A mezőny lassan elöregszik, elkopik, az unalomig elszürkítik a folytonos kudarcok és a kilátástalanság, a tehetetlenség, melyet ők is éreznek, meg bennük a választók is – különösen a legújabb kudarc óta.

Némelyek persze még e reménytelen körülmények közt is megvillantják a képességeiket, az elkötelezett harcos természetüket. Dobrev Klára, Donáth Anna, Cseh Katalin, Jávor Benedek, Ujhelyi, Tordai Bence, a most éppen partvonalon kívülre szorult Szél Bernadett, Hadházy, esetleg páran, helyi politikusok, akiknek munkásságát nem ismerem.

De ők (legalábbis az első öt felsorolt közülük) visszamennek Strasbourgba, vagy ki sem mozdultak onnan. Ott végeznek a körülményekhez képest sokkal hatékonyabb munkát, mintha itthon lennének.

Másfelől viszont itthon hiányoznak. Strasbourgból nem lehet pártot szervezni, irányítani.

Maradnak még a sokszorosan levitézlett többiek, akiktől már senki nem vár semmit. Tán ők se maguktól. Szépen fölveszik a fizetésüket, és próbálkoznak azzal, ami eddig se ment.

Aztán ott van a töretlen lendületű Fekete-Győr, aki hamarosan tökéletesen átlép az országos csúcsot jelentő bukásán, mintha mi sem történt volna.

Ettől az embertől végképp nem várható semmi jó. Karrierista zsarnok-típus, aki Orbán szerepére vágyik, és nem érdekli a választók véleménye.

Kösz, nem!

Meg Ungár Péter, aki szintén alulmaradt már az előválasztáson, de "technikailag", Fekete-Győrhöz hasonlóan visszatornászta magát.

Ungár, a családi és vagyoni NER-kapcsolataival, mely utóbbiból kirobbantani magát nem hajlandó (valamiből élni kell, kistrihand!), szemérmesen sunnyog ez ügyben és így totálisan hiteltelenné teszi magát, mint reménybeli kormányváltó politikust.

Slussz. Ennyi.

Új arcok nincsenek. Vajon miért? A válasz roppant egyszerű!

Aki a politika világában óhajt karriert építeni, az a Fideszbe hajt. Onnan alkalmasint megfelelő pozícióba nyalhatja be magát.

Feltéve, ha megfelelő a pedigréje (vidéki, paraszti vagy kispolgári származású, maximum első generációs diplomás), ha föladja a személyiségét, az önálló véleményalkotó képességét (vagy a legtöbb esetben nyilván nincs is neki), és hajlandó beállni a papagáj-kommandóba, melynek folytán szépen kereshet és egyszer talán még Szijjártó stábjába is bekerülhet.

Vagy, világ csúfságára igazságügyi miniszterré, esetleg köztársasági elnökké is avanzsálhat.

Fiatal, ambiciózus, politikai karrierről álmodó ifjú embereknek ennyi jut.

A Fidelitas, majd a Fidesz.

Az ellenzék? Ugyan! Olyan kilátástalan a helyzet, hogy oda éles eszűek már nem vágynak.

Ott nincs előrejutás, nincsenek zsíros meggazdagodási pozíciók, nincs országos vagy világhír, nincs semmi.

Csak ádáz pozícióharc, ki kit szorít ki, és társai.

A nagy semmiért, esetleg egy képviselői stallumért.

Ha pedig komolyan veszed a dolgodat, évekig tartó kegyetlen, eredményt csekély reménnyel esetleg majd valamikor visszaigazoló kulimunka vár, mint várta Orbánt 2002 után.

Értelmes, törekvő, karriert építeni, meggazdagodni szándékozó fiatal, ha a kormánypártba nem hajlandó benavigálni magát, csak a politikán kívül próbálkozhat.

A gazdaságban, esetleg a tudományos életben. És, ha csöpp esze van, csakis külföldön!

De, ízibe'!

Akkor nem teszi ki magát Orbán einstandoló gyakorlatának, mellyel virágzó vállalkozásokra tette rá a kezét tucatjával, százával, hatalmi szóval (adott esetben maffia-módszerekkel), vagy mészárolt le hasonlóan virágzó – gondolom az érdekeltségeivel konkurens – cégeket, mint a független benzinkutakat, vagy a minap a két megmaradt meddőségi klinikát, egyik pillanatról a másikra.

Itthon politika-függetlenül vállalkozni?

Ha nem vagy a brancsban, és útban vagy, kinyírnak.

Akár büntetőjogi, adóügyi szélhámos zaklatások útján.

De, a pillanatról pillanatra változó, minden logikát és előre kiszámíthatóságot, pláne állandóságot mellőző, Orbán mindenkori szeszélyeit és prompt érdekeit kiszolgáló jogszabályi környezet önmagában is elrettentő erejű.

Épeszű ember ennek nem teszi ki magát és a vállalkozását.

Tehát, ha egy csöpp esze van, elhúz külföldre.

Tovább csökkentve a képzett, önállóan, kritikusan, felelősen gondolkodó honfitársaink számát és arányát a birka-tömeghez képest.

Mindenesetre ellenzéki politikai pártba nem törekszik.

Ez a jövő?