A hiányzó negyedik
Van itt három, közszájon forgó érv:
– a Simicska megéri a pénzét
– régen volt
– nem az számít, hanem
Aki netán nem tudná, a miniszterelnök állítólagos ügynökmúltjáról van szó. A három érvet pedig az ellenzék legismertebb emberei hirdetik és terjesztik saját médiájukban. Úgy is mondhatjuk, önként lettek Orbán pro bono (a közjót szolgáló) ügyvédei.
Az első érv szerint, aki az Orbán-Simicska harcban az utóbbi pártján áll, az nem jó demokrata.
A második szerint egy esetleges ifjúkori morális „botlás” megbocsátható.
És ebből következik a harmadik, legnyomósabbnak szánt érv: nem az számít, amit esetleg akkor tett, hanem amit most csinál.
Ezt legutoljára épp ma délelőtt hallottam a legfőbb ellenzéki médiaszentélyben.
Negyedik érv nincs is.
Vagyis az fel sem merül, hogy ez a kis horpadás a jellemben nem egyszeri „botlás” volt, hanem az egy később miniszterelnökké vált ember karakterének az egyik szilárd eleme. És hogy ennek netán köze lehet mindahhoz, amin most megy keresztül az ország. Nyomor, lecsúszás, törvénytelenségek végtelen sora, az állam szétzilálódása, titkos Putyin-kapcsolatok, az EU elárulása, saját múltja elárulása, sodródás a teljes működésképtelenség felé.
Még a vasárnapi bezárás is.
Nem, ez a lehetőség az ellenzék legismertebb politikus-, elemző- és médiaarcait egyáltalán nem foglalkoztatja. Mert ők nem csak demokraták, de érző, beleérző lények is.
A Fidesszel csaknem szövetséges Jobbik nem ilyen megértő, ők ezen az ügyön is rajtatartják a szemüket. És az emberek figyelnek rájuk.
Figyelnének a demokratákra is, de látják, hogy nincs miért. Látják, hogy öt éve nem csinálnak semmit. Kolbászszagú stúdiókban lyukat beszélnek saját híveik hasába.
De csak az övékbe.
Az Ipsos legfrissebb számai kegyetlen pontossággal mindent elmondanak erről az egész hasznavehetetlen, nárcisztikus társaságról.
Őket azért az akol így is becsben és melegen tartja, de mi lesz az országgal?
Bruck András