A gondolkodás függetlensége, az autonómia, a politikai ellenzékiség joga egyre inkább elveszíti alapvető kritikai funkcióját egy olyan társadalomban, amely láthatólag egyre inkább képes az egyének szükségleteinek kielégítésére annak révén, hogy megszerveződik.
Nem csak a propagandában bíztak elsősorban, inkább megajándékozták a német munkásokat azzal a jelentős béremeléssel, melyet az ünnepnapokon és éjszaka végzett munka adómentessége és társadalomszolidaritási járulékának eltörlése jelentett.
A dzsungelben eltévedt emberek nem az éhségtől, nem is a fáradságtól halnak meg, hanem a szégyentől és önmarcangolástól: miért kellett nekünk ide jutni, miért voltunk olyan ostobák, hogy nekivágtunk az erdőnek, nem hallgattunk senki figyelmeztető szavára, nem vettük figyelembe a leselkedő veszélyeket?
