A történet megértéséhez tudni kell, hogy visszavonult életet élek. Emberekkel kapcsolatot nem tartok, vagy csak korlátozottan. Egy kalandokban és tanulmányokban gazdag életem volt. Ami ebből publikus, közre adom. Könyveim társaságában töltöm napomat. Csak napkelte előtt mozdulok ki, futok egy órát és mire a nap felkel már szobámban vagyok. Kerülök embert, forgalmat, zajt.
Hiszek a Túlvilágban és a Végítéletben, de abban nem hiszek, hogy tömegeket lehetne a Túlvilág ígéretével ma hosszútávon manipulálni. Biztos vannak fanatizálható csoportok, akiket dekadens társadalmi helyzetük, elszegényedésük rávihet mindenféle őrült tettre, főleg, ha külső erők tesznek róla. De azt nem tartom valószínűnek, hogy a Túlvilág ígéretével az emberek tömegesen sutba vágnák egész evilági boldogulásukat, ahogy az a középkorban teljesen elfogadott volt. De tudunk példát erre a közelmúltból is.
Hogy miért ragaszkodunk ennyire a Koránhoz? Mert egy írástudatlan ember 1400 évvel ezelőtt az arábiai sivatag közepén nem tudhatott a föld megsemmisüléséről, amit a kitáguló nap okoz. Nem tudhatott az ősrobbanás elméletről és nem tudhatott olyan biológiai folyamatokról, melyeket a tudomány jóval később fedezett fel és helyezett olyan kontextusba, ami magyarázni tudja a sokkal előbb kinyilatkoztatott verseket. Kiragadok egy példát az emberi élet ciklusairól.
Az igazi dicséret, elismerés a teljesítménynek szól. Háziasszonynak a főztje a büszkesége, egy tudós számára a Nobel díj, vagy találmányának gyakorlati alkalmazása, egy családfőnek a család mások általi megbecsülése, egy tanulónak az elért eredmény. Nem az a dicséret, ha a háziasszony csípőjét, a tudós bajuszát, a családfő szemüvegét és a diák rövidnadrágját halmozzuk el szép szavakkal. Aki letesz valamit az asztalra, annak elismerés jár.
„Látva a kozmoszban zajló harmóniát, amelyet korlátozott emberi elmémmel felismerhetek, még vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy nincs Isten. De, ami igazán mérgessé tesz az az, hogy idéznek engem az ilyen nézetek támogatására." /Albert Einstein/
Az álomnak van szerepe az ember életében. Allah (SWT) láttatott Mohammeddel (béke reá) a Badri előtt egy irreális képet, ami jelezte, hogy az ellenség gyenge, létszámában kevés. Ezzel adott Allah (SWT) önbizalmat a Muszlimoknak. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy az álmok nem mindig reálisak. Allah esetenként egy célt valósít meg velük.
Zul-Qurnain (sokak szerint Nagy Sándor a Koránban) élete sok üzenetet hordoz. Most csak az egyiket vegyük szemügyre. Az üzenet: nem léted a fontos, hanem életed. Mert létezéssel csak vagy, de életeddel célt valósítasz meg. Ahogy Zul-Qurnain tette.
"Az a helyzet, hogy Kövér Lászlónak és a Fidesznek semmilyen erkölcsi jogalapja nincs arra, hogy a rendszerváltást és a demokráciát ünnepelje, és nincs jogalapja arra, hogy az ellenzéket pocskondiázza a párt meghosszabbított kezeként működő közmédiából." - többelk között erről írt Facebook-posztjában Szél Bernadett független országgyűlési-képviselő.
Mindenkinek van érzékeny pontja. Van, aki büszke nemzetiségére, hovatartozására, kultúrájára, készségeire vagy egyszerűen családjára, gyerekére. Egy bizonyos szintig lehet ezekkel is viccelni, de a szintet átlépve megalázó és sértő minden szó, gesztus. Majd jön az adok-kapok. Mert elkövetkezik a viszont-sértegetések ideje, hiszen tisztában vagyunk egymás érzékeny pontjaival, amit támadhatunk.
Ez a cikk nem csak muszlimoknak szól. Ugyanis a külvilág nem érti mi az a lelkület, ami minket ilyen erősen köt a böjthöz. Hogy lehet az, hogy sokan visszautasítják ebben az időszakban az injekciót, infúziót, gyógyszereket, holott lenne lehetőségük később bepótolni az indokkal kieső napokat. Mi ez? Fanatizmus? Nem értjük talán a modern idők szavát? Miért nem hagyjuk a múlt kényelmetlen örökségét felendőbe veszni? Miért erőltetjük ennyire a Ramadánt! Hiszen csak nyűg!
Kommentek