Tizenöt évvel ezelőtt, 2008-ban kezdte meg a Kontakt-Busz Kft. a Zsámbék környéki autóbuszjáratok kiszolgálását – kétes minőségű – kínai buszokkal. Akkoriban még megyénként akár több volán társaság is működhetett Magyarországon, de közös kihívásuk volt az elöregedő buszpark.

A fővárosi központú Volánbusznál ekkoriban úgy látták, hogy az alvállalkozói szerződés lesz a jó irány. Az MSZP-SZDSZ koalícióban a közlekedés a szabaddemokratákhoz tartozott,  a Magyar Nemzet akkoriban arról cikkezett, hogy a volánbuszos alvállalkozói szerződéseket Kóka János egykori gazdasági és közlekedési miniszter, valamint Lepp Gyula mozgatja.

A szocialista-szabaddemokrata világ mutyija nagyon szúrta a Fidesz szemét, 2010-ben pedig Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos soron kívül kezdett foglalkozni a buszos szerződésekkel. 2010 áprilisában, a választások után néhány nappal a Gazdasági Versenyhivatal is arról tett bejelentést, hogy vizsgálja a volános alvállalkozó cégeket, azóta viszont nem jelent meg hír arról, hogy ennek bármilyen eredménye lett volna.

Már akkor is három cégre fókuszált a GVH: a Color Tours Kft., a Kontakt-Busz Kft., valamint a T & J Busz Projekt Kft. (a továbbiakban: három alvállalkozó). A szervezet szerint ezek egyeztették áraikat, hogy jobb feltételeket érjenek el a Volánbusz tenderein. A kiszervezések során nyolc évre és két év opcióval a Kontakt-busz Kft. a Zsámbék környéki vonalakat, a T&J a Vác környékit, a Color Tours a Jászberény könyéki vonalakat kapta meg.

Forrás: G7

Ezek a buszok mára már el is rozsdásodtak, egy Kápolnásnyék melletti telepen várták sorsuk beteljesedését. Miután a járművek java része már az enyészeté lett, a nyomozás is megindult az ügylettel kapcsolatban.

A Fővárosi Főügyészségnél és a Rendőrségnél kérdésünkre elmondták, hogy a volánbuszos alvállalkozási szerződésekkel kapcsolatban a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda folytat nyomozást jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, valamint különösen jelentős értékre elkövetett pénzmosás bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt. Az ügy felderítési szakaszban van, gyanúsított egyelőre nincs.

Az első volánbuszos alvállalkozói szerződések megkötése után tizenöt évvel beindult a nyomozás.

A nyomozásról több szakmabeli forrásunk is hallott, ennek ellenére a Volánbuszhoz úgy látszik, nem jutott el a híre. Sajtókérdésünkre azt a választ adták, hogy a vállalatnak nincsen tudomása eljárásról.

Átjátszott offshore-ok

A három alvállalkozó cég tagjai között sok tulajdonos megfordult, de főként offshore, luxuemburgi és seychelles-szigeteki tulajdoban voltak, végül a szerződések kifutása, a cégek kiüresítése után  2016-tól a Veritas Bus Zrt. tulajdonába kerültek.

A Color Bus Kft. esete igen beszédes: a tagok között megfordult a Tempo-Busz Kft, a Príma Bus Kft., illetve Ipacs László és Kiss Zsolt. A Príma Bus a brit Weststar Capital Investments Limited tulajdona, amit már 2018-ban töröltek a szigetországban a cégjegyzékből. A cég ügyvezetője a közel kétezer vállalatban vezető Michael Anthony Clifford. 

Nem véletlen, hogy ennyire rejtegették a tulajdonosokat. A Volánbusz gazdasági ügyeit vizsgáló parlementi biztottság 2012-ben megállapította, hogy

egyes alvállalkozásba adott járatok üzemeltetői és a vagyonelemek értékesítése során tulajdont szerzett gazdálkodó szervezetek természetes személy tulajdonosai között kapcsolat áll fenn.

Azt is megállapították, hogy a három érintett cégben érdekelt Ipacs László együtt élt Pekli László, 2002 és 2010 között egykori Volánbusz vezető volt feleségével. Pekli László és volt feleségének közös gyermekeit pedig a luxemburgi cégekkel kötötték össze. Ezért is nézett ki úgy, hogy a volán-vezér fiához kerülhetnek a kiszervezett milliárdok.

