A Foreign Affairs hasábjain megjelent hosszú, átfogó elemzésből belülről ismerhetjük meg a KKP és a Hszi által vezetett rendszer működését, hiszen az író, Cai Xia 14 éven keresztül volt a pekingi Központi Pártiskola professzora.

Testvér, unoka, vő...

A Kínai Kommunista Párt működése egyfajta misztériumként fogható fel nyugati gondolkodással, hiszen Európa legtöbb országában jellemzően a szakmai teljesítmény sikere alapján juthatnak előre a politikai pozíciókra aspirálók a képzeletbeli ranglétrán. Ennek ellenére, Kínában az emberi – és főképp a családi – kapcsolatok központi szerepet játszanak a Pártban, így a kormányzati pozíciók betöltésében is.

Ez számos esetben befolyásolta a fiatal Hszi pályafutását, hiszen az édesapja, Hszi Csung-hszün a Kínai Népköztársaság, valamint a Kommunista Párt első generációjának kiemelkedő alakja, Mao alatt propagandáért felelős pártfunkcionáriusa volt. Ahogy Cai is említi, Hszi számos esetben – közepes teljesítménye ellenére – családi támogatással lépett előre a társadalmi ranglétrán.

A családi kapcsolatok mellett – Cai szerint – az igazán magas szintek eléréséhez szükséges a befolyásos pozícióban lévő vezetők egyikének támogatása. A fiatal Hszi első – és talán legfontosabb mentora – a katonai és diplomáciai területeken működő Geng Biao lett. Ez nem csupán önmagában határozta meg Hszi karrierjét, hiszen minden magas rangú vezető rendelkezik hasonló körrel, ami a gyakorlatban kijelöli a hatalomért küzdő felek csoportjait.

Primus inter pares

Ahogy Cai is leírja, Hszi hatalomra kerülése előtt egyfajta „demokratikus” fejlődésen ment keresztül a KKP – saját viszonylatában. Mao után, Teng Hsziao-ping irányítása alatt a számos gazdasági reform mellett az óvatos politikai újítás is kezdetét vette, hiszen Teng bevezette a két, öt éves ciklusra vonatkozó szabályt. Egészen Hszi hatalomra jutásáig folyamatos fejlődést figyelhetünk meg, hiszen 2007-re a kínai Politbüró 25 tagját 200 jelöltből választhatta ki 400 magas rangú pártfunkcionárius. Emellett – még Teng alatt – betiltották a Mao-típusú személyi kultusz létrehozását is.

Hszi 2012-ben kezdődő főtitkársága elején – ahogy Cai is megjegyzi – a Nyugat azt hitte, hogy a kínai vezető személyében az új Gorbacsovot tisztelhetik. Ezzel szemben „mára, ahogy Mao alatt is, Kína egy emberes műsorrá vált”.

A pártfőtitkár már hatalmának biztosítása során is megmutatta, hogy vezetése alatt az ország korántsem fog közelíteni a Teng-korszak viszonylagosan liberalizált Kínájához. Ennek értelmében a kínai egypártrendszer nem csupán a kommunisták uralmát jelentette, hanem egy erősen központosított, egyszemélyi diktatúrát, amely nem csupán a vezető pozíciókban lévő szereplőket kívánja irányítani, de az átlag polgárokat is.

Hszi hatalmának talán legfontosabb elemeit a rezsim biztonságának fenntartása határozta meg. Ilyen például az internethozzáférés korlátozása, amely során az állam befolyásolta a kínaiak számára elérhető tartalmakat a világhálón. Ezen felül az új elnök átfogó korrupcióellenes kampányt is indított, amely – ha a vesztegetések felszámolására nem is – de politikai tisztogatásra tökéletesen alkalmas volt.

Emellett a legfelsőbb szinteken is megindult a központosítás: a minisztériumok jelentőségét specializált bizottságokkal csökkentették párhuzamosan a kormányfő befolyásával, valamint a Politbüró és az Állandó Bizottság tagjai folyamatos felügyelet alatt állnak, hiszen közvetlenül Hszinek jelentenek. A cikluslimit eltörlése után kialakulóban van a Hszi körüli személyi kultusz, amelyet – ahogy Cai is említi – bizonyít a Guangxi párttisztviselői által áprilisban hirdetett szlogen: „Mindig támogasd a vezetőt, védd meg a vezetőt, és kövesd a vezetőt.” (Always support the leader, defend the leader, and follow the leader.).

Harc a hatalomért

Hszi hatalmának centralizáltsága jelentősen lerövidíti a döntéshozatali utat a Kínai Népköztársaságban, azonban talán ez az egyetlen előnye. Tekintve, hogy az elnök minden politikai döntést saját kezében akar tartani - amit Cai számos példán keresztül bemutat - így kevés mozgástere marad a szakpolitikák egyéb specialistáinak.

Mind az erőszakos külpolitika (főképp a Dél-kínai-tenger militarizálása), mind az állami irányítást és intervenciót előnyben részesítő gazdaságpolitika számos negatív következménnyel járt a kínai állam nemzetközi és belső helyzetét tekintve. Ezen felül a Hszi által forszírozott „zero Covid policy” egyrészt derékba törte az egyébként is lassuló fejlődést produkáló kínai gazdaságot, másrészt megmutatta, hogy az elnök milyen szinten kívánja kézben tartani az egyébként szakértő döntéshozókat igénylő területeket.

A Párton belül Hszinek egyébként számos kritikusa van, amely felső vezetők köré épült csoportok alkotják a kínai politikai palettát.

A „baloldalt” az ortodox marxisták adják – közéjük tartozik maga az elnök is – akik azonban Hszi politikáját a radikális maoizmus újjáélesztésének hiánya miatt bírálják. A politikai centrum Teng Hsziao-ping örökösei köré épül, amely csoport a legnagyobb befolyással rendelkezik a jelenlegi pártrendszerben, és jelentős kritikákat fogalmaz meg a Hszi által folytatott gazdaságpolitika miatt. A „jobboldal” alatt az európai értelemben vett liberálisokat kell érteni, azonban ez a legkisebb csoportosulás, amelyet a Hszi-rendszer – érthető okokból – teljes mértékben elhallgattatott.

Bár Hszi elnökségének vannak Párton belüli kritikusai, de jelentős hangsúlyt fektet az Állandó Bizottság tagjainak támogatására, hiszen ők valódi befolyással rendelkeznek a harmadik ciklus létrejöttének szempontjából.

Hszi jelenleg nem csupán a Népköztársaság legfelsőbb politikai, de katonai vezetője is.

Hatalmának konszolidációja alatt különös figyelmet fordított arra, hogy a hadsereg legfelsőbb vezetésében hozzá közel álló, lojális személyek üljenek.

Emellett 2022 első felében, épp ahogy a politikai színtéren is (tartományi szinten 21, alacsonyabb szinteken 1237 fő), tisztogatást hajtott végre. Ezt példázza, hogy Liu Yazhou, aki bírálta Hszi ujgurokkal kapcsolatos politikáját, és fontos pozíciót töltött be a hadseregben, eltűnt – az öccsével együtt. Ezzel Hszi példát statuált a többi vezető előtt, hiszen Liu – a korábbi elnök, Li Hszien-nien vejeként – érinthetetlennek számított a rendszeren belül.

Mindezek ellenére, ha és amennyiben Hszi Csin-ping esélyt kap harmadik elnöki ciklusának betöltésére – Cai szerint – a világnak fell kell készülnie, hogy „törekvései új magasságokba fognak lendülni”. Ez pedig, egy egyszemélyi diktatúra esetében, különösen veszélyes lehet. (Danube Institute Blog)