Mivel

-Salvini kivételével a Putyin-barát, "hintának" alig álcázott politikájával, és Zelenszkijt, meg általában az ukránokat a legmocskosabb módon gyalázó, rágalmazó, fake news propagandájával – kényszerűen, mint Le Pen, vagy valódi ellentétként, mint a lengyelek esetében – gyakorlatilag állva hagyták azok a szövetségesei, akikkel néhány hónapja még az EP harmadik legnagyobb, szélsőjobboldali, nevezzük nevén: fasiszta frakciójának létrehozásán munkálkodott,

-arra pedig esélye sincs, hogy a civilizált pártcsoportok bármelyike befogadja,

Orbán, mint a keresztény világ, és értékrend védelmezője, ezt az álarcát is elhajítva szép csendben visszavonult, és egyre nyíltabban a határrevíziós, soviniszta, bezárkózó "népigény" szolgálatába áll.

Látni kell (és nem kell hozzá sok ész), hogy a Horthy-rendszer akár legcsekélyebb revideálása, újjáélesztése törvényszerűen vezet a kurzus mind a négy alappillérének, a demokrácia- és nyugat-ellenességnek, az antikommunizmusnak, az antiszemitizmusnak és az irredentizmusnak a befogadásához és propagálásához, majd alkalmazásához.

Ezt nem lehet megúszni!

A néplélektant jól ismerő Orbán már 98-ban pontosan tudta, hogy a primitív, a legalantasabb ösztönöket kiszolgáló, demagóg, a valóságtól egyébként totálisan elrugaszkodott propagandája az egyetlen, mellyel szavazatokat szerezhet (kormányzati programja ugyanis sosem volt), miközben azonban kedvenc pávatáncát lejti, hogy a konzervatív jobboldali szavazókat is elhódítsa az MDF-től és az idióta Torgyántól, és még véletlenül se idegenítse el őket magától.

Talán azzal is tisztában volt, hogy, mivel kormányzásról, az ország felemeléséről részéről szó sincs, előbb-utóbb csak a maszlag tartja életben a rendszerét.

Vad és egyre vadabb lózungok, melyeknek a valóság- és valószínűség-tartalma nulla, egyébként még "sikerük" esetén se vezetnének sehová.

Klasszikus imitált pótcselekvést hajtott végre már 1998-2002 közt is, totálisan lenullázva a Horn-Bokros duó által rendbe tett államkincstárat, egyébként is nulla kormányzati tevékenységet produkálva.

Számítása 2002-ben és 2006-ban nem jött be, nem volt elég ideje nagy számban teljesen elhülyíteni a képzetlen, információhiányos, a valóság, a döntési felelősség elől vágyálmokba és erős kezű vezető karjaiba, oltalmába menekülő tömeget.

Ezt a produkcióját: handabandázás+kormányzás mímelése+lopás, a sztratoszféra magasságába emelte az elmúlt tizenkét évben.

Mindazonáltal a dologgal nem állhat le.

Egyfelől nem sikerült magát Európa vezetőjévé feltornásznia, valahogy csekély az érdeklődés (sajnos más szempontból túlságosan is csekély!) a szarkeverő politikája iránt, és a "szövetségesek" is inkább a saját külön szempontjaikat kívánják/próbálják érvényesíteni.

Másfelől ezt diktálja a bekövetkező gazdasági krach, melybe impotens, érdektelen, csakis magánhaszonra koncentráló, euró-ezermilliárdokat eltékozolt "gazdaságpolitikája" sodorta az országot.

És mivel a huszon-számjegyűnek érzékelt infláció (és a lakosság általában pontosabban mér, mint a KSH, meg nem nagyon vigasztalja, hogy minden más napi létszükségleti cikkel szemben a turbó-légcsavaros gőzeke, meg a Maserati három százalékkal olcsóbb lett) nem fogja nagyon népszerűvé tenni akkor sem, ha természetesen Gyurcsány tehet róla.

Tehát fokozni kell az ideológiai nyomást, az agymosást.

Ez egyébként is a diktatórikus rendszerek első számú fegyvere.

Végül pedig amit az imént mondtam: a vadságokat törvényszerűen egyre nagyobb vadságokkal kell napirenden/életben tartani, nehogy meginogjon a publikum.

Már Antall elkövette azt a jóvátehetetlen könnyelműséget, hogy kiengedte

a – Kádár által kétségtelenül szőnyeg alá söpört – szellemet a palackból, inkább érzelmi-leszármazási okból, szinte csak nosztalgiázva, valójában totálisan értetlenül az azóta eltelt fél évszázad változásai iránt Bethlen István politikai örökségét piedesztálra emelve, és visszahozni kívánva.

Ez az enyhe Horthy-kultusz aztán hozott a nyilasoknak (Csurka), vagy másfél-három százalékot és a dolog rendben is volt.

Kevesen éreztük, hogy itt csak az 1947. évi XVIII. törvény rendelkezéseivel büntetőjogilag is alátámasztható zéró tolerancia segíthetne.

(A hajam szála is égnek állt, amikor Pető Iván – SZDSZ – felállt a Parlamentben, és előadta, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát nem korlátozhatja semmi!