A Tempo-Busz Kft. korábban Tóth Ignác tulajdonában volt, ma már ez is kényszertörtlés alatt áll. 2011-től megjelent a társaságban a Közösségi Közlekedési Befektetési Zrt. Ennek a tulajdonosa a luxemburgi Aratus Investment S.A volt 2010-ig., ami a Color Toursban is tulajdonos volt. Ezt követőn a svájci MCB Holding & Management AG 2012 és 2019 között volt a tulajdonos – ezek a cégek érdemi gazdasági tevékenységet nem végeztek, csak a tulajdonosi hálót tették nehezen áttekinthetővé.

A fentiek alapján azt lehet látni, hogy a Fidesz választási győzelmét követően új offshore tulajdonossal működtek tovább a 2010 előtti időszakban szerződéshez jutott, kétes hátterű buszos vállalkozások.

Az üzletekre rálátó források szerint egyszerűen annyi történt, hogy a korábbi tulajdonosokat lecserélték az új rendszer tagjaira. Ezt még segítette is, hogy a folyamatosan mozgó offshore céghálóban lehetetlen pontosan követni, hogy mely pillanatban éppen ki volt a haszonhúzó.

70 milliárdos buszmutyi

Így a buszos biznisz ment tovább: 2008 és 2018 között a három legfontosabb volánbuszos alvállakozó összesen 70 milliárd forintos árbevétel ért el. Ez olyan jelentős, hogy ebben a tíz évben a Volánbusz árbevételének 27 százalékát tették ki az offshore hátterű buszos cégek.

Az alkalmazottak és a tárgyi eszközök értékében mérve is igazán nagyra nőttek az alvállakozók: a csúcson a mukavállalóik száma elérte a Volánbusz értékének negyedét. A tárgyi eszközök értéke pedig 2008-ban 5 milliárd forinttal a Volánbusz értékének harmada volt. Jól látható, hogy nem ruháztak be, egyszerűen leírták a beszerzett buszokat, szinte folyamatos volt a csökkenés.

Az árbevétel nem egésze származott a Volánbusztól, hiszen a T&J Buszporjektnek volt egy megbízása a BKK-tól is: ennek a 2014-es szerződésnek, amit Tarlós István főpolgármestersége alatt kötöttek, 21 milliárd forint volt a keretösszege, de ezt végül nem hívták le teljesen. 2016-ban ugyanis felmondták az eredetileg hét évre kötött szerződést, mert nem átlátható tulajdonosi hátterű céggel eleve nem lehetett volna közbeszerzési eljárás keretében szerződni, és fel kell mondani a szerződést, ha ilyen állapot áll be. Igazán érdekessé akkor vált a helyzet, amikor ennek ellenére az offshore tulajdonú cégek tovább dolgozhattak a Volánbusznál. 

A Volán-társaságokat 2020-tól összevonták, majd 2021-től adták a vállalatot a MÁV-nak. A korábbi vezetőket lecsérélték, és jó eséllyel ekkor kezdhették meg a korábbi, nem túl előnyös szerződések iránti érdeklődést. 

A korábbi szerződéseket nehéz áttekinteni. A közbeszerzési portál alapján összesen 88 milliiárd forintnyi elnyert szerződést találtunk az említett három cégre. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek minden kfizetést meg is kaptak, ahogy a felmondottt BKK szerződés példája is mutatja.

Bár a volánoktól elnyert pontos kifizetések összegét nem ismerhetjük, ez alapján eléggé úgy tűnik, hogy szinte teljes egészében az állami buszos cégektől szárammazott a bevétel. Erre utalhat az is, hogy ahogy ezek a szerződések kifutottak, meg is szűnt a cégek működése.

A lényegi kérdés, hogy kinek és mennyi haszna lehetett az üzletből, továbbra sem látható tisztán. A vállalkozásokban nem igazán keletkezett profit: tíz év alatt 3,5 milliárd forint volt az adózás előtti veszteség. Ebben az időszakban az állami Volánbusz is tudott 12,4 milliárdos adózás előtti nyereséget elérni. Egy vállalkozásból azonban nem csak a profiton keresztül lehet forrás kivonni, hanem lízingszerződéseken, igénybevett szolgáltatásokon keresztül is.

