a hideglelős gondolattól: ez a mi nyelvöltögetős főgengszterünk, akivel kapcsolatban néha már az a gyanú merül fel, hogy nemigen a valóságban él, tényleg már januárban pontosan tudta, hogy mit beszél. És tényleg bejött neki: ezúttal ő az, aki európai szinten az élére állt valaminek… Hát, nincs mese, el kell ezt ismerni. Kár, hogy egy ilyen gonosz, emberellenes ügyben. Ha ennek valaha (mondjuk hónapokon belül – én szóltam) menekültek tömeges elhullása lesz a következménye, és ennek nyomában feltámad Európa-szerte a szégyen: mi, magyarok leszünk majd a bűnbak, mert mi kezdtük az egészet – de hogy is nézett ez ki? Orbán az asztalra csapott: tiltakozom, nekünk csak ne szabja meg senki, mennyi menekültet vagyunk hajlandók vállalni, nem vagyunk hajlandók egyet sem! Főleg aki már túlment rajtunk, azt is visszairányítanák hozzánk? Még mit nem! És Európa fejet hajtott. Azt mondta: jól van, rendben, ez jogos. És nem sokkal később kijött a táblázat: minden EU tagállam vállal valamennyi menekültet, röhejesen keveset persze, de: mi vagyunk az egyetlen ország, akik még szimbolice se vállalják egy, azaz egy fő menekült befogadását sem. Még a xenofóbiából különben jelesre vizsgázott Málta is bevállalt egy pár tucatnyit. Ám ne szépítsük: egész Európa kevés, röhejesen kevés menekült befogadását vállalta. Dosztojevszkij hőse jut eszembe: inkább az egész világ pusztuljon, csak én ihassam meg a teámat! Az európai ember szuperkényelmes, komfortos, pazarló, sokszoros méretű ökológiai lábnyomot hagyó életébe… ó, hát nem ma van annak a napja, amikortól az év hátralévő részében már csak pusztítjuk a Földet, mert tegnappal bezárólag feléltünk annyi erőforrást, ami a Földön egy év alatt megújul – jövőre már augusztus 10-én eljön ez a nap, 2 év múlva még hamarabb… ebbe, ebbe a pazarló, pocsékló, jövőfelélő luxus életvitelbe szór homokszemeket, ha túl sokat fogadnunk ezekből a menekültekből: menjenek inkább vissza, haljanak ott kínhalált, ahonnan jöttek (de az különben ugyanez a Föld).

Ebből így nagyon nagy baj lesz.

Még ha ugyanilyen embertelenül gondolkodnék én is, de legalább hideg fejű, számító taktikus módjára, akkor is azt mondanám, hogy ebből így nagyon nagy baj lesz. Kínhalált halni nem fognak visszamenni, és még többen fognak jönni, és lehet, hogy előbb-utóbb „oly szörnyűek lesznek, hogy nem kérnek majd, de vesznek, ragadnak”, hogy pontatlanul idézzek egy nagy nemzeti költőt, bár épp most böktem ki, nem nagyon látok én már más utat, mint az egész Földet tekinteni egy nagy nemzetnek.

Újabb pár hét, és látjuk a francia rendőröket, ahogy Calais-nál ütik-verik a menekülteket, akik a Csalagúton mennének át Angliába, meg az égő gumiabroncsokkal eltorlaszolt utat, a másik oldalon meg Cameron miniszterelnök beszél, mit ad isten, szintén valami kerítésről, emleget valami sniffing dog team-et is, kerítés, sniffing dog team, a menekülőkre pedig a rendkívül megvető értelmű „swarm of migrants” kifejezést használja, miáltal szavaiból kifeslik, nem annyira emberi lényként, mint inkább afféle beözönlő ragályként gondolja el őket, van, aki szerint őszintébb is lett volna, ha egyből a „plague” kifejezést használja.

Nos, ha innen, ebből a távlatból nézzük, mindjárt nem is akkora botrány ez a mi déli határon épülő kerítésünk.

És különben az EU mintha egyáltalán nem is bánná, hogy erre költjük a tőlük menekültek emberhez méltó elhelyezésére és ellátására lehívott milliárdokat.

Ha valaki ennek ellenkezőjéről tud, ne habozzon engem értesíteni, mondom, ezt a cikket most szándékosan csak és kizárólag ikuból írom, semminek nem néztem külön utána, csak ami most hirtelen eszembe jut, kíváncsi vagyok, mi van bennem erről az egészről csak így, mennyire érint mélyen, hogy nap mint nap látom a gonosz felemelkedésének, kiteljesedésének ezeket a stációit. Próbáltam azért rövidre fogni, egy csomó mindent kihagytam, ami pedig eszembe jutott, de már így is túl vagyok 3000 szón, ilyen hosszú cikket ki olvas el? Vannak, akik már a holokauszttal is látják a párhuzamot. Mi tagadás, én is. Európa akkor sem igyekezett a náci öldöklés elől menekülő zsidók előtt kinyitni a kapukat. Most látszik, hogy 70-75 év alatt egy centit sem fejlődtünk, léptünk előre emberiesség terén. Bocs, elnézést, schuldigung, nekem ez a szó, európai, mostantól nem jelenti azt, amire József Attila gondolt Thomas Mann üdvözlésében. Nagyon sajnálom, ez van. Hogy a holokauszttal tényleg álljon a párhuzam, abban is mi járunk élen természetesen: a MÁV könnyedén felélesztette a nem kívánt elemek vágómarha módjára bevagonírozásának hagyományát. Hány órát is voltak a lezárt vagonban, gyerekek is, étlen-szomjan? Kábé egész nap. De a fenébe is, hát ha már vannak, használjuk őket, ki tudja, mikor kell újra élesben feleleveníteni ezt a szép hagyományt, mármint hogy emberek, vagonban, jelentem, a főpróba remekül sikerült, a módszer működik, mintha az a 71 év el se telt volna közben.

Élen járunk, és a fidesz-zombiknak erre csodálatos módon van szeme és füle: érzékelik, hogy a Vezér, a Generalisszimusz most nagyot gurított, utat mutatott egész Európának, annak az Európának, amit már megint mi védünk meg az Allah Akbárt kiabáló söpredéktől (a copyright megint Bayer Zsolté). Úgyhogy azt hiszem, most dőlt el az is, de végképp, hogy a Fidesz bizony maradni fog nekünk itt a hatalomban, és most már jobb nem is lamentálgatni, meddig: sokáig. Nagyon sokáig.

(Egy dolog maradt már csak, amit nem értek. Ha a kormány szerint nem háborús övezetből menekülnek ezek a márkás sportcipős, tablettel-okostelóval villogó turisták, akkor miért Szíriát és Afganisztánt szemelték ki, mint a plakátok kihelyezésének új helyszínét? Ha szerintük nem is onnan jönnek? Persze a logika a baromságok baromsága, ezt a ma 116 éves Hitchcock is megmondta. Ezt a rémálmot nem ő rendezi véletlenül? A túlvilágról?)

Hegedűs Lajos Hunor

gepnarancs.hu