A sivatagi kis település, Dulce (Új-Mexikó) kevesebb mint 3000 lakossal bír — még közlekedési lámpája sincs. A szerény kis közösség mégis az ufókutatók és összeesküvés-hívők egyik központja, akik azt hiszik, hogy a város alatt egy titkos, hétszintes katonai létesítmény található, amelyet Dulce Bázisnak neveznek.

Bár a ritkán lakott sivatagokhoz kötődő megmagyarázhatatlan történetek nem újak, az új-mexikói „idegen bázis” legendája az 1970-es években kapott igazán lendületet. Minden egy állami rendőrtiszttel kezdődött, aki furcsa járművet látott az égen, a földön pedig megcsonkított szarvasmarhákat Dulce környékén. A közelben gázálarcokat is talált, ami szerinte kormányzati érintettségre utalt.

Dulce kevesebb mint 3000 embernek ad otthont. - Forrás: Földhasználati Értelmezési Központ

Talán a legmegdöbbentőbbek Phil Schneider állításai voltak — egy állítólagos volt kormányzati mérnöké —, aki azt mondta, 1979-ben segített megépíteni a dulce-i idegen bázist. Azt állította, hogy ő és mások a munkálatok során idegenekkel találkoztak, a katonák pedig tűzharcba keveredtek velük — majd később békemegállapodást kötöttek a lényekkel.

Bár semmiféle kézzelfogható bizonyíték nem került elő, a Dulce (Új-Mexikó) környéki furcsa eseményekről szóló pletykák továbbra is keringenek.

Korai pletykák a Dulce Bázisról

Az Archuleta Mesa hegy.

Dulce ad otthont Észak-Új-Mexikóban a Jicarilla Apache rezervátum központjának, és nagyrészt őslakosok lakják. Kis népessége ellenére komoly turizmust vonz az ufókutatók körében, akik évente „Dulce Base UFO Conference” néven konferenciát is rendeznek.

Fontos megjegyezni, hogy magának az új-mexikói idegen bázisnak a létezése mind a mai napig teljesen bizonyítatlan, még ha a köré szövődő legendákat bőségesen dokumentálták is. A történetek a 1970-es évek közepén kezdtek terjedni, amikor Gabriel Valdez, Új-Mexikó állami rendőrségének egyik tisztje — Michael Barkun A Culture of Conspiracy című műve szerint — egy sor nyugtalanító marhacsonkításról számolt be.

Valdez azt állította, hogy „kifinomult űrhajókat” látott Dulce feletti égbolton, ott, ahol a bázis állítólag található — és egy megcsonkított tehenet is talált, amelyben egy elpusztult magzat volt. Szerinte ez nem egy születendő borjú volt, hanem egy különös hibrid, amely „úgy nézett ki, mint egy ember, egy majom és egy béka” keveréke.

Valdez szerint a marhacsonkítások környezetében talált maradványok arra utaltak, hogy a kormány is érintett, és hogy az állatokat nem vadállatok tépték szét.

„A bizonyíték, ami ott maradt — tudja, a ragadozók nem hagynak ott gázálarcokat, világító pálcikákat, radar-fóliacsíkot” — mondta Valdez. „Ilyesmiket nem hagynak hátra.”

Barkun gyorsan hozzáteszi, hogy a marhacsonkításokat gyakran kapcsolják össze közeli UFO-észlelésekkel. A politológus szerint az 1980-as évek elejére a Colorado–Új-Mexikó határvidék az ország egyik legjelentősebb helyszínévé vált mindkét típusú bejelentés szempontjából.

Gabriel Valdez egy megcsonkított tehenet vizsgál az 1970-es években. - Forrás: Gabe Valdez

Az állítások messzire jutottak, és 1979-ben új lendületet kaptak Paul Bennewitz, egy fizikus és albuquerque-i üzletember történetei nyomán. Bennewitz állítólag olyan elektronikus jeleket fogott Dulce környékén, amelyekről azt hitte, hogy mélyen a föld alól érkeznek — és egy olyan célpontra irányulnak, amely túl magasan van ahhoz, hogy emberi tevékenység eredménye legyen.

Ahogy országos érdeklődés nőtt mind a marhacsonkítások, mind az elektronikus jelekre vonatkozó állítások iránt, megszületett a Dulce Bázis legendája. Bennewitz 1982-ben vetette fel először, hogy a titkos bázis valóban létezik.

1988-ban még egy „Project Beta” című írást is publikált, amelyben részletezte, hogyan lehetne a létesítménybe a legjobban behatolni.

Állítólag a Dulce bázis három kilométer mélyen fekszik, és hét emelet mélyen.

