h i r d e t é s

A hegy, ahol halmokban áll az űrszemét

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A hegy, ahol halmokban áll az űrszemét

2019. november 03. - 07:02

 

A közép ázsiai Altaj hegység rendkívüli szépségű táj hósapkás hegycsúcsokkal, fenyőerdőkkel, hegyi tavakkal és gleccserekkel tömött völgyekkel.

Fotó: Jonas Bendiksen / Magnum

Változatos etnikumú törzsek lakják a területet, akik csendes életet élnek, juh és bivalypásztorkodással, méhészkedéssel, mezőgazdasággal foglalkoznak. Békéjüket azonban rendszeresen megzavarja az égből lezuhanó rakéta alkatrészekből származó törmelék. - írja az Érdekes világ

Az Altaj régió közvetlenül a világ legnagyobb, és legforgalmasabb űrközpontja, a kazahsztáni Bajkonur űrrepülőtér légi folyosója alatt terül el. Minden alkalommal, amikor egy rakétát fellőnek az űrközpontból, elhasznált üzemanyagtartályok, kiürült gyorsító rakéták és még sokféle törmelék hull az égből ezekre a távoli hegyekre halálra rémítve a lakosokat, megrongálva a házakat és megölve a jószágokat. Az orosz űrkutatási ügynökség gyakran fizet kártérítést a falvak lakói részére, mikor komoly kár keletkezik a tulajdonukban.


Fotó: Jonas Bendiksen / Magnum

Az orosz hírügynökségek úgy becsülik a központ megnyitása, az 1950-es évek óta mintegy 2.500 tonna rakétatörmelék zuhant a térségre. A helyieket minden kilövés előtt 24 órával figyelmeztetik, hogy biztonságos helyet találjanak maguknak. A legtöbb törmelék egy kijelölt sávba hullik a rakéta repülési útvonalán, de nem ritka, hogy ezen a sávon kívülre is zuhannak rakétadarabok.


Forrás: erdekesvilag.hu

2008-ban egy 30 méter hosszú fémdarab zuhant egy falura nem sokkal elkerülve egy lakóházat. 2011-ben egy pilóta nélküli Soyuz-U típusú rakéta meghibásodott a Nemzetközi Űrállomás felé vezető útján, és visszazuhant a Földre, teli üzemanyagtartályokkal. Az Altaj hegységre zuhant, és fölrobbant, a detonáció pedig még 100 kilométerrel távolabb is ablaküvegeket tört be.

A Szovjet időkben nagy gondot fordítottak arra, hogy visszaszerezzék az elhasznált gyorsító rakétákat, nehogy azok az Amerikaiak kezébe kerüljenek, akik így titkos információkhoz juthattak volna az űrprogrammal kapcsolatban. A Szovjetunió összeomlása óta ezzel már nem törődnek, így a rakétadarabok több ezer négyzetkilométeren szétszórva hevernek a Kazah sztyeppén és az Altaj hegységben.


A hulladék-kereskedők az eget kémlelve várják a rakéta indítását.
Fotó: Jonas Bendiksen / Magnum

Terepjárókon és lóháton közelítik meg a becsapódás helyét, és lángvágókkal látnak munkához. Minden értékes darabot -alumínium és titánium ötvözeteket, rézdrótokat- levágnak a roncsról. Azokat a részeket, amit nem tudnak eladni, visszaviszik a faluba és csirke ólat, fészert, kerti vécét, de még gyerekjátékokat is készítenek belőlük.


Fotó: Jonas Bendiksen / Magnum

Ám ezek a roncsok veszélyesek. A rakéta üzemanyag, különösen a hidrazin nagyon mérgező, és a lezuhant tartályokban még akár az üzemanyag 10 százaléka is megmaradhat elhasználatlanul. Vízben könnyen oldódik, beleszivárog a talajba, és beszennyezi az ivó- és öntözésre használt vizet. Közismerten rákkeltő anyag, és ezt tartják az Altaj régióban megnövekedett rákos megbetegedések és születési rendellenességek okának. Kutatóorvosok szerint a hidrazin a májat és a központi idegrendszert is mérgezi komoly és visszafordíthatatlan károsodásokat okozva.


Mezőgazdasági szerszámok rakéta alkatrészekből.
Fotó: Jonas Bendiksen / Magnum

Az elhasznált üzemanyagtartályok problémája nem csak Oroszországra jellemző. Bajkonurhoz hasonlóan a kínai kilövőállomások is távol az óceántól helyezkednek el, a fel nem használt rakéta üzemanyagot is tartalmazó törmelék pedig itt is lakott területeken zuhan le. Az óceán közelében elhelyezkedő kilövőállásoknál ez a probléma nem áll fenn, hiszen a rakétadarabok ott viszonylag ártalmatlanul a vízbe hullnak.


Fotó: Jonas Bendiksen / Magnum

Az utóbbi időben egyre nagyobb az érdeklődés a nem mérgező, környezetbarát rakéta hajtóanyagok iránt. Ezeket könnyebb és biztonságosabb kezelni, kevesebb műveletet és infrastruktúrát igényel a tárolásuk és szállításuk. Több űrügynökség, mint a NASA vagy az ESA csökkentette a hidrazin alapú hajtóanyagok felhasználását, és már csak kisebb rakéták fellövéséhez használnak ilyet. A NASA pedig már belefogott egy az eddig megszokott hajtóanyagokat felváltó környezetbarát hajtóanyag kifejlesztésébe, amit reményeik szerint a következő generációs indító rakétáknál és űrsiklóknál használni tudnak.

erdekesvilag.hu


 

h i r d e t é s