Ma már az ellenzékből is hiányzik a humor, a kormánypárt viszont már évek óta kínosan ügyel rá, hogy egy pillanatra se lazítson komor stílusán. Pedig lehetne más is a politika, ha nem is úgy, ahogy az LMP érti. Ha például legalább április első napján megengednének a Fidesz politikusai maguknak egy-egy könnyedebb megjegyzést, talán lehetne enyhíteni azon a görcsösségen, ami a kormánypárti politikusokat jellemzi. - írja a Szegedi Kattintós

Lassan kezdjük elfelejteni, hogy a politikusok is emberek, pedig számukra is adott a lehetőség, hogy megmutassanak valami valódi énjükből. A magyar politika ugyanis már évek óta olyan, mintha beszélő robotok küzdenének egymással egy arénában, amit országgyűlésnek hívnak. Pedig ez a tér alkalmas lenne arra, hogy megvillantsák egyéni képességeiket, többek között a humorérzéküket. Most viszont az az ember érzése, hogy ha van is affinitásuk a képviselőknek a vicces beszólásokhoz, azt azonnal kivetik magukból, amikor a parlament épületébe lépnek.

Nem volt ez mindig így, hiszen korábban olykor röpködtek a poénok a tisztelt házban, és már csak ezért is érdemes volt nézni a parlamenti közvetítéseket. A korábbi Fidesz frakciók tagjai is kivették a részüket a viccelődésből, ám időközben a régi képviselők is elfelejtették, milyen jó hatással van az emberekre a humor, másrészt olyanok kerültek be a felduzzasztott képviselőcsoportba, akik hírből sem ismerik a tréfát. Manapság a kormánypárti politikusok humora abban merül ki, hogy egymás fülébe suttogva nevetgélnek, amikor egy ellenzéki felszólalást hallgatnak.

Legutóbb például annak a négy fős küldöttségnek a tagjai csináltak magából komplett idiótát, akik meghívó és felhatalmazás nélkül zarándokoltak el Finnországba és Svédországba, hogy a két ország NATO csatlakozásáról tárgyaljanak.

Nem csoda, hogy eljutottunk a poénok nélküli politizálás korszakába, hiszen a Fidesz az utóbbi 13 évben egy olyan harcias kommunikációt honosított meg a közéletben, amely a létező és kitalált ellenségek elleni folyamatos küzdelem köré von egy komor aurát. A kormánypárti politikusok homlokukat ráncolva magyarázzák a mind a parlamenti padsorokban, mind a sajtótájékoztatókon, mind a közösségi médiában, mit kell gondolni a világról, és éppen kiket kell utálni a sok ellenünk fenekedő csoportosulás közül. Nem csoda, ha lassan 10 millió komor ember országa leszünk.

Kiveszett a politikából a könnyedség, a humor, sőt még az összekacsintás is. Olybá tűnik, hogy az épülő orbáni autokrácia épp úgy nem tűri meg a viccelődést, mint a Rákosi-éra, Mao Kínája vagy Putyin Oroszországa. Vannak persze humoristák, stand up-osok, viccfaragók, akik olykor rárúgják az ajtót a komolykodó politikusokra, de magából a közéletből teljesen kiölték azt a könnyedséget, amit a poénok biztosítanak egy-egy nehéz szituációban is.

Persze, azért akaratuktól függetlenül is olykor nevetnünk kell a kormánypárti politikusok produkcióin. És itt nem csupán a kínos nevetésre kell gondolni, hanem olyan groteszk helyzetekre, mint amilyenekbe a Fidesz politikusai sodorják magukat néha. Legutóbb például annak a négy fős küldöttségnek a tagjai csináltak magából komplett idiótát, akik meghívó és felhatalmazás nélkül zarándokoltak el Finnországba és Svédországba, hogy a két ország NATO csatlakozásáról tárgyaljanak.

Más kérdés, hogy mit gondolnak rólunk az olyan országokban, melyekben ugyan a demokrácia szabályait komolyan veszik, ám olykor egy kis humorral oldják fel az ellentmondások miatt keletkezett feszültségeket. Érdemes lenne tanulni tőlük, mert valószínűleg ezekben az országokban a családi ebédek alatt nem kerülik a politikai témákat, nehogy a vita tönkre tegye a meghitt összejöveteleket. Ha pedig olykor tényleg vitáznak közéleti témákról, akkor néhány fricskával vagy vicces megjegyzéssel feloldják az ellentéteket. Mert, hogy egy dakota közmondás tartja: „A bölényhús is ízletesebb, ha a családi ebéd alatt mindenki kerüli a politikai témákat.” (Szegedi Kattintós)