(A 24. hu egyik cikkében pedig egy vendéglős zöld csomagolásba rejtett sirámait arról, hogy be kellene tiltani a közterületi parkolást.)

Bár egyiket se tettem volna! Mert a vérnyomásom a (cikk és a) riport végére 180 körül járt!

A klasszikus, egyoldalú, csúsztatásokkal teli kiselőadás volt mindkettő, melyekben a tényekre, a körülményekre fittyet hányva nyomatták a környezetvédők egyébként jó szándékú mantráját.

(Illetve a cikkben az abba csomagolt önérdek-érvényesítést.
Mert kell a hely a terasznak?
És az éttermet kiszolgáló teherforgalom?
Azok persze parkolhatnak! Hiszen az közérdek!)

A riportban (az általam hallott részben) a főváros közlekedéséről esett szó.

Előre bocsátva, hogy magam Pesten nem járok autóval, ha néha-néha betévedek, akkor vonattal megyek, méghozzá a kiindulási ponttól, mert P+R (kedves környezetvédők!) egy szál sincs a városhatárokon, tömegközlekedési kapcsolatokkal, vagy anélkül sem.

Továbbá, mert Pesten nem lehet kocsival közlekedni, mivel a város, a XIX. század végi struktúrájával, településszerkezetével, intézményei elhelyezésével, szűk (és karbantartatlan) úthálózatával totálisan alkalmatlan a XXI. századi viszonyokra.

A gépjármű-használók szokásos elfogultságával tehát nem vagyok vádolható!

Mi hangzott el?

-Ne parkoljanak a közterületeken (ez szerepelt a cikkben, és itt elköszönünk tőle)!

-Tiltsák ki a nem elektromos autókat a fővárosból!

P-pattanj magyar kerékpárra, elektromos kerékpárra, elektromos rollerre!

És miről nem szólt egyik sem?

-Budapesten nincsenek parkolóházak (a négy közül az egyiket most bontják le), mélygarázsok.

Melyekkel a nyugati nagyvárosokban ezt a problémát régen megoldották.

-A közösségi közlekedés az itteni jövedelmi viszonyokhoz képest drága és, bár a járatsűrűség és a járathálózat Tarlós garázdálkodása ellenére jobb, mint a világátlag, mégis elavult.

-Ami a metró felújítása körül zajlik, az skandalum!
Bécs teljes, az egész várost behálózó metróhálózatát kevesebb idő alatt megépítették a semmiből, mint amennyi ideje a hármas metró felújításával szarakodnak!

Az eredeti tervek szerinti továbbépítéséről (csakúgy, mint a négyes metró esetében) pedig szó sincs.

-Ami az elektromos autókat illeti, javaslom a hölgynek, hogy költözzön ki Gödre, Komáromba, ahol a szívének oly kedves (az autóipari lobbi részéről legnagyobb átverést jelentő) elektromos autók akkumulátorai készülnek.

A világ leginkább környezetszennyező technológiájával.
És akkor még az ártalmatlanításról nem is beszéltünk!

Azt is javaslom, oldja meg, hogy az egyelőre átlagban egyre vénebb autót használó közönség tízmilliónál olcsóbban legyen képes új: elektromos autót venni anélkül, hogy húsz évre eladósodna!

Mert nem csak (és főként többségében nem) gazdagokból áll a világ!

-Nem esik szó a gyalogosokról!
Akikre az elektromos kétkerekűek, a maguk sebességével és hangtalan üzemmódjával nagyobb veszélyt jelentenek, mint a kocsik!

(Az itt-ott eldobált, tankcsapdaként elterpeszkedő darabokról, mint baleseti veszélyforrásokról már nem is beszélve!)

Főleg az ismert közlekedési kulturális viszonyok közt, melyek miben sem különböznek az általános viselkedési szokásoktól!

-A hölgy érzékletesen beszélt a kerékpárosokra leselkedő veszélyekről, de szót sem ejtett arról, hogy a kerékpáron közlekedők jelentős része még annyira se tartja be a közlekedési előírásokat, mint az autósok.
Holott e párbajban csak ők húzhatják a rövidebbet, tehát az elemi életösztön is ezt diktálná!
Helyette az óvatosabbak fölhúznak a járdára – megint csak a gyalog járókat veszélyeztetve!

-A hölgy reményei szerint a rolleresek, az elektromos, vagy mechanikusan hajtó bringások majd megtanulják, majd csak kulturáltan fognak közlekedni!

Kisztihand! Ugyan mitől és mikor? Ezer év nem volt elég rá!

-A hölgy elmondta, hogy maga kerékpáron közlekedik, és 20-22 perc alatt bent van a munkahelyén!

Gratulálunk! De mit tegyen az öreganyám, az öregapám, az, aki a fizikai állapota folytán nem képes kerékpárra pattanni, vagy az, aki a külső Üllői útról, mondjuk Békásmegyerre igyekszik, mert közelebb nem talált munkát?

Mert húszon-harmincévesen, egészségesen, a Rózsadombról, a Hegyvidékről bejutni Budára, kedves, magukból kiinduló szalon-környezetvédők és forradalmárok, nem nagy kunszt, még kerékpáron se!

Csakhogy nem az Önök korosztálya képviseli a nagy többséget!

-A hölgy annnyira pártolja a kerékpárt, hogy szerinte még áruszállításra is jobb, mint az autó!
A kérdésre, hogy mondjuk egy szekrényt hogyan lehet kerékpáron szállítani, őszintén megmondta, hogy sehogy, inkább csak a foodot (Panda?)

Na de, majd! Olyan fejlesztések vannak a kerékpárgyártóknál, hogy egyszer csak ez sem lesz lehetetlen!

Hát igen! Két eset van:
a./ nem lesz eredményes a fejlesztés, és visszatérünk a kordéhoz,
b./ eredményes lesz, kialakítják a bivalyerős karosszériával, futóművel, abroncsokkal, csomagtérrel rendelkező teher-kerékpárt, melynek meghajtását elősegítendő motorral szerelik fel a járművet, eső ellen (az áru védelmében) tetővel szerelik fel: és kész a teherautó!

Ugyan kérem! Moha bácsi meséi! És ezt ők maguk is elhiszik?

Egy részük igen!

Mások számára (mint a vendéglős) csak hasznos segédeszköz, hogy társadalmi igénybe burkolva elrejtsék valójában önös érdeküket.

Vagy a politikai karrierjüket szolgálja. Hiszen Nyugaton a zöldek feljövőben vannak, már bejutottak a politikai establishmentbe.
Ezzel páthuzamosan lazul fel a programjuk. (Hja! A kompromisszumok!)

Végül vannak olyanok, mint itthon Vitézy Dávid, akik pártfeladatként épültek be a mozgalomba, hogy az – tudtán kívül – a hasznukra legyen, megtévesztve sok jó szándékú embert.

Egy biztos! A környezetvédők javát ugyanolyan naivitás, csőlátás, a teljes színkép, a probléma komplexitásának, megértésének hiánya vezeti, mint általában minden mai, divatos "ista" mozgalom tagjait, akik számára csak egyetlen igazság létezik: mégpedig az övék!

Miközben – sok fontos és sikeres akciójuk mellett – jobb esetben csak annyit ártanak, hogy elterelik a figyelmet a valóságról, a tényleges helyzetről és, ha még vannak számunkra, az esetleges menekülőutakról.

Ez is éppen elég!