Szeret fogadni? Nézze meg ezt a sportfogadás weboldalt!
h i r d e t é s
Ma Magyarországon a kormánypártok elsöprő győzelme után is megmaradt az ellenzékiség, de lényegében eljelentéktelenedett, illetve megszűnt ennek politikailag hatékony artikulációja. A politikailag rendezett és szervezett ellenzéki önkifejezés nélkül pedig nincs olyan politikai alternatíva, ami elengedhetetlen a szabadság politikai üzemének működtetéséhez. Ha nincs politikai alternatíva, akkor csonka marad a szabadság, mert lehetnek szabad választások, de nem marad érdemi választás.
Nehéz helyzetben vagyok, mert mélységesen tisztelem L. Ritók Nórát az empatikus felfogásáért, az elméleti tudásáért és a hatalmas munkáért, amit évtizedek óta végez a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek oktatása, beillesztése körében, most mégis alapos kritikával kell illetnem a 444-ben vele megjelent interjúban elhangzottakat.
Orbán, részben totálisan elszigetelődve Európában, részben azonban itthon újabb, a korábbiaknál is biztosabb kétharmad, sőt, ha a szatelit Toroczkai-pártot is figyelembe vesszük, kis híján háromnegyed birtokában, főként pedig ennek a hatalmas előnynek a megőrzése érdekében újabb "nagy menetelésbe" kezdett.
Tamás Gáspár Miklós posztfasizmusnak nevezi (nem minden alap nélkül, hiszen fasizmus már létezett), én azonban a találóbbnak érzett pre-fasizmus elnevezéssel írom le mindazt, mely átmeneti korunkat, a polgári demokrácia haldoklását és a fasizmusba torkolló jövőt jellemzi.
Áder János azt mondja, nyugodt szívvel távozik a köztársasági elnöki posztról. Lelke rajta! Az biztos, hogy a magyar közélet utóbbi 30 esztendejének talán legszürkébb alakjától veszünk búcsút, ami valószínűleg a kormány szimpatizánsai szemébe se csal könnyeket.
Orbán Horthy rendszere ideológiai alappilléreinek (demokrácia-ellenesség, antikommunizmus, antiszemitizmus, irredentizmus) másolásában, az első három után törvényszerűen és előre láthatóan, szép sorjában eljutott a negyedikhez, az oly sok magyar szívnek kedves határrevízióhoz.
