Toby Ord, az Oxfordi Egyetem futurológusa úgy becsüli, hogy az emberiség eltűnésének esélye a következő 75 évben egy a hathoz – vagyis nagyjából akkora, mint hogy veszítünk az orosz rulettben, amit egy hatlövetű revolverrel játszunk. Nick Bostrom filozófus ennél is sötétebben látja a jövőt: szerinte a következő évszázadban ez az arány akár egy a négyhez is leromolhat. A Pulitzer-díjas író, Jared Diamond pedig még nyersebben fogalmaz: szerinte egyszerűen ötven-ötven az esélye, hogy az emberiség nem éli túl a 2050-es évet.

Habár az efféle „Közeleg a vég!” szintű riogatással tele a padlás, a mostani figyelmeztetések súlyát az adja, hogy nem szélsőséges világvége-hívőktől, hanem világhírű tudósoktól érkeznek – írja a Daily Mail. És hogy mi lesz a vesztünk? Nos, annyi forgatókönyv jön szóba, hogy mindenki kedvére választhat magának:

• Atomháború – örök klasszikus világvége-szcenárió, és az biztos, hogy jelenleg is több mint 10 ezer nukleáris robbanófej van felhalmozva világszerte.
• Klímaváltozás – a jelenlegi felmelegedés tízszer gyorsabban zajlik, mint a múlt hasonló katasztrofális eseményei.
• Mesterséges biológiai fegyverek és világjárványok – a technológiai fejlődés új, nehezen kontrollálható kockázatokat hoz.
• Mesterséges intelligencia – amely ellenségessé válhat, vagy autonóm szuperfegyvereket hozhat létre.

Luke Kemp, a Cambridge-i Egyetem kutatója és „A Góliát átka: A társadalmi összeomlás története és jövője” című könyv szerzője szerint mindez azért is tűnik elkerülhetetlennek, mert a történelem azt mutatja: minden nagy civilizáció előbb-utóbb saját bukását idézi elő. Szerinte a társadalmak „Góliáttá” válnak: hatalmassá, de sebezhetővé. A korrupció, a környezeti pusztítás, a növekvő egyenlőtlenség és a véges erőforrásokra épített túlzott társadalmi függés végül menetrendszerű összeomláshoz vezet. Kemp arra is figyelmeztet, hogy ezúttal – ellentétben a múlt nagy katasztrófáival – nem biztos, hogy kisarjadhat egy új civilizáció, amely majd újjáépíti a világot.

A helyzet komolyságát az is jelzi, hogy a globális elit is a legrosszabbra készül. Peter Thiel és Sam Altman állítólag luxusbunkereket építtetnek távoli, biztonságosnak vélt helyeken, például Új-Zélandon. De ilyesmit építtet Mark Zuckerberg is.

A bunkereket úgy tervezték, mint a mozikban és videojátékokban: ellenállnak egy nukleáris háború következményeinek, sőt egy újabb világjárvány esetén is kapóra jöhetnek. Kemp szerint azonban az ilyen túlélési stratégiák illúziók – szintén akárcsak a filmekben és játékokban. Az elszigeteltség ugyanis hosszú távon nem fenntartható: az élelmiszerhiány és a szűkös erőforrások miatt előbb-utóbb kitörne a káosz – még a leggazdagabbak között is.

Na de visszatérve az apokalipszis különböző változataira: a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az elkapkodott, őrült megoldások önmagukban is óriási kockázatokat hordoznak. Például a sztratoszférikus aeroszolbefecskendezés – amelynek célja, hogy vegyszerekkel „árnyékolják” a bolygót a napfény visszaverésével – könnyedén visszájára sülhet el. Ha kicsit elszámoljuk magunkat – mert az egész túl komplex ahhoz, hogy megnyugtatóan modellezni tudjuk –, akkor „megszüntetési sokk” következhet be, amely néhány éven belül csak padlógázt nyom a globális felmelegedésnek.

Kemp összegzése szerint tehát az emberiség jelenleg példátlanul sokféle fenyegetéssel néz szembe, és bár az összeomlás nem elkerülhetetlen, jó, ha tisztában vagyunk mindezzel – mert a cselekvésre rendelkezésre álló idő drámaian fogy. (Rakéta)