Afganisztánban az amerikai imperialisták és a velük mindig is egy követ fújó brit gyarmatosítók. Akik amúgy a szövetségeseink, de – ahogy azt pénzügyminiszterünk legutóbb megvilágította – a Sanghaji Együttműködés Európai Unióba delegált tagállamaként mi csak azért az évi néhány milliárd euróért maradunk a nyugati szövetségben. Eljön az idő, amikor megszabadulunk ettől a kényszerzubbonytól is. Ha mind ehhez hozzávesszük, hogy a francia kolonializmus elitalakulata, az idegenlégió is meghátrált a szaharai Al-Kaida szabadságharcosai elől, 2021-et akár a régen várt fordulat évének tekinthetjük.
A perspektívák egyenesen lenyűgözőek.

Ha nem hagyjuk megtörni ezeréves országunk egységét, már a közeljövőben szembeszállhatunk a londoni, berlini és római finánctőkések véleményterrorjával. Végleg leszámolhatunk a nyugati spekulánsok nemzetrontó ideológiájával, a hatalmi ágak különválasztásának és a bíróságok függetlenségének ultrareakciós eszmehordalékával. Miután megteremtettük tengeri hajóhadunk alapjait, hamarosan kontinentális zárlatot léptethetünk életbe Norvégiával szemben, természetesen a holland légierővel való leszámolás után.

A déli határzár mintájára újjáépülhet a Magyarországot Ausztriától elválasztó határkerítés, aknazárral, szögesdrótokkal és őrkutyákkal, ami nemcsak a tarthatatlan svéd állapotok elől menekülő százezreket tartja majd távol Magyarországtól, de határt szab a hazai felforgatók elszivárgásának is. Mert - magunk közt szólva - az mégis csak tűrhetetlen, hogy adófizetők százmilliárdjaival támogatott egyetemeink diplomásai egy repülőjeggyel letudják a hazával szembeni kötelezettségeiket, vagy hogy magyar munkavállalók verítékén összeharácsolt vagyonok néhány kattintással nyugati jachtkikötőkbe és luxusfelhőkarcolókba távozzanak, rokonok és özvegyek kíséretében.

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a NATO afganisztáni kudarcának egyik fő okáról. Bizonyított tény, hogy a szövetségesek légitámadásai sok-sok százezer afgán földműves mákültetvényeiben tettek jóvátehetetlen károkat, akadályozva e békeszerető közép-ázsai állam fejlődését, gátolva az ország egyetlen fontos exportcikkének forgalmát. Előfordult, hogy amerikai és brit hajók a nemzetközi jog szabályait felrúgva a nyílt tengeren tartóztattak fel stratégiai fontosságú heroinszállítmányokat, sőt esetenként még a rakományokat kísérő dolgozókat sem átallották vegzálni.

Büszkék vagyunk arra, hogy a pesti srácok e kései utódainak, a talibánoknak volt bátorságuk szakítani az elavult nyugati közgazdasági paradigmákkal. Vezetőik következetes kereskedelempolitikával, alacsony, kiszámítható adókulcsokkal, egyes fontos termelőegységek állami tulajdonba vételével, de mindenekelőtt a békés termelőmunka feltételeinek megteremtésével valóságos húzóágazattá tették az ópiumtermelést. Követendő példa ez mindannyiunk számára, akik néhány évtizednyi tévút után végérvényesen maguk mögött akarjuk hagyni a Nyugat diktatúráját.