Dehogy nem! A németek is csak az emberi méltósággal összeegyeztethető, azt nem sértő véleménynyilvánítást engedik meg – talán, a múltbéli ügyek miatt nem véletlenül!)

Orbán azonban nem könnyelműségből és ostoba módon, hanem nagyon is tudatosan kezdte átmázolni a Horthy-rendszert, és építeni a Kormányzó Úr kultuszát.

Pontosan felmérte, hogy az átlagember, akinek egyébként esze ágában se volt rendszert váltani, csak sodródott az eseményekkel, vesztesként élte meg a régi világa széthullását, és került egy egzisztenciálisan totálisan kiszolgáltatott helyzetbe, melyből tőkés, akár kistőkés vállalkozóként, se a vagyoni helyzete, se a gondoskodó államra szocializált mentalitása folytán nem tudott kimászni.

És az volt az MSZP-SZDSZ legnagyobb ostobasága, a bukásához és Orbán tartós országlásához vezető legfőbb ok, hogy ők viszont érzéketlenek voltak e mentalitás (és a gyakorlati lehetőségek, életesélyek hiánya) iránt, csak mantrázták, hogy milyen jó dolog az a kapitalista vállalkozó szellem.

Az eredmény közismert.

Még öszödi beszéd se kellett volna hozzá!

A "kisembernek" elege volt abból, hogy sorozatos döntési helyzetekbe kényszerült, és a kutya se törődött vele, hogy éhen hal, vagy sem!

Hogy Mihályi Péter legfőbb gondja az volt: a sarki suszter floppyn adja le a havi TB-elszámolását, mert az Amerikában is így szokás!

És akkor ez rohadt korszerű, meg trendi!

Orbán ellenben a klasszikus módszerhez folyamodott, à la Hitler.

Bűnbakokat keresett és talált! A kommunisták! A Nyugat! A zsidók – ezt csak áthallásosan, mindenféle egyéb rasszizmus és kisebbség-ellenes megnyilvánulás mellett/mögött.

Mert ugyebár csábító szirén-hang ez!

Nem tehetek semmiről, nem az én hibám, hogy nem tudok kivakarózni a nyomorból, hogy megcsonkították az országot száz éve (édes Erdély!), hanem a komenyistáké, a nyugati karvalytőkéé, Sorosé (zsidók!), Gyurcsányé, a románoké és mindenki másé!

Így tehát tennem se kell semmit, majd a Gazda elintézi!

Bejött. Mostanra pedig Orbán kényszerűen és (nem győzöm hangsúlyozni!) törvényszerűen eljutott a verem legmélyére, a határrevízióhoz.

Melynek óvatos előzményét Raffay és más előéneklők már elhintették, de hát, a publikum jelentős része nem olvas.

Tehát, adjunk neki!

Persze óvatosan, A szokásos kettős játék.

Amit Orbán, mint kormányfő nem mondhat ki, azt kimondják a szatelit-pártok (a nyíltan antiszemita, cigányellenes kirohanásokat az ős-Jobbik, ma pedig már a nyílt határrevíziós igényeket/lázálmokat, a rasszizmussal együtt Toroczkai).

Az ukrán háború folytán nehéz helyzetbe került Orbán azonban most, figyelmetlenségből, vagy fokozva a nyomást a hazai hívekre, szakítani látszik a kettős hangzó elvével, és már nyíltan lebegteti, hogy visszakaphatjuk Kárpátalját, legutóbb pedig az elrabolt magyar tengerpartról értekezett.

Ezzel párhuzamosan pedig nyílt politikai programként vízre bocsátotta a Volner-féle Huxit Pártot, mely az Unióból kilépést kezdi beetetni a hívek fejébe.

Orbán ilyesmit (ma még) nem mondhat ki, előénekelteti tehát egy csatlóssal. (Ahogy a hadkötelezettség bevezetését Schmidt Marcsival.)

Kétségtelen, hogy a pénzcsapok elzárása, illetve az uniós pénzek folyósításának jogállami feltételekhez kötése (média-szabadság, független bírósági szervezet, korrupciós ügyek kivizsgálása és a többi) Orbán számára elfogadhatatlan, hiszen ezekkel rendszere alapjainak felszámolására kényszerítenék.

(Feltéve, ha Brüsszel nem szabotálja el, ami bőven benne van a pakliban.)

Tehát át kell mosni az egyelőre kétharmad arányban Unió-párti agyakat, hogy békességgel kiléphessen, mondjuk két év múlva, az összes gazdasági nehézséget Brüsszel nyakába varrva, és nincs kétségem, hogy az agymosás eredményes lesz.

(Én nem osztom a félelmeket, hogy Orbán ezt népszavazás nélkül meglépi! Annál ő gyávább ember! Egy ilyen horderejű döntés kockázatát, felelősségét nem vállalja! De abban a pillanatban, ahogy azt méri, hogy a népszavazáson támogatni fogják, skrupulusok nélkül lépni fog.)

Akkor pedig bezárkózunk, mint Észak-Korea. A fogunkat a románokra, a szlovákokra, az ukránokra, a szerbekre, a horvátokra, az Unióra és a sarki fényre csattogtatva fogunk, a legelvakultabb híveivel együtt éhen veszni.