Tanulságos az írás abból a szempontból, hogy iskolapéldája a polgári ideák emlőin nevelkedett értelmiségi naivitásnak, mely csodavárásában csak a legfontosabb szempontok iránt tanúsít totális értetlenséget.

Minden választás után, így most is, látva, hogy Orbán ott folytatja, ahol a választás előtt abbahagyta, felteszi a kérdést: miért nem áll le Orbán?

Hiszen már mindent megszerzett, mindent ural!

Mit akar még? Miért nem konszolidálja (értsd: mérsékli) a hatalmát, miért nem gyakorol gesztusokat, miért nem egyezik ki az ellenzékkel, a társadalomnak vele szemben ellenséges tömegeivel?

A kérdésfeltevésből evidens, hogy Tóta W csak néhány alapvető dologgal nincs tisztában!

Nem ismeri fel Orbán személyiségjegyeit, nem érti diktátor lélektanát általában, és nem ismeri fel/el a tényt, hogy diktatúrával áll szemben!

Diktatúrával, melynek vezetője gyökeresen másként működik, mint a kimondatlanul is sablonként szolgáló Kádár működött.

Kádár ugyanis kényszer- és nem belső kényszer-szülte diktátor és reálpolitikus volt, egy eszme szolgálatában, különösebb személyi ambíciók nélkül. Ráadásul távolról sem korlátlan hatalmú, hanem lavírozásra kényszerülő, plusz 56 fémes ízével a szájában.

Orbán pszichiátriai eset, akinek kizárólag személyi ambíciói vannak, és a többi néma csend.

Ilyet Tóta W még nem látott!

Értetlensége hasonlatos Chamberlain értetlenségéhez, aki nem tudott mit kezdeni Hitlernek minden jog- és diplomáciai szokást sutba vágó politikájával. És mire felismerte, késő volt.

Azonos a német és a magyar zsidók értetlenségével, hiszen egy dolog az Oroszországban és Lengyelországban szokásos pogrom, de ez nálunk, Goethe és Schiller, illetve Arany és Deák országában nem fordulhat elő! Nonszensz! És mire felismerték, hogy dehogy nem, sőt ipari méretekben művelik, addigra késő volt.

Őket legalább menti, hogy ilyesmi példátlan volt az emberiség újabb kori történetében, méreteit tekintve pedig úgy általában is!

De Tóta W ilyesmire Hitler és Sztálin, meg Rákosi, és Ceauşescu, Mao Ce Tung, Pol Pot és társaik után nem hivatkozhat!

Ahogy Brüsszel tíz évig tartó értetlenségét sem menti semmi, mellyel nem ismerték föl, hogy gonosz törpét segítenek veszélyes szörnyeteggé növeszteni!

Mert miről van itt kérem szó?

1./ Orbán lélektana.

Orbán hatalommániás, aki kizárólagosságokban és totalitárius uralomban gondolkodik, megkérdőjelezhetetlen álláspontjában és ügyvitelében, aki a legcsekélyebb beleszólást, pláne kritikát sem fogadja el.

Neki bírálók, okoskodók, más szempontokat mérlegelésre ajánlók, sőt társutasok nem kellenek, csak engedelmes alattvalók és hű csatlósok!

Miféle gesztusokat gyakoroljon? Miféle engedményeket tegyen?

Ez nem csak torzult személyiségével, de azzal is ellentétes, hogy nem volt gyerekszobája!

Egyszerűen úgy szocializálódott, hogy aki nagyobbat üt, annak van igaza, a többieknek kuss!

2./ A diktátor lélektana.

Ha Orbánt összevetjük Hitlerrel és Sztálinnal, ugyanerre jutunk! Ez egy akolból való bagázs, egy cég!

3./ Márpedig nálunk diktatúra van!

Ez számomra nem kérdés, mivel annak összes jegyei jól felismerhetők! Mert kérem, nem a fekete autó és a Gulag a lényeg!

Mellesleg az is jön, ha szükséges, ne legyenek kétségeink!

A lényeg a tény, hogy hiányoznak, leépültek a korlátlan, ellenőrizhetetlen, demokratikus eszközökkel leválthatatlan uralom megakadályozásának alkotmányos és tényleges feltételei.

4./ A praktikum.

Orbán nem túlságosan okos (legföljebb ebben az impotens hazai és nemzetközi mezőnyben tűnik annak), csak ravasz, mint a dörzsölt paraszt, mely körből származik.

Annyi esze azért van, hogy felmérje, a diktátor szokásos három útja között választhat: uralom mindhalálig, uralomvesztés kötél által, uralomvesztés emigrációval egybekötve.

Mert az egyetlen Sulla kivételével a történelem nem ismer a hatalmát önként korlátozó, vagy arról lemondó diktátort. Éppen személyisége, meg a túlélési ösztön miatt.

Mivel ráadásul mérhetetlenül gyáva ember, mindig jobban fog bízni a korbácsban és hozzá hű alattvalói szeretetében. Másra nincs szüksége!

5./ Tenne végre az ország javáért, eleget harácsolt már! Mire van még szüksége?

Ez a felvetés megint sántít! A harácsolási ösztön fékezhetetlen! Egyfajta szenvedélybetegség, olyan, mint a kleptománia!

Ez is megtetszik az is megtetszik, ezzel megerősítek egy hűbérest, és a többi!

És élvezem, hogy kinyalhatják!

Épeszű embernek nincs szüksége száz- és ezermilliárdokra!

Mi a fészkes fenének? Megvan mindenem, gondoskodom a gyermekeim, esetleg az unokáim fényes jövőjéről, a többit magammal viszem a sírba?

De ő és az alvezérei, hűbéresei nem épeszű emberek! A sokat nélkülözött, váratlan lehetőséghez jutott paraszt telhetetlenségével zabálják magukat halálra, pont úgy, ahogy azt Móricz a magyar irodalom egyik legmegrázóbb novellájában megírta.

Orbán tehát tömjénfüstöt nyel, Tóta W a mérgét, és minden marad a régiben!

Godot pedig sosem jön el!