Bernstein és Woodward pedig valami koszos kis vidéki lapocskánál hordaná össze a példányokat, vagy kezelné a remittendát.

Megállapította ugyanis a Legfőbb Ügyész úr, hogy senkit nem hallgattak le szabálytalanul a Pegasus nevű kémszoftver segítségével, ezért megszüntette a nyomozást az ügyben.

Hát kérem! Meglepve ugyan nem vagyunk, azért a kérdés felmerül:

Senkit nem hallgattak le, vagy senkit nem hallgattak le szabályszerű, törvényes felhatalmazás nélkül?

A kérdés több szempontból is indokolt:

1./ Korábban tényként közölték, hogy a kémszoftver alkalmazásával/telepítésével újságírók, ellenzéki, sőt kormánypárti politikusok, ügyvédek, sőt az Ügyvédi Kamara elnöke telefonbeszélgetésit is lehallgatták.

Tehát az első verzió ab ovo kiesik. Vagy Polt Péter emlékezetéből esett ki.

2./ Maradna tehát az a verzió, hogy bárkit hallgattak le, azt törvényes felhatalmazás alapján tették!

Ezzel kapcsolatban viszont szintén felmerül néhány kétely!

Először is: mennyiben törvényes ennek az eszköznek a felhasználása?

Válasz nincs. Másutt (elvileg) betiltották.

Civilizált országokban megfigyeléseket, lehallgatásokat bíró rendel el, méghozzá bűncselekmény alapos gyanúja esetén!

Az alapos gyanút bizonyítékokkal kell alátámasztani!

A megfigyelésekre vonatkozó szabály áthágása a vádlott azonnali felmentésével jár, tekintet nélkül bármilyen más bizonyítékra.

Nálunk az utolsó ember, aki, mint engedélyező, Varga Judit igazságügyi miniszter által megneveztetett, a helyettese, az a bizonyos Völner György volt.

Akinek sziklaszilárd erkölcsi megbízhatóságát az ellene folyamatban lévő (folyamatban lévő?) korrupciós ügyek tanúsítják.

Megnyugtató! Körülbelül akkora ellenállást fejthetett ki különféle vonatkozó sundám-bundám kérések, utasítások végrehajtása ellen, mint egy megfáradt pók.

(Mondjuk, magával Varga Judittal kapcsolatban, sőt bárkivel a bagázsból se lennék nyugodtabb. De ez más kérdés.)

De, most már ő sincs (megnevezve)!

Mert Judit asszony, megszeppenve az erre vonatkozó kérésektől, a minap standa pityere titkosította vagy hatszáz évre azoknak a listáját is, akik engedélyezésre jogosultak.

Figyelem! Nem azoknak a listáját, akiknek a megfigyelését engedélyezték (azt eddig se láthatta a kutya se), hanem azokét, akik engedélyeztek!

Ehhez még vegyük hozzá, hogy

a./ az engedélyezés a miniszter át nem ruházható, diszkrecionális jogköre még az Orbán-féle "jogrendszerben" is, akkor már Völner kezébe se lehetett volna adni a hatáskört, még, hogy lista!

b./ eddig legalább a megfigyelések száma nyilvános volt.

Az pedig, hogy a polgári titkosszolgálatok felügyelete a profi Pintér kezéből a még kiszámíthatatlanabb, vehemensebb Rogán kezébe került, nem nagyon megnyugtató!

Csak egy szempontból: szerintem Poltot is meg fogják figyelni!

Nem vagyunk manapság könnyű helyzetben!

Amikor a hetvenes évek végétől a Rajk-butikba, Szabó Miklós repülő egyetemének valamelyik helyszínére mentünk, a vaku villanása elárulta a megfigyelőt a szemközti kapualjban, vagy a szemközti ház kertjében.

(Lázongásunknak Demszkyn és Rajkon kívül senkire semmilyen következménye nem volt.)

A mai megfigyelők kétségkívül könnyebb helyzetben vannak.

Hja, a technika!

Ahogy ötven éve használt, mechanikus, automatic, antimagnetic, waterproof, all stainless steel, naptáros, ma is hajszálpontos svájci karórámra pillantok (mi egyebet kell ép ésszel elvárni egy időmérő szerkezettől?), eszembe jut egy történet a zseniális Frederic Forsyth egyik remek könyvéből (Isten ökle).

Az internet előtti korból, a kis bécsi magánbankról, mely elképesztő előrelátással számítógépet, fénymásolót, mobiltelefont nem használt (sőt vezetékeset is csak időpont-egyeztetésre), levelezését kizárólag az Osztrák Postán, vagy a kézbesítőjén keresztül továbbította, és kinyalhatták neki, köszönte, megvolt!

Aztán (ez a történetben már nem szerepelt) kitalálták a bankok számra a kötelező internetes adatközlést, pénzmosási/terrorista ügyletekre hivatkozással.

A bank, melynek ügyfélköre a diszkrécióra bazírozott, valószínűleg ment a lecsóba.

Hogy mi köze ennek a történetnek és a karórámnak a Pegasus-ügyhöz?

Hát annyi, hogy tök mindegy, Pegasus vag nem Pegasus!

Itt, Kelet-Európában általában nem az a kérdés, hogy megfigyelnek-e, hanem az, hogy elvisznek-e?

A másik megállapítás pedig az lehetne, hogy bármennyire waterproof egy rezsim, bármennyire elkapál minden helyi Watergate-ügyet, nincs rá garanciája, hogy nem rúgják egyszer seggen! Stasi-val, vagy anélkül is.

Csak, sajnos ez, ennyi nagyon kevés!