1./ Orbán szép csendben éppen most zabrálja el az autópályák és a gyorsforgalmi utak tulajdonjogát, továbbá az önkormányzati tulajdonú vízi közműveket.
Most szavaz a 133 bátor ember a Fudan Egyetemről is, röhejessé téve a népszavazásra vonatkozó – épeszű ember által pillanatokra sem komolyan vett – ígéretét.
És most fogják elfogadni a szintén nagy visszatetszést keltő bérlakástörvényt.

Be is vetette a régi trükköt: egy harsány ellenállást kiváltó, az ellenzék közbeszédét azonnal tematizáló újabb gazemberség (a pedofiltörvény átmosása a homoszexualitás elleni újabb támadással) szépen háttérbe is szorította a többi kényes ügyet.

2./ Csapda az ellenzéknek. Ha ellenzitek, pártoljátok a pedofilokat! Ha támogatjátok, szemen köpitek magatokat!

3./ A "járvány legyőzése", "a migránsok beözönlése", és a "Gyurcsány a rém" című kampányai kissé kifulladóban vannak.
Dobjuk fel kissé a közhangulatot! A "buzizás" itt, a Balkánon mindig bejön.

Ráadásul mindezt a Pride elé időzítve.

Nyilván úgy ítélte meg, hogy a közönség már elfeledkezett Kaleta Gábor ocsmány bűnéről, és nem kevésbé ocsmány kimenekítéséről a felelősségre vonás alól egy látszatítélettel, és ugyanúgy Szájer szerencsétlen, szánalmas lebukásáról egy, a publikumot ugyan megbotránkoztató, de (a csendben elhantolt drog-szálat leszámítva) egyébként magánügynek számító esetben.

Ezért, a szokásos témákon kívül, melyekkel irányítani igyekszik a közbeszédet, most "az ifjúság védelemében" pedofiltörvényt készített elő, mely szigorúan politikasemleges szempontból fölösleges, a Büntető Törvénykönyv tárgya, ahol azt szabályozták is, ezért egyetlen célt szolgál: belemosni a homoszexualitást, egy nevezőre hozva egy súlyos és morálisan egyöntetűen elítélt bűncselekményt a nemi identitás magánügyével.

Habnak a tortán egy kis újabb cenzura a sajtó, a kultúra-hordozók számára, egy kis újabb korlátozása az információ szabad áramlásának, a véleménynyilvánítás, a művészi megnyilatkozás szabadságának.
Egy kis újabb Kulturkampf, kiszorítósdi az iskolákban.
Szexuális felvilágosítás helyett nyilván az egyébként pedofil botrányoktól hemzsegő egyházak fogják ez ügyben is szűkíteni a fejeket.

Bejött!

A Fudan és a bérlakástörvény ügye, ha pillanatokra is (de fontos, törvényhozási pillanatokra) a figyelem perifériájára szorult, az újabb, nagy értékű, és fegyverként is forgatható einstandolások (a villany, a gáz, a fűtés után most már a vizet is elzárhajuk majd, ha ugráltok!) még oda sem.

Mindenki a pedofiltörvényről beszél, pártállásra, emberségre tekintettel felháborodik, protestál, Brüsszelhez fordul, vagy dörzsöli a tenyerét: végre kapnak a pofájukra!

A Jobbik pedig levetette álarcát, és a homoszexualitással kevert pedofilia üldözését is megszavazza.
Azzal a süket dumával, hogy "majd, ha hatalomra kerülünk, módosítjuk."
Egy frászt! A Jobbik mindig is homofób volt (többek közt).

Jakab álláspontja nem csak morálisan védhetetlen, de ostoba is.
Alányal a Fidesznek, megbontja az ellenzéket. És világossá tette, ami számomra eddig se volt kérdéses. Azt, hogy a Jobbik egy túrót polgárosodott.
Mert Jakab, tán a saját álláspontjával is egyezően ez ügyben, kétségtelenül a párt tagsága hangulatának, hozzáállásának figyelembe vételével döntött.

A többi ellenzéki párt ügyesen kibújt a csapdából: bojkottálni fogják a szavazást. Ezzel élét vette a "pedofilok védője" cimkének, viszomt nem adja a nevét ehhez a fölháborító disznósághoz.

Mást nem nagyon tehetnek. A szokásos köröket futhatják, az érdemi ellenlépés legkisebb reménye nélkül.
Fölfolyamodás Áderhez. Minek?
Beadvány az Alkotmánybírósághoz. Minek? (Annak ellenére, hogy a törvény még Orbán alap-izéjét is súlyosan sérti.)
Európai Unió. Minek?
Majd úgy 2034-ben egy ezredik, végre nem hajtott európai bírósági ítélet születik, egy tízezredik kötelezettségszegési eljárás indul, vagy bekerül egy ikszedik Tabares/Sargentini- jelentésbe, mely fölkerül a padlásra a többi lim-lom közé, porosodni.

Mindenesetre ez az ügy nyilvánvalóvá tette, hogy veszélyes játékba fogott Gyurcsánytól Karácsonyon át Bolgár Görgyig mindenki, aki teli szájjal a Jobbik megtéréséről hadovált.
Izraelben hasonló politikai helyzet állt elő. Egy fontos különbséggel.
A szélsőjobboldaltól a mérsékelt jobboldalon, a centrumon át a baloldalig mindenki összeállt, hogy Netanjáhút eltávolíthassák a hatalomból.
Csakúgy, mint nálunk.
Csakhogy ott senki nem szédítette, győzködte azzal a választókat, hogy a rasszista, szélsőjobboldali elveket valló, és gyakorlatot követetelő, ráadásul az utolsó pillanatig Netanjáhú és az ellenzék közt tanglizó Bennet báránnyá vált. Egyértelművé tették, hogy farkas maradt. Csak szükség van rá is.

Hogy a sok lúd disznót győzhessen.