1990 májusára John Lear azt állította, hogy „négy független megerősítést” szerzett arról, hogy a hétszintes építmény valós. Lear korábbi pilóta és kormányzati ember volt — emellett a LearJet feltalálójának fia —, így állításainak sokan némi hitelt adtak.

A részletes kijelentései odáig mentek, hogy különböző idegen fajokat írt le, amelyek állítólag ellátogattak a Földre. Lear állításai szolgáltak alapul az új-mexikói idegen bázissal kapcsolatos további történetekhez.

Phil Schneider azt állítja, csatát látott a dulce-i idegen bázison

Phil Schneider nyilvános előadásaival és bizarr történeteivel a peremvidékről a közbeszédbe emelte Bennewitz és Lear állításait. Azt állította, hogy korábbi kormányzati alkalmazott és robbantási szakértő volt, és részt vett a Dulce Bázis építésében.

Talán a leghíresebb az 1995-ös előadása, amelyben azt állította, hogy a projekt kezdeti szakaszában a katonaság föld alatti idegen lényekkel találkozott.

A Dulce Base UFO Conference résztvevői azonban abban nem értettek egyet, hogy a Dulce Bázist eleve kutatóintézetnek építették-e, vagy egy 1967-es, az új-mexikói sivatag alatt végrehajtott nukleáris robbantás után jött létre — amikor az amerikai kormány csupán föld alatti gázkészletek feltárását akarta serkenteni, és ekkor bukkantak a barlanglakó idegenekre.

Schneider azonban nemcsak azt állította, hogy látta a föld alatti lényeket, hanem azt is, hogy több ujját elvesztette egy tűzharcban, amely megriadt katonák és megijedt idegen életformák között zajlott. A Dulce Bázis legendájának mindkét eredettörténete arról szól, hogy az amerikai kormány különféle idegen lényekkel találkozik, majd békét célzó megállapodást köt.

Phil Schneider 1996-ban öngyilkos lett, miután turnézott a Dulce bázissal kapcsolatos állításaival. - Forrás: Pinterest

Schneider azt állította, hogy nagyjából 60 ember halt meg az állítólagos sivatag alatti tűzharcban, ám egyetlen kijelentését sem bizonyították soha. Mindazonáltal valóban több ujja hiányzott, miközben ezeket állította. 1996-ban öngyilkosságot követett el.

Tovább élnek a pletykák az állítólagos új-mexikói idegen bázisról

Nem kevés kétes rajz és ábra kering a Dulce Bázis elrendezéséről. Az úgynevezett szakértők biztosak benne, hogy a bázis hét szint mély, és két mérföldre nyúlik a föld alá, miközben a katonai jelenlét állítólag egyre erősebb, minél mélyebbre ereszkedik az ember a létesítmény gyomrába.

Azt mondják, minden szintet meghatározott kutatásoknak szenteltek — az embereken végzett elmekontrolltól kezdve a genetikai kísérletekig, amelyek idegen-ember hibridekhez vezetnek. Egyes diagramok még azt is állítják, hogy a „Szürkéknek” és a „Hüllősöknek” saját szállásuk van, miközben a dolgozók állítólag azt mondták, hogy a hatodik szint — az úgynevezett „Rémálom Csarnoka” — mind közül a legfélelmetesebb.

Állítólag itt visszhangzanak a folyosókon azoknak az emberi áldozatoknak a sikolyai, akiken kísérleteket végeznek. Schneider azt állította, hogy idővel konfliktus tört ki a különféle idegen frakciók és a katonaság között, és hogy a Dulce Bázis csupán egy a hasonló, rejtett létesítmények közül — szerinte összesen 129 ilyen van az Egyesült Államokban.

Schneider és támogatói azt állították, hogy az Egyesült Államok úgynevezett „fekete költségvetése” valószínűleg magában foglalja ezeknek az állítólagos létesítményeknek a titkos kutatásait. A „fekete költségvetés” titkosított katonai kiadás, amelyet számos jelentés 50 és 80 milliárd dollár közé becsült.

Végső soron az UFO-észlelések az Egyesült Államokban nem szűntek meg, sőt még csak nem is lassultak. Csak nemrég történt, hogy a Pentagon elismerte: a Légierő azonosítatlan légi járművekről készült felvételei valódiak — és hogy a Haditengerészet új irányelveket dolgozott ki arra, miként kell jelenteni ezeket a jelenségeket.

A dulce-i lakosok számára nincs semmi új a nap alatt.

„Dulce egész városa — bárkivel akar beszélni — el fogja mondani, mit látott” — mondta Geraldine Julian, aki azt állította, hogy már az 1960-as évek óta lát UFO-kat.

„Ez nem csak tündérmese. Minden igaz, és én az utolsó szót is elhiszem belőle, mert magam is láttam.” (ati)

Címlapkép forrása: Amazon.com