Persze ha mindez egy olyan városban történik, ahol még a hantolás napján kilopják a koporsót a sírból, nyerészkednek a szociá­lis temetéseken, plüssfigurát és őszítő hajsampont számolnak el a temetkezési vállalat költségére, szemetesnek használják a halottszállító autót, és a sírásók is kénytelenek beszállni a választásba, akkor ez a munkaügyi vita egészen banálisnak hat. Rézműves Tibor és Párdányi Mik­lós kálváriája.

„Ekkor történt ugyanis, hogy az Esztergomi Kegyeleti Kft. munkatársai felsőbb utasításokat követve úgy helyezték végső nyugalomra Párdányi Rudolfnét, hogy még a temetést követő órákban megnyitották a kriptát, hogy a holttestet kivegyék a koporsóból, a koporsót pedig kivegyék a kriptából. Mindezt azért tették, mert nem stimmelt a temetkezési vállalat leltára: egy koporsó hiányzott, nem tudtak vele elszámolni. Belegondolni is bizarr, hogy ez egyáltalán miként lehetséges, de a történet folytatásához nem kell használnunk a fantáziánkat, a valóság így is elég mellbevágó. Ugyanis azt a koporsót, amelyikből kivették Párdányi Rudolfné holttestét, később újra eladták valaki másnak.”