„Ehhez az kell, hogy kiszabadíthassuk a testünkből a lelkünket. Szerintem a sursum corda ezt jelenti. Amikor azt mondjuk, hogy emeljük föl a szívünket. És az egyház az egyik, nem az egyetlen, de az egyik, talán a legerősebb képviselője ennek a gondolatnak. Képes arra, hogy azt mondja nekünk, emeld föl a szívedet, és itt, a magasságban a fejed fölött össze tudsz kapaszkodni azokkal, akikkel egy helyre tartozol. Az egyház többi tagjával. Én ezt a fajta, a felemelt szívű emberek közösségét látom az egyházban. És könnyű belátni a mi szakmánkból, hogy egy ilyen lelkiállapotban, ilyen teljes együttlétben létező közösség mindig nagyobb teljesítményre képes, mint ha az ember továbbra is testbe zárva, elkülönülten gondolkodik csak a jövőről, és a saját jövőjéről. Én a kultúrát is azért támogatom – kicsit profánul hangzik, Balog Zoltán atya talán érteni fogja, amit mondok, hogy a sportot is idesorolom. Ezek olyan dolgok – a művészet, a sport, a kultúra –, ami ki tudja szabadítani a lelket, a szíveket, és így segít abban, hogy eggyé váljunk. Nem véletlen, hogy olyankor szoktuk leginkább azt érezni, hogy most valami nagyobb dolognak vagyunk a része, a templomban érezzük ezt, egy művészeti alkotás, amikor megérint bennünket, vagy amikor érezzük, hogy nem ott fut az a szerencsétlen ember, hanem értünk fut, mi futunk ott, és a győzelme valójában a mi győzelmünk, ugye…” (Orbán Viktor, 2010.)

Vagyis, Orbán Viktor miniszterelnök szerint nem Istenhez emeljük szívünket, hanem emberi közösségekhez. Pedig ez eretnekség mind a katolikus, mind a református egyház szerint.

 „Semmilyen törvényt nem tisztel. Az ő parancsára kerültek ki a Soros-plakátok, amik a náci Németország nevető zsidójáról vették a mintát. Ahogy Hitler a berlini olimpia idején levetette ezeket a plakátokat, úgy vetette le Orbán is a vizes -vb idejére. Mit mondjak arra, aki így használja a náci módszereket? Aki törvényt hoz a hajléktalanok ellen úgy, hogy az alkotmánysértő részét az alaptörvény héjába rejti? Aki úgy használja az alkotmányt, mint más a szemétkosarat?...” (Iványi Gábor, lelkész)

Hitlert sem vették komolyan

Az említett lelkész emlékeztetett arra is 2019-ben, hogy Hitlert sem vették komolyan, csak tíz évvel később–1944-ben-jutott el oda néhány teológus, hogy a sátánt ismerte fel benne, akiben még akkor is bízott a németek zöme, amikor az ország már lángokban állt. Nem kertelt, amikor megfogalmazta, Orbán lehet, hogy csak dohos mogyoró, Hitler pedig egy nagy rohadt alma, de egyiket sem gondolja a karácsonyi kosárba valónak:

“Egy másik kosárba valók ők. De hasonlítható Sztálinhoz is, vagy bárkihez, aki semmilyen törvényt nem tisztel. Az ő parancsára kerültek ki a Soros-plakátok, amik a náci Németország nevető zsidójáról vették a mintát. Ahogy Hitler a berlini olimpia idején levetette ezeket a plakátokat, úgy vetette le Orbán is a vizes -vb idejére. Mit mondjak arra, aki így használja a náci módszereket? Aki törvényt hoz a hajléktalanok ellen úgy, hogy az alkotmánysértő részét az alaptörvény héjába rejti? Aki úgy használja az alkotmányt, mint más a szemétkosarat? ”

Kitérhetünk arra is, miképpen láttuk mi Orbánt a rendszerváltás időszakában úgy gondoltuk, Orbán a jövő embere: „Persze hamar kiderült, hogy nincs minden rendben. Nagy Imre temetésén elérte, hogy ő beszéljen az ellenzék nevében. Belementünk, de kértük, hogy az orosz csapatok kivonásának ügyéről ne essen szó, mert az inkább árt. Nem volt ellenvetése, aztán elmondta a hírnevét megalapozó beszédét. Nem vitattuk meg a politikai elképzeléseinket, mert én nem vágytam politikai karrierre, őt pedig csak a sajátja érdekelte.”

Kollár Erzsébet,
a Fidesz Munkáscsoport egykori tagja