A kis értékű koporsó és a figyelő ember
Mi lehet furcsább annál, ha egy életerős, jó kedélyű fiatalember ragaszkodik ahhoz, hogy sírásóként dolgozhasson? Talán csak az, ha nem engedik neki - írja a Magyar Nemzet.
Persze ha mindez egy olyan városban történik, ahol még a hantolás napján kilopják a koporsót a sírból, nyerészkednek a szociális temetéseken, plüssfigurát és őszítő hajsampont számolnak el a temetkezési vállalat költségére, szemetesnek használják a halottszállító autót, és a sírásók is kénytelenek beszállni a választásba, akkor ez a munkaügyi vita egészen banálisnak hat. Rézműves Tibor és Párdányi Miklós kálváriája.
„Ekkor történt ugyanis, hogy az Esztergomi Kegyeleti Kft. munkatársai felsőbb utasításokat követve úgy helyezték végső nyugalomra Párdányi Rudolfnét, hogy még a temetést követő órákban megnyitották a kriptát, hogy a holttestet kivegyék a koporsóból, a koporsót pedig kivegyék a kriptából. Mindezt azért tették, mert nem stimmelt a temetkezési vállalat leltára: egy koporsó hiányzott, nem tudtak vele elszámolni. Belegondolni is bizarr, hogy ez egyáltalán miként lehetséges, de a történet folytatásához nem kell használnunk a fantáziánkat, a valóság így is elég mellbevágó. Ugyanis azt a koporsót, amelyikből kivették Párdányi Rudolfné holttestét, később újra eladták valaki másnak.”