Hogy hát karhatalmista volt, és még 1989-ben is ellenforradalomnak nevezte 56-ot. Pedig hát!

Elárulom Révész Sándornak, hogy 56 se ellenforradalom, se forradalom nem volt. És mindkettő! Meg kiszabadult, fosztogató, gyilkolászó köztörvényesek órája, lincseléseké.

Ahogy minden társadalmi felfordulás idején.

Nagy Imre kommunista volt.
Most egy oldalon áll Wittner, Boross, Bencsik, Stefka.

Ön melyikükre lőne? Mert ezek Bibóra, Mécs Imrére, Göncz Árpádra.

Abba kellene már hagyni ezt a rugózást ötvenhaton!

Vagy vissza is mehetnénk a kuruc-labanc időkre! Azok ugyanerről szóltak! Vagy még régebbre! Török Bálint, Gárdonyi hőse valójában országos hírű rablóvezér volt, a Csák Máté fajtájából, nem pedig szabadsághős!

Bajcsy-Zsilinszkynek széles útja van Pesten, számtalan utcája egyebütt.
Baj? Nem! Sőt!
Elfelejtjük neki az Áchim-ügyet, az Ébredő Magyarokat, az ifjúkori antiszemitizmusát, szélső-jobboldaliságát?
Nem felejtjük el! Csak rangsoroljuk ennek az embernek a szintén igencsak ellentétes ifjúkori és későbbi tetteit!

Horn esetében, és általában is, az összteljesítményt kéne végre nézni!

Azt, hogy (Németh Miklós átmeneti kormányát leszámítva – ha kap tíz évet, máshogy nézne ki ez az ország!) Horn Gyula kormánya a rendszerváltás után messze a legjobb teljesítményt nyújtotta! Baloldali és liberális, elkötelezetten demokratikus kormányként.

Révész Sándor alól se húzná ki senki a szőnyeget lassanként!

Ma jobb? Ami ma itt folyik, az mindennek a legalja!

(A kerítésbontást csak azért nem említem, mert arra Gorbacsov engedélye nélkül aligha kerülhetett volna sor.
Horn azért mégis utcát kapott Németországban. De, emlékezzünk arra is, hogy Merkel – szerintem hamarosan utcát kap nálunk – a harmincadik évfordulón a Kerítésépítővel parolázott Sopronban.
Igaz más, fontosabb módokon is legitimálta őkelme rendszerét.)

Egyébként pedig az utcanév-elnevezésnek az ég világon semmi jelentősége nincs egy olyan országban, ahol harminc évente lecserélnek mindent!
A politikai instabilitás legfőbb jellemzőjeként.

Az nem fáj Révésznek, hogy közterületeket neveztek el Horthyról, Mindszentyről, Antall Józsefről (az apja megérdemelte volna!), Reaganról, Széll Kálmánról és egy csomó más, képességek/érdemek nélküli, vagy kifejezetten ártó emberről?
Miközben lecserélték Rooseveltet, Károlyi Mihályt, Pataky Istvánt, Ságvári Endrét, Hámán Katót, Sallait és Fürstöt, Schönherz Zoltánt, gyakorlatilag az összes baloldali antifasiszta mártírt?

Skalkaházi Sárának, Sztehlo Gábornak, Szenes Hannának, Odescalchi Miklós hercegnek pedig nem is volt utcája! Utóbbi kettőnek ma sincs!
Viszont szerintem hamarosan lesz Gömbösnek, Bárdossynak, talán Francia Kis Mihálynak, Prónaynak, Héjjasnak is, ha így megy tovább!

Kiss János altábornagyé, Nagy Jenő ezredesé még megvan. Ki tudja, meddig?

Magam sem tudom, hogy –főleg ilyen kevéssel az események után – érdemel-e Horn közterületi elnevezést!

Viszont két dologban biztos vagyok:

A legközelebbi jobboldali városvezetés, legyen bár önkormányzat vagy elöljáróság, Horn Gyulát, Göncz Árpádot meg fogja fosztani ettől az elismeréstől. Ahogy a maga primitív, tahó módján a rendszer előéneklői, Bayer, ifj. Lomnici, ifj. Harrach már beígérték.

Ami ennél is fontosabb: el kell kezdeni végre apránként, cserepenként felépíteni és tudatosítani a széthazudott, meggyalázott baloldali emlékezetpolitikát!

Mert anélkül soha nem lesz itt újabb rendszerváltás!