A történelem azon korszakában, amikor nemhogy számítógép és fénymásolás, de még könyvnyomtatás sem volt, hatalmas becsben állott egy-egy kézzel (mi mással) írott kódex.

Ennek megfelelően súlyosan bűntették azokat, akik megfontolatlanul, vagy éppenséggel nagyon is megfontoltan ellopásuk mellett döntöttek.

Érdekes, hogy minderre már a kódexek szerzői és másolói is gondoltak, hiszen jó előre, mintegy biztos ami biztos jelleggel sokszor ellátták szerzeményüket valamilyen apró üzenettel, melyet egyenesen a leendő tolvajnak címeztek.

Ezek az üzenetek egyfajta „riasztó berendezés” szerepét látták el: átkok voltak azok számára, akik ellopnák a munkát.
A középkorban a kódexek akkora értékkel bírtak egyes esetekben, hogy azokat eladván a pénzből akár egy települést is megvehetett volna bárki. Így hát azok ellopása nagyon súlyos bűn volt, ami természetesen a kemény büntetést is maga után vonta, így ezek az átkok nem afféle „levegőbe pufogtatott” ijesztgetések voltak.

Az átkok legnagyobb része szemkivájással fenyegette a leendő bűnösöket. Íme egy tipikusnak mondható átok egy buzgó egyházi hivatalnok tollából:

„E könyvhöz nincs másnak joga, csak nekem,
Ha nem hiszed, lapozd fel: ott a nevem,
Ha mégis megpróbálod ellopni,
Torkodnál fogva fognak fellógatni,
Hollók gyűlnek majd tetemed felett,
Hogy tövestül tépjék ki átkozott szemed,
És mikor fájdalmad üvöltésbe fojtod,
Emlékezz: megérdemled sorsod.”

Itt, ahogyan sok helyütt máshol is, találkozhatunk még a szemkivájás mellett az akasztással is.
Nem mérték szerényen a büntetést...

A Sankt Gallen-i kolostor 880 körül elkészült kódexe egyes szám első személyben „ír” arról, hogy e kolostor az ő helye, s ha valaki nem tiszteli ezt a tényt, arra „isten haragja reá zengjen”.

Érdekes mindez annak fényében, hogy ma, a 21. században mennyire nincs már értéke a könyvnek. Igaz, hogy néha felbukkan egy-egy Shakespeare-korabeli eredeti, vagy néhány dedikált első kiadás némely világirodalmi rangú szerzőtől, melyek gyakran a kalapács alatt végzik (vagy kezdik), de a mai ember a könyvet, mint olyat már semminek értékeli a középkor emberéhez képest.

(Címlap: Fotó: Wikimedia Commons)