Az alvállalkozói szerződéseket sokszor módosították, például a lízingszerződések árfolyamkockázatának áthárítására. Így a buszos cégeken csak átfolytak a bevételek, amivel a béreket és a lízingdíjakat fizették. A flották lízingelésében a Neobusz Kft. kapott központi szerepet: a vállalat 2019 júniusában szűnt meg, addig 2008-as indulása óta 145 millió forint osztalékot vettek fel. Mivel a cég tulajdonosa az adózási szempontból offshore-nak számító Svájcban található, nem tudni, ki is állhat az Interholdings AG mögött. A 70 milliárdos buszmutyi nyeresége feltehetően sok kisebb hasonló cégen keresztül került a végső haszonhúzókhoz.

Titkos végső tulajdonos

A Figyelő még 2010-ben írt cikket a buszos kiszervezések világáról – Rehus Ernőt sejtették akkor a szakmában az alvállalkozók mögött. A pécsi buszkiszervezési botrány mögött is Rehust sejtették, a Szabad Pécs cikke szerint a fideszes L. Simon Lászlóval állhatott kapcsolatban. L. Simon és Rehus kapcsolatáról a Népszava 2016-ban cikkezett, bemutatva hogyan nőtt ki az egykor a szocialistákhoz húzó milliárdos szárnyai alól a fideszes politikus.

Rehus velencei, míg a volánbuszos alvállalkozók jelenleg a szomszédos Gárdonyba bejegyzett Veritas Bus tulajdonában vannak, a cikk elején említett busztemető is itt található.

A Veritas Bus Zrt. gárdonyi címén korábban patyolat működött, Tóth Ignác édesanyja működtetésében. Az alvállalkozókat 2016 óta tulajdonló Veritas Bus Zrt. tulajdonosa is Tóth Ignác és édesanyja. A korábbi tényfeltáró cikkek Tóth Ignácot Rehus szoros kollégájának tartották. Tóth a T&J ügyvezetője is volt, sőt, egy ideig a Temp-Busz Kft. is az ő tulajdonában állt.

A háttéremberek 2010 után is maradtak, ahogy számos offshore is, a végső haszonhúzók mögött sok érdekeltet sejtettek. Azt azonban az offshore háló miatt lehetetlen kideríteni, kik is lehetnek ezek valójában.

A Volánbusz vezetése is sokat változott a kormányváltás után. A nyolc éven át irányító Pekli Ferencet 2011-ig megbízott vezérigazgatóként Dr. Pongrácz Barbara követte, majd Mészáros László Tibor érkezett 2011 és 2012 között. Őt Simon Gábor követte 2012 és 2013 között, Dévény Tibor 2013 és 2015 között, majd Fekete Antal 2015 és 2018 között, Seszták Miklós miniszterkedése alatt. Ő azzal szerzett ismertséget, hogy nem lehet megtudni róla, milyen iskolai végzettséggel rendelkezik.

2021-ig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában volt a Volánbusz, ennek vezetője a kétes hírnévre szert tevő Szivek Norbert volt. Azzal került be a hírekbe, hogy a hozzá köthető cég a 100 millió feletti adótartozást felhalmozó cégek listájára került fel.

Miután a Volánbusz az MNV tulajdonából kikerült, új vezetősége van, remélhetőleg másfél évtized után kiderül, hogy kik és mekkora hasznot húztak a kétes körülményű alvállalkozói szerződésekből.

Egy sokkal kisebb nagyságrendű buszos mutyi kapcsán azonban nyolc év nyomozás és pereskedés sem volt elég: 2015-ben Pécsett a fideszes Páva Zsolt polgármestersége alatt vásároltak a Rehus Ernőhöz kapcsolható hálózat tagjain keresztül használt Volvo buszokat. A 3,5 milliárdos beszerzés 700-900 millióval lehetett túlárazott. A per még ma is folyamatban van, a vádlottak között nem lehet a végső haszonhúzók személyét felismerni. (g7.hu)