Első látásra is nyilvánvaló a Nap felelőssége a rezsicsökkentés augusztustól esedékes megnyirbálásában. Ész nélkül világít, az idő legalább felében teljesen feleslegesen, s ha alaposabban utánanéznénk, az is kiderülne, hogy a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata sincs kifüggesztve az előcsarnokban, vélhetően a magas hőmérséklet miatt. A díszes asztalnak sem látják nyomát a teleszkópok, pedig milyen jól mutatna a napfoltokkal a háttérben.
Amikor az előválasztás habja majd eloszlik, a kérdés erre az egyszerű alternatívára egyszerűsödik le.
Határtalan az öröm a szuverenista táborban: húsz év után megsemmisítő vereséget szenvedtek
Főrendjeink egymást túllicitálva újítják meg hűségesküjüket a nemzet örökös miniszterelnökének. Mi tagadás, az utóbbi időkben rá is fér ez a kormányfőre, aki immár évtizedes regnálása során talán most először hátrálni kényszerül. Márpedig, amint azt magától az érintettől tudjuk, a haza nem lehet defenzívában. A tekintélyuralmi állam definícióját azóta sem adta meg senki ennyire frappánsan.
A Népszavának adott nyilatkozatában Vidnyánszky Attila a képzés sokszínűségét hiányolta a Színművészetin, amely az köztudomásúlag az adófizetők pénzéből működik, átlendülve azon a tényen, hogy a vezetése alatt álló szervezetek – felsorolásuktól most terjedelmi okokból eltekintenénk – szintén a költségvetésből élnek, beleértve saját színházát is.
Csodálatos metamorfózisoknak lehetünk tanúi az utóbbi időkben.
A létező szocializmus világában a közvélemény úgy tartotta, hogy a szakszervezet a három legfeleslegesebb dolog egyike e világon. Azt azonban még a szakszervezetek legelszántabb ellenfelei is elismerték, hogy üdülőikben sokszázezer egyszerű ember tölthetett el nyaranta két hetet a Balatonnál. S mind ehhez még csak tanácsköztársaság sem kellett.
A történet valamikor tavaly nyáron kezdődött, amikor az önkormányzati választási küzdelem élesbe fordult.
