"Egyrészt, ha valaki jól tudja, hogy milyen stabil a magyar közjogi berendezkedés, hogy milyen nehéz megbuktatni egy kormanyt, az éppen Gyurcsany Ferenc és kollégái, hiszen személyes tapasztalataik vannak erről.

Azt is tudjuk mind, akik politikával egy kicsit is - érdeklődőkent- foglalkozunk, hogy a 135 'bátor' fideszes, kiegészülve a 6 fős Horthystával soha nem hagyna cserben az ő vezérét. Így kormányváltásra bizonyosan nem számíthatunk, ezért nincs is valóságos jelentősége egy ilyen erődemonstráció kiserletnek.

Arra persze jó egy ilyen lépés, hogy a létező és elkötelezett dk-s valasztók harci kedvét növelje és néhány napig média feluletet is jelenthet…De egy kicsit sem ad választ arra az ellenzéki választói igényre (hiszen kb 2 millió szavazó azért még volt április 3.-án) hogy csináljátok már valamit, lehetőleg közösen, ne egymással hadakozzatok, miközben a szakadék felé rohan Orbán vezérletével az ország.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni az időközi választások hatalmas kudarcait az ellenzéki oldal számára, érzékelhető, mérhető az ellenzéki szavazók dühös véleménye arról, amit ezek a pártok, most már leginkább külön-külön, egymás ellen - és nem a Fidesz ellen, nem a választóikért - produkálnak. Egy ilyen helyzetben előállni egy egyébként semmiről sem szóló erődemonstrációval az egyik párt részéről (ami a 11 néhány százalékával mondhatja éppen a legerősebbnek magát, de ez a kispárti lét nevetséges belháborúja csak...) egy kicsit sem segít az egyre nehezebb sorsú és magára hagyott társadalmi csoportokon, nem segít valódi alternatívát nyújtani a fidesz élhetetlen és lakhatatlan világával szemben…." (Horn Gábor)