Hatalmi harcok
Rogán megkapta a titkosszolgálatok irányítását. Szombat éjjel kiszórta az összes vezetőt, eddig Pintér embereit, és a sajátjait ültette a helyükre.
Talán nem voltak elég megbízható Fidesz-káderek?
Nem erről van szó! Folyik a harc a második helyért, illetve az utódlásért.
(Ami egyszer majd törvényszerűen bekövetkezik.)
Rogán előbb Lázárt szorította ki, évekig tartó nagy hirig után.
Lázár több évre el is tűnt (selyemzsinórról aszért ne beszéljünk, elég szépen megszedhette magát – és Orbán nyilván tartalékolta), most is éppen csak visszakapaszkodhatott "elnöki kegyelemmel", kapott miniszteri, de tényleges hatalommal, befolyással nem járó funkciót.
Melyben küszködhet az ellenzéki fővárossal.
Most Pintér következett.
Akinek hatalmas befolyása Orbánra, úgy látszik a múlté. Talán túl sokszor szembesítette a Gazdát a valósággal.
Mert azt ebből a bandából csak ő engedte meg magának.
(A féleszű Matolcsy kritikái komolytalan látszat viták, műbalhék: lám, mink kérem dolgozunk, gondolkodunk, vitázunk. Ámbár ő is kemény belharcot vív az egyre jelentéktelenebb és befolyástalanabb Varga Mihállyal.)
Klasszikus belügyi feladatként marta el Pintértől Rogán a titkosszolgálati hatásköröket, miközben a nyakába lőcsöltek két egyáltalán nem belügyminisztériumi feladatkört: az örök macerás és pénz, szándék nélkül (márpedig e kettő Orbán alatt nincs) megoldhatatlan egészségügyet és közoktatást.
Pintér lassan megy a lecsóba. Igaz, életkorára tekintettel már semmiképpen nem lehetne a jövő embere!
De a keze messzire elért(t). Protezsáltjai lehetnek!
Így aztán Rogán azonnal kiszórta a bizalmasait, akik adatokat gyűjthetnek (gyűjthettek) róla.
Olyan ez az egész, mint volt a Himmler/Canaris, és a Goebbels/Göring meccs.
És Orbán ugyanazt műveli, mint Hitler annak idején: hagyja, hogy öljék egymást a szolgálatában.