Határtalan az öröm a szuverenista táborban: húsz év után megsemmisítő vereséget szenvedtek
Főrendjeink egymást túllicitálva újítják meg hűségesküjüket a nemzet örökös miniszterelnökének. Mi tagadás, az utóbbi időkben rá is fér ez a kormányfőre, aki immár évtizedes regnálása során talán most először hátrálni kényszerül. Márpedig, amint azt magától az érintettől tudjuk, a haza nem lehet defenzívában. A tekintélyuralmi állam definícióját azóta sem adta meg senki ennyire frappánsan.
A Népszavának adott nyilatkozatában Vidnyánszky Attila a képzés sokszínűségét hiányolta a Színművészetin, amely az köztudomásúlag az adófizetők pénzéből működik, átlendülve azon a tényen, hogy a vezetése alatt álló szervezetek – felsorolásuktól most terjedelmi okokból eltekintenénk – szintén a költségvetésből élnek, beleértve saját színházát is.
Csodálatos metamorfózisoknak lehetünk tanúi az utóbbi időkben.
A létező szocializmus világában a közvélemény úgy tartotta, hogy a szakszervezet a három legfeleslegesebb dolog egyike e világon. Azt azonban még a szakszervezetek legelszántabb ellenfelei is elismerték, hogy üdülőikben sokszázezer egyszerű ember tölthetett el nyaranta két hetet a Balatonnál. S mind ehhez még csak tanácsköztársaság sem kellett.
A történet valamikor tavaly nyáron kezdődött, amikor az önkormányzati választási küzdelem élesbe fordult.
A fél-budapestnyi területű, kelet-ázsiai városállam láthatóan igen erősen izgatja 2010 óta regnáló politikusaink és jegybankelnökünk fantáziáját. Szingapúr robbanásszerű gazdasági fejlődéssel párosuló, autoriter politikai rendszerének példaképül állítása félreérthetetlen üzenetet hordoz: versengő többpártrendszer, lánykori nevén parlamentáris demokrácia nélkül is boldogul az ország, ha megfelelően választ. Lehetőleg ötven évre előre.
Két változat kering az ötkarikás autógyártó 2012-es elhíresült telekvásárlásáról Győrben.
Visszatérő elem volt a tudományos akadémia és az innovációs minisztérium között zajló vitában, hogy az akadémia által irányított kutatóintézetek elszakadtak a gyakorlattól, ezért mélyreható reformokra van szükség ezen a területen is. Fontosak az alapkutatások, de nagyobb hangsúlyt kell helyezni az innovációra, a gazdasági élet, a közszolgáltatások igényelte, közvetlenül hasznosítható újításokra.
Nyári éjszakákon szokott előfordulni, hogy egy-egy villám néhány másodpercre nappali világosságot teremt, hogy azután ismét a sötétség vegye át az uralmat. Valami ilyesféle történt egy hete, amikor a Spiegel és a Süddeutche Zeitung nyilvánosságra hozta az osztrák alkancellár és egy rejtélyes orosz milliárdosnő ibizai találkozójáról készített, hatórás videofelvételt.
Még parázslott a Notre-Dame tetőszerkezete, amikor a keselyűk elkezdtek körözni a zsarátnokok felett. Nem lehet elég korán kezdeni. Azt ugyan a keselyűk vezérszónoka sem állítja, hogy a középkori kereszténység eme ikonikus épülete gyújtogatás áldozata lett, de a körülmények felettébb gyanúsak. Talán soha nem fogjuk megtudni az igazat.
Még nem tudható, mikor kerül sor az Európai Néppárt háromtagú tanácsának tervbe vett magyarországi látogatására. A vizit végén jelentést kell tenniük a párt elnökségének, mennyiben felel meg a kialakult magyar intézményrendszer a Néppárt normáinak. Nem akarunk elébe vágni az eseményeknek, de néhány megállapítás már így is ide kívánkozik.
A szám döntőjére a pártszékház emeleti konferenciatermében került sor, óriási médiaérdeklődés mellett. Két jólöltözött, ötvenes férfi között dőlt el az első hely sorsa. Az már közvetlenül a rajt után kiderült, hogy a kiváló referenciákkal induló, közismert vállalkozót egyedül a hatos számú párttagkönyv tulajdonosa szoríthatja meg.
