Elvileg megtalálhatták a náci aranyvonatot
Nácik által elrabolt arany és műkincsek keresésébe kezdenek Lengyelországban – közölte a Facebookon a Złoty Pociąg 2025 (Aranyvonat 2025) projekt vezetése, miután megkapták a hatósági engedélyeket a kutatáshoz.
A wałbrzychi aranyvonat néven elhíresült vasúti szerelvény létezését egy lengyel börtön egykori foglya vetette fel, aki állítása szerint fogsága alatt találkozott Erich Koch-kal, a német náci párt (NSDAP) egyik körzetvezetőjével. Tőle hallotta, hogy 1945-ben Berlinből arannyal és felbecsülhetetlen értékű műkincsekkel megrakott konvoj indult útnak Lengyelországba, amelynek célálommása bizonyos feltételezések szerint egy föld alatti, titkos bunkerrendszer lehetett. Mindezt egy SS-távirat is megerősíteni látszik – foglalja össze a Heritage Daily.
Az aranyvonatot az elmúlt évtizedek során többen is megkísérelték felkutatni, azonban egyelőre senki nem tudott kézzel fogható bizonyítékot felmutatni vele kapcsolatban.
Az Aranyvonat 2025 kutatói most azonban azt állítják, nagy valószínűséggel megtalálták a pontos helyét.
Elmondásuk szerint geodéziai mérésekkel föld alatti járatokat azonosítottak Észak-Lengyelország egyik erdős területén. Adataik 9 méter széles és 9 méter magas alagutakról árulkodnak, amelyekben három második világháborús vasúti vagon áll, mindegyik körülbelül 12 méter hosszú, 4 méter széles és 4 méter magas.
A kutatók engedélyt kaptak rá, hogy a helyszínen ásatásokat és fémkeresős felméréseket végezzenek. A munkálatok alkalmával le szeretnének fúrni a járatokba, és egy kamerát lejuttatva megerősíteni a vagonok létezését. Ha ez sikerül, végső lépésként feltárhatják az alagút bejáratát is. (24.hu)
Mi a története a náci aranyvonatnak?
Az utóbbi hetekben felpörögtek az események a náci aranyvonat lehetséges felfedezésének hírével. Bár rengeteg izgalom és spekuláció övezi a témát, még sok kérdés válaszra vár. Mi található a vonaton? Kinek a birtokában van jogilag? Mit kellene tenni az arannyal? Ezek és még sok más kérdés megválaszolásra vár.
Mi az a náci aranyvonat?
A náci aranyvonat egy kis páncélozott vonat volt, hossza 100 és 150 méter között változott, és valószínűleg nagy mennyiségű drágakövet, főleg aranyat, valamint fegyvereket és különféle művészeti alkotásokat, köztük az orosz Borostyánszobát szállított. Amikor a Szovjet Vörös Hadsereg közelített a térséghez, a vonatot egy Wroclaw városába tartó szállításhoz töltötték meg, de soha nem érkezett meg, így elterjedt a spekuláció a térségben, hogy a vonatot elrejtették. Azt hitték, hogy akár 300 tonna kincs, művészet és fegyver található rajta.
Hogyan találták meg és igazolták a helyét?
A Harmadik Birodalom összeomlásakor náci foglyokat kényszerítettek arra, hogy több mint öt mérföldnyi alagutat ássanak a lengyel Walbrzych körzetében, hogy lehetséges gyárakat, katonai tárgyakat és egyéb értékes dolgokat rejtő helyet hozzanak létre. Miután egy állítólagos halálos ágyon tett vallomás „kincs térképet” nyújtott, amely meghatározta a vonat helyét, és egy jogi harc zajlott két kincsvadász között, akik 10%-ot követeltek a felfedezésből, a lengyel hatóságok föld mélyéről áthatoló radart hoztak a helyszínre, hogy ellenőrizzék, valóban ott van-e a vonat az alagútban. Állítólag ott van, és hossza meghaladja a 100 métert. Várható, hogy a vonatból való eljutás és az értékek eltávolítása veszélyes feladat lehet, mivel a leromlott robbanószerek és csapdák káoszt okozhatnak a művelet során.
Kinek vannak jogai a tartalomra?
Még mindig látnunk kell, mi található valójában a vonaton, de miután az aranyat, drágaköveket és művészetet kiássák, komoly ellentmondás várható arról, hogy mit kellene tenni a zsákmányjal. Számos fél követeli a tartalmakat. A háború végén, 70 év elteltével, a még élő túlélőknek mindenképpen elsődleges jogai vannak, és a lengyel kormány támogatja ezt a követelést. Lengyelország önállóan is követeli a vonaton lévő egyéb dolgokat, de Oroszország, amely a második világháború alatt felszabadította Lengyelországot a nácik alól, szintén követelést támaszt, mint katonai költségek megtérítése, és különösen a vonaton lévő orosz művészetre, beleértve a Borostyánszobát, egy barokk kori borostyánpanelekből, aranylevélből és tükörből álló szobát, amely a háború alatt tűnt el Szentpétervárról. Két kincsvadász is van, egy lengyel és egy német, akik a kincs 10%-át követelik a felfedezésért.
Talán a tartalmakat múzeumoknak lehetne adni, mint ahogyan nemrég egy régész 50,000 dollár értékű náci aranyérméit fedezte fel. Egy másik lehetséges megoldás a magyar Aranyvonat körüli helyzetre való tekintettel születhet. Az 1946-os Párizsi Jótállási Konferencia végső aktusa és az öt hatalmi egyezmény a Németország számára nem visszatéríthető áldozatokért kimondta, hogy bármilyen igénytelen vagy tulajdon nélküli tárgyat el kell adni, és a pénzt olyan menekültek számára kell letétbe helyezni, akiket nem lehetett visszatéríteni Németországba. Hasonló taktikával lehetne eljárni ezzel az Aranyvonattal. (sbcgold.com)