Plurális társadalomban az ilyen összehányt, eklektikus, kurucoskodó, Gyurcsánynál a macsó politikai szerepformálás instabillá teszi a személyiséget. Orbán vélhetően ezért mind inkább idegen közegnek érzi a képviseleti demokráciát. Gyurcsány sem sokkal különb.
Kétszer építette föl önmagát. Magyarországon az Akadémia elnöke, a kultúrpolitika vezető embere, a rendszerváltás egyik előkészítője, az ’56-os forradalmat rehabilitáló úgynevezett történelmi albizottság elnöke volt. Mindenkit váratlanul ért, amikor 1990-ben Los Angelesbe költözött, és a UCLA professzora lett. Kapcsolatai az óhazával szórványosak, de mivel kutatási területe Kelet-Európa, folyamatosan követi a hazai eseményeket. Ezt vártuk-e az átalakulástól? Hittünk-e abban, hogy ott fogunk tartani, ahol ma tartunk? Közös sínen halad-e Magyarország és a megtalált Európa? – kérdeztük Berend T. Ivántól.
Most, hogy végre felszabadulnak az ösztönök, és a politikai arisztokrácia újra elfogadhatóvá teszi az analfabetizmust, a hangos böfögést meg a civilizációs normák további levetkőzését, mi más várhat ránk a közbeszédben, mint az érveket helyettesítő címkézés, az árokásás, nemmagyarozás és így tovább.
Egyedül az új, az igazi, a közép-európai jobboldal képes felrázni nyugat-európai hittársaikat, vagyis a nagy kereszténydemokrata pártokat több évtizedes szunnyadásukból. Így szól a populista néppárti prófécia.
A tavaszi parlamenti választás előtt, a kampány utolsó napján, amikor bizonyossá vált, hogy a beígért "atombombának" se híre, se hamva, kénytelen voltam ismerőseimnek kijelenteni: a Lajos egy geci! Jól átvert mindenkit, a régi cimborával folytatott nagy csatája közben tele lett a gatyája és kiderült róla, hogy csak ugatja a politikát. Falfirkálásban képes csak fitogtatni az erejét.
