Az emberek világában létezik egy szűk tér, amit a halandó felületesen ismer. Ez a múlt egy része és a jelen egy része. Mindezt saját érzékszervei torzításán keresztül felfogva, agyának idő és térbeli korlátai között teszi. És eközben rengeteget felejt. Ebből jön az arab „ember szó”, amit a felejtésből képez. Naszi a felejtés és inszán az ember, magyarul talán úgy mondanánk, a felendő, ahogy a megesettből képezzük az esendőt.
Tisztázzuk: arab alatt az Arab félsziget lakóit értem és azon belül az Iszlám bölcsőjének tekinthető régió lakóit. Ugyanis az Iszlám világ többi részén, ahol arab nyelv a hivatalos, nem arabok, hanem arabizált, elarabosodott népek élnek. Ebben az értelemben pl. a szír, egyiptomi nem arab, hanem elarabosodott.
A napi öt imáról, azok idejéről, módjáról nem írok, hiszen erről rengeteg irodalom terjed. Én inkább arról szeretnék pár sort közölni, hogy mi értelme van ennek az egésznek? Hajlongások, leborulások magunkban motyogások stb. Kívülálló szemével megmosolyogtató, sokaknak érthetetlen.
"Itt Orbán Viktor és a Fidesz-oligarchák azok, akik súlyosan megsértették a magyarokat és lejáratták Magyarországot. Nem kicsit, nagyon. Hiszen ők azok, akik előre eltervelten, konok és monoton elhatározással verték szét a sajtó sokszínűségét és szabadságát Magyarországon." Hardy Mihály jegyzete.
Magyarországon vigyázni kell a kérdéssel: hogy vagy? Errefelé komolyan veszik és félórás panaszáradat várható. Pedig hidd el, senkit nem érdekel. Hiába panaszkodsz. Erről eszembe jut egy afrikai bölcs története.
Kommentek