Vágta bekötött szemmel
Első látásra is nyilvánvaló a Nap felelőssége a rezsicsökkentés augusztustól esedékes megnyirbálásában. Ész nélkül világít, az idő legalább felében teljesen feleslegesen, s ha alaposabban utánanéznénk, az is kiderülne, hogy a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata sincs kifüggesztve az előcsarnokban, vélhetően a magas hőmérséklet miatt. A díszes asztalnak sem látják nyomát a teleszkópok, pedig milyen jól mutatna a napfoltokkal a háttérben.
A nemzetközi baloldal aknamunkája mellett a Nap eme rendszertelen mozgásának tudható be, hogy a (magyar) emberek télen fűtenek, nyáron meg nem. Ideje lenne szakítani ezzel a gyerekes szokással. Az energiaköltségek robbanásszerű emelkedése miatt a magyar kormány – egyébként érthetően - úgy döntött, hogy augusztustól a kedvezményes ártarifa csak az átlagfogyasztás mértékéig alkalmazható, efelett piaci árat kell fizetni a gázért, ami történetesen a kedvezményes ár mintegy kilencszerese.
Egyszerű gondolkodású átlagemberek számára a megoldás nem túl bonyolult: amíg a fogyasztó nem éri el az évi átlagfogyasztásként megadott határt, a kedvezményes tarifát fizeti, ami jelenleg 105 Ft/m3, efelett pedig a – kilencszer - magasabb piaci árat, ami persze változhat. Csakhogy a szolgáltató számlázási rendszere másképp működik: ő a havi fogyasztás tizenkétszeresére számolja ki a díjat, melynek tizenketted részét számlázza ki és az éves végszámlában érvényesíti a különbséget. Könnyen belátható, hogy ez többszázezer forintos előfinanszírozást eredményezhet a fogyasztó kárára.
Mindaddig, amíg a kedvezményes és normál tarifa között kicsi a különbség, a rendszer úgy-ahogy elketyeg. Amikor a különbség kilencszeres – ami persze normális országban nem fordulhat elő - ez a számlázási metódus használhatatlanná válik. Például egy évi ezerötszáz köbméter gázt használó fogyasztó, aki tehát éves szinten végig a kedvezményes tarifával fizetne, egy téli hónapban 300 köbmétert fogyaszt, simán kaphat a nyakába egy 500 Ft/m3 feletti árral kalkulált számlát, ami esetünkben - alapdíj nélkül – meghaladja a százötvenezer forintot. Nos, akkor nem csak a Margit-hídra kell majd rendőrsorfal, de az egész rakpartra, még a budaira is.
Rejtély, hogy egy kormányzat, amelyik egyik napról a másikra biciklis futárok ezreit kötelezi záróbevallás készítésére és pályamódosításra, egy kilencszeres közműáremelés következményeit képtelen előre látni. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy ilyen mértékű változás esetén le kell zárni az évet és egy új számlázási rendszert készíteni, aminek most nyoma sincs. Az állampárt felső vezetőinek persze van erre méltányolható indoka, hiszen – a szalagátvágást leszámítva – soha életükben nem láttak még működő vállalatot belülről. Na de a többiek?
Adódik azonban egy jó megoldás. Parlamenti határozattal lehetne kötelezni a Napot, haladéktalanul hagyjon fel a háttérhatalmakkal való összejátszással és respektálja a magyar emberek áprilisban kinyilvánított akaratát. Süthet akár kevesebbet, azt viszont egyenletesen. A többség meglenne hozzá.