"Az intézményesült ostobaság legjobb beismerése az a négymondatos, tartalmi és helyesírási hibákkal tűzdelt közlemény, amit csütörtökön késő délután az Igazságügyi Minisztérium kiadott és amiben legalább hétfőig meghosszabbították azt a határidőt, amíg nem fog a hatóság büntetni."
A tavaly ősszel, tehát az Orbán halandzsájával ellentétben, fél évvel az ukrán háború, és a szankciók előtt felpörgött infláció megfékezésére (tényleg?) bevezetett hatósági árak, úgynevezett ársapkák üdítő hatásaként először az üzemanyag, majd az étolaj, meg a csirkemell, aztán a tűzifa, most pedig a kristálycukor tűnt el a boltok polcairól.
Nem minden alap nélkül keresztelték át gúnyosan az Egyesült Királyságot, miután negyvennégy napi miniszterelnöksége után lemondott az Erzsébet által, utolsó hivatali ténykedéseként kinevezett Liz Truss brit miniszterelnök, pontosabban Őfelsége első minisztere.
(Az olaszoknak 76 év alatt 67 kormánya volt.)
Üdvözlet kedves követőim és barátaim, Future-Traveler olvasók, rég találkoztunk. Megvan ennek a maga oka, hogy egy kicsit a környezetemnek is segítségére legyek régi-új képességeimmel és mivel a klónozást még nem tették tömegesen elérhetővé, kénytelen vagyok belátni, hogy én sem lehetek ott minden egyes fontos momentumnál, ahol zajlik az átalakulási folyamat és bizony saját blokkjaim feloldásai is szükségesek ahhoz, hogy koncentrálni tudjak a lényegre, vagy ne veszítsek időt.
„Most, 2022-ben a gazdasági bajok oka az orosz–ukrán háborúra adott válasz, vagyis a háborús szankciók és az azok miatt sokszorosára emelkedő energiaárak – olvasható a miniszterelnök Facebook-oldalán, majd így folytatódik: – Az energiaárak drasztikus növekedését egyértelműen a szankciók okozták. Így az energiaárak drasztikus növekedéséért nem a gazdaság, hanem a politika, egészen pontosan a brüsszeli politikai döntések a felelősek. (...) Mi, Európa törpék vagyunk, Oroszország pedig óriás. Most látok először olyat, hogy a törpe vet ki szankciót egy óriásra.”
L. Ritók Nóra: Azért azt jó lenne érteni a bőszen "ősbolsevikozóknak", hogy az emberek nem azt a rendszert akarják vissza, amit a rendszerváltáskor otthagytunk, hanem ezzel a rendszerrel elégedetlenek, ami most van.
Ha a gázcsövet fegyverként fogják ránk, hogy „pénzt vagy életet”, akkor az életet kell választanunk, de nagyon nem mindegy, milyen életet és hogyan. Bár évek óta szisztematikusan szoktatnak le róla a multik és az őket kiszolgáló államok, érdemes mindezt tudatos európai polgárként alaposan átgondolni, hogy ne hagyjuk tovább fajulni azt, amit már eddig se kellett volna.
