Évtizedekig elég volt magabiztosságot kifelé kommunikálva, a Kubatov-listával a zsebekben, lezsírozott szavazóköri delegáltakkal elindítani tíz plusz egy embert narancsba csomagolva. A változás nem most kezdődött, hanem kilenc éve. Tétényi Éva megválasztása rámutatott arra, hogy – bár – Esztergomot előszeretettel illetik „Fidesz-bástya” jelzővel, ezért az elmúlt évtized megmutatta azt, hogy mégsem annyira fideszes a „Dunakanyar szíve” (Romanek Etelka után szabadon), mint azt az abban érdekeltek elhitetni szeretnék.

Tétényi Éva jelölésévél és a 2010-es önkormányzati választási győzelme egyértelműen kijelölte az irányt és megmutatta az esztergomi ellenzék, hogy létezik a nem „csak a Fidesz”. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Tétényi győzelme önmagában kevés volt és ezt az ellenzékiek is érezték, ugyanis négy év alatt jelentősen elfogyott Tétényi Éva polgármester körül a levegő.

2014-ben a teljes ellenzék megmutatta az esztergomiaknak, hogy egyedül vagy marginális szövetségek megkötése mellett labdába sem rúghat a Fidesszel szemben. A Fidesz okos, szervezett és profi. Visszatérve az ellenzékiekre. Koruknál és habitusuknál fogva már 2014-ben sem voltak a „topon”, hiszen olyan kampány-módszerekkel igyekeztek operálni, amelyek már öt évvel ezelőtt is áporodottak és porosak voltak – finoman fogalmazva. Ehhez társult még nagyfokú ego, gőg és a kompromisszumkészség teljes hiánya.
És sajnos ezek az ellenzéki szereplők továbbra sem tanulnak a múlt hibáiból, olyanok kicsit, mint egy megbízható NDK mosógép, amely ugyan már ott is kinyomja magából a vizet, ahol nem kéne, de az elektronika még működik és a program vagy így, vagy úgy, de lefut.

Időközben a kor, az egymásra utaltság, a folyamatos Esztergomban élés, a kritikus figyelem a város sorsát illetően lassan-lassan kitermelt egy új politikai nemzedéket, amellyel szemben a Fidesz is kénytelen változni és alakulni.

A partvonalról tematizálók lassan elfogynak és olyan válaszút elé kerülnek, mint a mesében. Vagy leülnek az ellenzéki kerekasztalhoz és megtalálják azokat a feladatokat, amelyek a Fidesz leváltásához nélkülözhetetlenek, vagy az őszi önkormányzati választások után vállalják az erkölcsi és politikai felelősségét annak, hogy vastagon okozói annak, hogy Esztergomon tovább hatalmaskodhat a kormánypárt.

Mert ez is egy járható út, csak nagyon veszteséges és életek mennek tönkre miatta. Alapvető dolgokat képtelenek sokan megérteni. Attól, hogy valaki templomba jár, vagy, mert konzervatív nézetet vall, polgári értékeket, és a kulturális igényét nem fedi le az a bazári hangoskodás, amelyet zenei és – elnézést kérek érte – kulturális fesztiválnak hívnak a hatalmon lévők, egyáltalán nem biztos, hogy illendő őket „lefideszesezni”. Ők pontosan ugyanolyan jogú és hangú polgárai Esztergomnak, mint azok az ellenzéki véleményvezérek, akik csak egy igazságot hajlandóak elfogadni, a sajátjukat.

És azok az emberek, akik szövetségre léptek azért, hogy Esztergom változzon, igenis nagy felelősséget vettek a nyakukba, mert ők nem a Fidesznek akarnak megfelelni, nem 30-40 helyi család érdekét és egzisztenciális gyarapodását tartják az elsődleges céljuknak, hanem a városukét. Egészen biztos vagyok benne, hogy hamarosan a nagy nyilvánosság is megismerheti azon személyek névsorát, akik vállalják, hogy egy-egy körzetben valóban az ott élő embereket képviseljék.