h i r d e t é s

Nyugodt szívvel engedjük el Áder Jánost

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Nyugodt szívvel engedjük el Áder Jánost

2022. május 11. - 06:48

 

Áder János azt mondja, nyugodt szívvel távozik a köztársasági elnöki posztról. Lelke rajta! Az biztos, hogy a magyar közélet utóbbi 30 esztendejének talán legszürkébb alakjától veszünk búcsút, ami valószínűleg a kormány szimpatizánsai szemébe se csal könnyeket.

Áder János - Forrás: MTI

Áder János teljesítette a feladatát. Kár, hogy ennek nem sok köze volt a nemzet egyesítéséhez, sokkal inkább a Nemzeti Együttműködés Rendszerének háttérmunkásaként igyekezett legitimálni a jogállam lebontását Magyarországon. A most leköszönő köztársasági elnök végig szereptévesztésben volt, és nem sokban múlta felül elődjét, Schmitt Pált. - írja a Szegedi Kattintós

Kétségtelen, hogy Magyarországon inkább szimbolikus a köztársasági elnök hatalma, mégsem mondhatjuk, hogy édes mindegy, ki a Sándor-palota ura. Egyrészt komoly kontrollt gyakorolhatna a törvényalkotás felett, másrészt megszólalásaival ellensúlyozhatná a parlamenti szereplők szélsőséges megnyilvánulásait. Az elmúlt 32 éveben minden regnáló köztársasági elnök felmondta a kötelező leckét: a nemzet egységének megjelenítője, a törvényesség és a társadalmi egyenlőség őre stb. Kár, hogy ezek főleg az utóbbi két közjogi méltóság esetében csak üres szavak maradtak.

Mint ismert, tíz éve Schmitt Pál lemondása nyomán választották köztársasági elnökké a Fidesz egyik alapítóját, parlamenti frakcióvezetőjét és uniós képviselőjét. Áder János beugróként igyekezett megfelelni azoknak az elvárásoknak, melyeket elsősorban Orbán Viktor támasztott vele szemben. Ekkor még volt néhány szimbolikus döntése, melyek jelezni kívánták, hogy a Schmitt által lejáratott hivatal tekintélyét kívánja visszaállítani. Azért túlzás lenne azt állítani, hogy sok gondot okozott a kormányzó Fidesznek, de azért valamit felvillantott Áder a jogászból és egykori EU-s képviselőből.

Kérdés, hogy valóban voltak-e aggályai, vagy nem tudott megszabadulni a pártpolitikus automatizmusaitól, vagyis fegyelmezett katonaként bármihez a nevét adta, amire fentről utasították.

A második ciklusa már sokkal inkább hasonlított Schmitt dicstelen időszakához, amikor a köztársasági elnök a motorja, nem a kontrollja akart lenni a Fidesz törvénygyártási gépezetének. Nem is lett volna nagy baj, ha ezek a törvények nem pusztították volna el a jogállam megannyi vívmányát, és nem építették volna fel tégláról téglára Orbán Viktor autokráciáját. Áder János tevőlegesen járult hozzá a NER abszurd rendszerének kiépítéséhez, miközben azzal nyugtatta magát, hogy sokat tesz a környezet védelméért, és a szavak szintjén kiáll az emberi méltóság megőrzésének fontossága mellett.

Az igazán fontos történelmi pillanatokban azonban soha nem szólalt meg, ha pedig megtette, mellébeszélt, rosszabb esetben mentegette a kormányt. Nem tiltakozott például, amikor a Fidesz minden gond nélkül elfogadta a rabszolgatörvényként elhíresült jogszabályt, ami lehetővé tette a munkavállalók európai mércével mérve brutális kizsákmányolását. De nem emelte fel a szavát akkor sem, amikor egy cinikus törvénnyel elüldözték Magyarország egyik legjobb egyetemét, a CEU-t. Soha nem hangoztatta kifogásait a közszolgálati médiumok kormányzati kisajátítása ellen, pedig ez a jogállam semmibevételének egyik kirívó példája.

Ezeket a mulasztásokat azzal igyekezett kompenzálni, hogy a két ciklus alatt összesen 37 alkalommal emelt vétót, de ezek többnyire nem voltak fajsúlyos ügyek. Nem gördített viszont akadályt az egymást követő alkotmánymódosítások elé, így járult hozzá, hogy a Fidesz által beterjesztett és elfogadott Alaptörvény az Orbán-kormány játékszerévé váljon. Ő ezt azzal magyarázza, hogy alkotmánysértést követett volna el, ha elmulasztotta volna ezek aláírást, ám nem használta fel a hivatala súlyát arra, hogy hangot adjon az aggályainak. Kérdés, hogy valóban voltak-e aggályai, vagy nem tudott megszabadulni a pártpolitikus automatizmusaitól, vagyis fegyelmezett katonaként bármihez a nevét adta, amire fentről utasították.

Áder Jánosról tényleg nem az jut eszünkbe, hogy ő egy autonóm hivatal autonóm vezetője. Csak a nemzet kormánypárti oldalát szolgálta, bár hosszú távon ez is problémát jelent majd az ország számára. Hiába mondott hosszú és semmitmondó beszédeket szilveszter éjjel, és hiába igyekezett kényes ügyekben kerülni a pártosság látszatát, minden magyar számára világos volt, hogy ezek csak üres szavak. A tettei megmutatták, honnan jött, és cselekedetei egyértelművé tették, hogy bármilyen posztot töltött be pályafutása alatt, a fő feladatának mindig is a Fidesz és Orbán Viktor érdekeinek kiszolgálását tekintette. Nem tette túl magasra a lécet utódja, a szintén erős pártkötődéssel bíró Novák Katalin számára, de ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mindig van lejjebb!” (Szegedi Kattintós)


 

Kommentek

h i r d e t é s