Ezek alapján elmondható: az elmúlt tíz évben a magyar akadémiai szabadság jelentősen csökkent, és globális szinten rendkívüli alacsony szinten van. A vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemek modellje a kutatók szerint példátlan Európában.

Nincs párja

Az Európai Egyetemek Szövetsége EU-tagállamokat és környező országok egyetemeinek autonómiáját vizsgálta. A szervezet viszont külön jelentést készített a magyar modellről, ugyanis a vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemekhez nem találtak hasonlót semmilyen más országban Európában.

Ugyanakkor rögzítik: az alapvető döntéshozatal kiszervezése olyan testületekbe, amelyeknek tagjait kizárólag a kormány nevezi ki, és a mandátum élethosszig tart, az intézményi önrendelkezés visszavágásának tekinthető, és nincs összhangban az Európában megfigyelt egyetemirányítási modellekkel. 

Ez a modell nem képes biztosítani az egyensúlyt az intézmények számonkérhetősége és az államirányítás között, elsősorban azért, mert külső szereplőket von be az egyetemek önigazgatásába. Ráadásul a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos törvény, tehát az alapvető szabályozás megváltoztatásához a parlament kétharmados többsége szükséges. 

Ennek a visszavágásnak az első fontos lépcsője a kancellári rendszer bevezetése volt 2014-ben, de a gender szak betiltását és a CEU Ausztriába költözését is kulcsmomentumként sorolja fel a dokumentum.

Öt olyan egyetemirányítási modellt sorol fel a jelentés, amely részben hasonlíthat a magyarhoz.

• A cseh duális irányítási modellben olyan kuratórium dönt stratégiai és gazdasági kérdésekben, amely tagjait a miniszter jelöli ki. Ez a kuratórium viszont nem felügyeli az akadémiai-oktatási döntéseket, ez teljes egészében a szenátus feladata. A tagság hat évre szól. 
• A lett modellben ugyanennek a testületnek csak a többségét adja a minisztérium, a többit az egyetem, és csak négy évre szól a tagság. Az akadémiai-oktatási kérdések ugyanúgy szenátusi hatáskörbe tartoznak.
• A holland atipikus duális modellben a teljes kuratóriumot a miniszter jelöli ki, négy évre. Ennek a testületnek inkább felügyeleti, ellenőrzési jogkörei vannak, a legtöbb döntési jog egy másik testületnél, az egyetem vezetésénél van.
• A norvég unitárius modellben a fő testületnél van mindenféle döntési jogkör, a miniszter nevezi ki a tagokat, de általános elv szerint az egyetem által delegált tagok vannak többségben. A tagság négy évre szól.
• A szlovákiai duális modellben a kuratórium majdnem teljes egészében külső tagokból áll, de delegálhat a szenátus is, és a testület csak stratégiai kérdésekben foglal állást, az akadémiai ügyek a szenátus alá tartoznak. Öt évre szól a tagság.

A szervezet javaslata szerint fontos lépés lenne az önigazgatás és elszámolhatóság egyensúlya felé Magyarországon, ha

• korlátoznák a kuratóriumi tagok hivatali idejét,
• egyetemi alkalmazottakat is bevonnának a testületi tagok kinevezésébe,
• és biztosítanák a szenátus döntési jogkörét oktatási kérdésekben. 

A legutóbbi kormányzati közlések szerint az EU elvárása az volna, hogy hat évben maximálják a kuratóriumi tagok mandátumot, amit a kormány egy egyszerű törvénymódosítással meg is tud tenni.

Sereghajtók

A másik globális jelentést a Göteborgi Egyetemen működő V-dem Intézete és az Erlagen-nürnbergi Egyetem Politikatudományi Intézete készítette. A kutatók a felsőoktatás és a kutatás szabadságát ragadták meg különböző mutatókon keresztül, és mindezt összesítették az akadémiai szabadság index nevű mutatóban, hogy azt 179 országban összehasonlíthassák a 10 évvel ezelőtti helyzettel.

A jelentés szerint az elmúlt tíz évben a világon 22 országban csökkent az akadémiai szabadság, ezzel szemben csak pár országban nőtt, 152 országban pedig stagnált. 

Magyarország az első kategóriába tartozik, és ezen belül is abba a csoportba, ahol jelentősen csökkent a kutatás szabadsága 2012 óta.

Jelenleg Magyarország a teljes lista alsó negyedének határán tartózkodik, olyan országok társaságában, mint Ukrajna, India, Vietnám, Üzbegisztán, Uganda vagy Jordánia.

Az alsó ötödben található például Venezuela, Oroszország, Afganisztán, míg az alsó tizedben találjuk Törökországot, Kínát, Szíriát. Az utolsó helyen Észak-Korea áll.

A világon a jelentés szerint Csehországban, Észtországban, Belgiumban, Olaszországban, Németországban, Lettországban, Finnországban, Argentínában, Szlovákiában, Svédországban, Chilében, Spanyolországban, Izraelben, Szlovéniában a legnagyobb az akadémiai szabadság, ezek mind a felső tizedben találhatók.

Romániát, Franciaországot, Ausztriát, Horvátországot és Bulgáriát is a felső ötödben találjuk, bőven Magyarország előtt.

Érdekesség, hogy a jelentés szerint az Egyesült Államokban is csökkent az elmúlt tíz évben az akadémiai szabadság, az azonban így is a mezőny első felében foglal helyet. (g7.hu)