A rehabilitációs programok szükségessége azért merült fel, mert a Szovjetunió összeomlása után 1990-es években létrejött közép-ázsiai államok önállóan nem tudták elvégezni a korábbi uránbányák területének rekultivációját. Az uránlelőhelyek kimerülése és üzemeltetésük beszüntetése után nem minden helyszínt hoztak biztonságos állapotba. A program célja az, hogy segítse a közép-ázsiai országokat e területek rehabilitációjában. A program megelőzi a helyi lakosok egészségét és a környezetet fenyegető veszélyeket.

A stratégiai mesterterv céljai

A stratégiai mesterterv célja egy olyan szisztematikus, összehangolt és átlátható rendszer (framework) létrehozása a közép-ázsiai örökségi helyszínek rehabilitációjához. Támogatja az örökségi helyszínek és a rehabilitált helyszínek hosszú távú és fenntartható kezelését célzó nemzeti stratégiákat és programokat. A mesterterv segít az olyan fenntartható fejlődési célok elérésében, mint a „Jó egészség” a „Tiszta víz és alapvető köztisztaság”, a „Fenntartható városok és közösségek” a „Fenntartható földhasználat” valamint a „Béke és igazság”.A dokumentumot a 2025 és 2030 közötti időszakra szólóan fogadták el.

A FÁK-országok együttműködése

A munka egyik területe a Független Államok Közössége (FÁK) tagállamai által finanszírozott örökségi helyszínek helyreállítása. Ebből a célból a Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban található egykori uránbányászati üzemek rehabilitációjára vonatkozó Államközi Célprogramot (ÁCP) fogadták el. E területeken kezdtek el bányászni a Szovjetunióban uránt. Az Eurázsiai Gazdasági Unió Államközi Tanácsa 2012-ben hagyta jóvá a programot, amelynek megvalósítása 2013-ban vette kezdetét. A program célkitűzései a környezetet érő sugárterheléssel összefüggő vészhelyzetek kockázatának csökkentése, valamint a helyi lakosok biztonságos életének biztosítása. A program a kirgizisztáni Min-Kus és Kadzsi-Szaj települések, valamint a tádzsikisztáni Isztiklol (2012-ig Tabosar) város környékén lévő legveszélyesebb zagytározók rekultiválását célozza.

Az állami célprogram 2025-ig volt érvényes. A szakemberek kutatási-tervezési munkálatokat végeztek, kiválasztották a legjobb műszaki megoldásokat, szükséges dokumentációt kidolgozták, valamint egyeztették és jóváhagyták a projektet. Ezt követően végrehajtottak minden tervezett feladatot, valamint fejlesztették a környezeti monitorozási rendszereket, és betanították a helyi szakembereket a rehabilitációs projektek és programok irányítására.

A Roszatom aktív résztvevője az rehabilitációs programnak. Kirgizisztánban 2019-ben az állami vállalat befejezte a Kadzsi-Szaj település közelében található zagytározó konzerválását. 2023-ban fejezte be a „Kak” zagytározó rehabilitációját és a „Taldü-Bulak” zagytározó felszámolását (mindkettő Min-Kus település közelében található). 2025 augusztusában Min-Kus településen befejeződött a „Tujuk-Szuu” zagytározó felszámolása és a „Dalneje” zagytározó rehabilitációja.

Tádzsikisztánban a Roszatom rekultiválta a szegényített urán meddőhányókat és négy zagytározót a Tabosar bánya telephelyén (Szugd tartomány). A munkálatokat 2023-ban, a tervezettnél korábban fejezték be. A bánya és a környező területek sugárzási háttere biztonságos szintre csökkent.

A rekultiváció finanszírozását a programban részt vevő FÁK-tagállamok biztosították. Oroszország 75 százalékkal, Kazahsztán 15 százalékkal, Kirgizisztán 5 százalékkal és Tádzsikisztán 5 százalékkal járult hozzá. A stratégiai mesterterv szövege szerint a célprogram keretében a megvalósult beruházások teljes összege 32,2 millió eurót tett ki.

Jelenleg a FÁK-tagállamok a kiégett nukleáris üzemanyag, a radioaktív hulladékok kezeléséért és a nukleáris létesítmények üzemen kívül helyezéséért felelős bázisszervezete egy új modellt dolgoz ki a FÁK-országok nukleáris örökségének felszámolása érdekében. Ezt várhatóan 2026-ban hagyja jóvá a FÁK Parlamentközi Közgyűlése. A dokumentum tartalmazni fogja a nukleáris örökség részét képező létesítmények állapotának leírását, a biztonságos állapotba hozatalukra vonatkozó együttműködés alapelveit, valamint az ilyen létesítmények jegyzékét.

