A Fidesz esetében hatványozottan érvényes a mondás: A látszat csal. Lényegében minden máshogy van ugyanis, mint ahogy azt a hivatalos kormánykommunikációban tálalják. - írja a Szegedi Kattintós
Hogy erről az esztergom-budapesti érsek mennyit tudhat, kész rejtély, hiszen a pillanatnyi jó közérzet tartóssá vált nála, amióta csak Orbán Viktor közelében tudhatja magát. Nem az egyházi hivatalával járó – nevezzük így – pompát irigyeljük, sokkal inkább azt sérelmezzük, hogy politikai játékszerré tette egyre fogyatkozó, de így is népesnek mondható nyáját.
Olvassa a Pesti Srácokban megjelent MTI tudósítást és a kapcsolódó kommenteket, olyan keresztények akarják védelmezni a kereszténységet akik a kereszténység alaptételeivel, dogmáival sincsenek tisztában. A kormánypropaganda célba ért nagy hatékonysággal!
Erről persze a debreceni rászorulókat is tájékoztatni kellett. Ugyan mi másért volt szükség a város egykori polgármesterének, Kósa Lajosnak jelenlétére? Mert tudjuk ugye, hogy ha az igazság az ablakon dörömböl, azt csak nagyon komoly eszközzel lehet elnémítani.
Az ellenzéki pártok hitvány viselkedéséhez az egyetlen használható támpontot Arthur Koestler 1953-as önéletrajzi regényének ebben a mondatában találtam: „Hitler győzelmének előestéjén a szocialista és kommunista vezetők legfőbb erőfeszítéseiket az egymás elleni harcra összpontosították.”
A Miniszterelnöki Kabinetiroda, újabban szokatlan aktivitást mutat. Nem mintha nem szerepelne feladatai közt mint olyan, a tájékoztatás is, de eleddig Rogán Antalnak viszonylag kevés szerep jutott azután, hogy csúfosan felsült a Portik-ügy kapcsán.
Csizmadia Ervin írása (A történet, ami nincs. Magyar Nemzet, 2017. dec. 5.), amelyben csavar egyet Fukuyama ismert tételén, azt a benyomást erősítheti meg az olvasóban, hogy ennyire tanácstalan, semmitmondó, a valóság fölött lebegő politikai eszmefuttatást nem olvasott mostanában.
