Az ember hajlamos külső tényezőkre, többek között Istenre hárítani baját, de szerencséjét, jósorsát saját géniuszának tudja be. A helyzet fordítva van. Ami rossz van a világban, az embertől való, a képességeink pedig Istentől valók. Egy háborút, szenvedést sem Isten indított, hanem ember. Ha pedig természeti csapást földrengést, árvizet szenvedünk el, a mögött is a Jeleket kell észrevenni, elemezni.
Egy tudósítónak az a feladata, hogy lehetőségéhez képest autentikusan idézze fel a múlt tanulságait és objektív lenyomatát adja a kornak, amiben él. Ehhez túl kell tennie magát azon, hogy mikor lép bele azok lelki világába, akiket érzelem vagy érdek köt akármihez és nem tudás.
Egyszer régen Baszrában élt egy idős ember, aki szeretett fiában élte meg saját kiteljesedését, aki jóképű fiatalember volt. Az öreg minden pénzét a fia oktatásába fektette. A fiatalember néhány évre elköltözött és a kor egyik ismert egyetemén tanult, nagy tudósok keze alatt.
Egy napon az anyuka így szólt kisfiához. Itt van ez a mag. Ha elülteted, locsolod, gondozod, ebből egyszer egy hatalmas fa lesz, melynek lombja beárnyékolja az egész udvart, hűst ad a nyári melegben és lakóhelye lesz madaraknak. A kisfiú elültette a magot és másnap elújságolta a hírt barátainak.
Panaszáradat. Nem találkozom megelégedettséggel, kiegyensúlyozottsággal. Valami miatt mindig elégedetlenkedni kell. Nem nyertem már megint a lottón! Kiabált velem a feleségem, a főnököm! Kirúgtak az állásomból! Itt a járvány és meghalunk!
Kommentek