Oroszországgal kötött kétoldalú megállapodások

Az új, már kétoldalú programok előkészítése előzetesen megkezdődött. Oroszország és Kirgizisztán 2024-ben kormányközi megállapodást írtak alá az urán- és ércbányászat által érintett területek rehabilitációjában való együttműködésről.

A kétoldalú megállapodás értelmében az orosz fél Kadzsi-Szaj településen (Iszik-Köl tartomány), Too-Mujun településen (Os tartomány), Kizil-Zsar (Dzsalalabad  tartomány) levő bányákat és meddőhányókat rehabilitálja.

Too-Mojun és Kizil-Zsar településekben levő létesítmények rekultivációja 2025 végére befejeződött. Kadzsi-Szajban előkészítő munkálatok folynak. A terv szerint a rekultiváció 2026 végére fejeződik be.

Hhasonló kétoldalú megállapodást kötött Oroszország Tádzsikisztánnal is. A felek 2025-ben kormányközi megállapodást írtak alá az urán- és ércbányászat által érintett tádzsikisztáni területek rehabilitációjában való együttműködésről. Tervezik az Adraszman zagytározó (Szugd tartomány) és a Tabosar bánya 3. számú üzemi lerakóinak rehabilitációját. Jelenleg folytatódik a tervdokumentáció és a költségvetés kidolgozása.

A kirgizisztáni és tádzsikisztáni létesítmények rehabilitációjára 21,4 millió eurót, illetve 15,6 millió eurót különítettek el.

Az EU tevékenysége

A stratégiai mestertervben szerepel az uránörökségi helyszínek rehabilitációját célzó Európai Unió tevékenysége is. Közép-Ázsia országaiban működik a Nemzetközi Nukleáris Biztonsági Együttműködést Támogató Európai Eszköze (INSC). Az INSC-nek köszönhetően hét elsőbbségi helyszín esetében elkészültek vonatkozó környezeti hatásvizsgálatok és megvalósíthatósági tanulmányok. Az Európai Unió finanszírozza a munkát az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál vezetett Közép-Ázsiára vonatkozó környezetvédelmi rekultivációs számlán keresztül. Ez hét elsőbbségi uránércbányászati helyszín rekultivációjára kapott megbízást. Ezek a következők: Majluu-Szuu, Min-Kus és Sekaftar Kirgizisztánban, Isztiklol és Degmaj Tádzsikisztánban, valamint Csarkeszar és Jangiabad Üzbegisztánban. Min-Kus, Sekaftar, Csarkeszar és Jangiabad területeket 2017 és 2025 között rekultiválták. Majluu-Szuu rekultivációja folyamatban van, Isztiklolt részben rekultiválták, Degmajban pedig még nem kezdődtek meg a munkálatok.

Amint az a stratégiai mestertervben is szerepel, 2015-ben az EU támogatásával befejeződtek e hét helyszínre vonatkozó környezeti hatásvizsgálatok (KHV) és megvalósíthatósági tanulmányok, és létrejött a kivitelezésre váró projektportfólió. A KHV és a megvalósíthatósági tanulmányok költsége összesen 8 millió euró. A program keretében végzett rehabilitáció becsült összköltsége 113 millió euró. 2025-ig összesen 71,8 millió eurót vontak be. Ebből az Európai Bizottság 61,5 millió eurót, más donorok pedig 9 millió eurót biztosítottak. Ennek eredményeként 43 millió eurós hiány keletkezett.  „E hiány megszüntetése kritikus fontosságú a régió egészére kiterjedő helyreállítási intézkedések hosszú távú hatékonyságának biztosításához” – áll a jelentésben.

A rehabilitáció után

A NAÜ szakértői folyamatos előrehaladást tapasztaltak a különböző örökségi helyszínek helyreállítása során, és megjegyzik, hogy egyre nagyobb figyelem irányul a rekultiváció utáni irányítási rendszer kialakítására. A stratégiai mesterterv szerzői szerint ez a rendszer nagy jelentőséggel bír a felelősségi körök egyértelmű meghatározása, valamint a rehabilitált területek hosszú távú intézményi irányitására való áttérés szempontjából. Ehhez pénzre és képzett munkaerőre van szükség – jegyzi meg a NAÜ a jelentésében. (Roszatom)