1. Milyen “jogokról” is beszélünk a CEU kapcsán? 

Formális jogi előnye a CEU-nak abban a kérdésben, amiről a vita zajlik, nincs. Bármelyik magyar egyetem elindíthat egy akkreditációs eljárást a Middle States Commission on Higher Education hivatalnál, annak sikeres teljesítése esetén bejegyzett USA-beli egyetemmé válik, hirdetheti tehát, hogy USA-diplomát ad ki. Ehhez nincs szükség az Államokban létesített oktatási helyre, ottani diákokra stb. Csupán úgy kell döntenie bármelyik magyar egyetemnek, hogy az összességében cca. néhány tízmilliós eljárási díjat (http://www.msche.org/documents/Sche…) beépíti a költségvetésébe, felvesz megfelelő számú, angol nyelven oktatni és publikálni képes, kellően számontartott oktatót és máris adhatja ki az amerikai diplomákat szakmányban. Mi akadályozza meg ebben pl. a Debreceni vagy Kaposvári Egyetemet, amelyek súlyos versenyhátrányt éreznek a CEU jogi státusa miatt?

2. De akkor mihez van joga a CEU-nak, amihez a magyar professzorok egyetemeinek nincs?

• 2/a. Például joga van a CEU-nak a saját bevételei alapján szabadon gazdálkodni. Erre a magyar egyetemeknek régóta nincs módjuk, a kétezeres évek második felében elindult gazdálkodási autonómia-szűkítés, ami 2010 után totálissá vált, ezt lehetetlenné teszi. (Mielőtt bárki arról beszélne, hogy hát a CEU magénegyetem, neki könnyű, jegyezzzük meg: a magyar állami egyetemek ingatlanai egyetemi tulajdonban voltak, amíg azt az szdsz-es minisztérium központi állami kézbe nem vette; a magyar állami egyetemek egyik fő bevételi forrása a hallgatók képzéséért járó normatíva, amit sohasem kapnak meg teljes egészében; a magyar állami egyetemek kutatási (pályázati) vagy tandíjas vagy szolgáltatási bevételei felett nem rendelkezik szabadon stb.)
• 2/b: Például a CEU-nak joga van a forrásait az akadémiai ésszerűség és felelősség jegyében elkölteni, a legolcsóbb és leghatékonyabb beszerzésekkel. Ezzel szemben a magyar állami egyetemek professzorai a kutatási pénzeikből is a közbeszerzési kötelezettség miatt általában drágábban és célszerűtlenül kénytelen megvásároltatni szakmai célú utazásaikhoz a repülőjegyeiket, a kutatási eszközeiket stb.
• 2/c. Például a CEU-nak joga van a hazai és külföldi továbbtanulók és lehetséges intézményi partnerek számára gyorsan reagálva, a sajátos egyetemi kommunikáció kívánalmainak megfelelően bemutatni magukat. Ezzel szemben a magyar egyetemek kommunikációs aktivitását a nemzeti kommunikációs hivatal (vagy mi a neve épp) hagyja jóvá, éves terv alapján.

3. És akkor vegyük sorra a CEU nem jogi, hanem tartalmi “privilégiumait”, amelyek miatt kétségtelen versenyelőnye van a magyar állami egyetemekkel szemben.

• 3/a. A CEU fenntartója nem hajtott végre olyan drasztikus, a Bokros-csomag mértékét jóval meghaladó forráskivonást az egyetemből, mint amit az állami intézmények elszenvedtek 2011-2014 között. Ez, különösen a humántudományi területeken, valóban óriási versenyhátrányt okozott a magyar állami egyetemeknek.
• 3/b. A CEU, amennyire ez tudható, világos és egyértelmű felelősségi mechanizmusokkal dolgozó menedzsmenttel rendelkezik, amit nem bürokratizál túl a fenntartója. Ezzel szemben a magyar állami egyetemek 2011 és 2015 között a rektorválasztási jog elvesztésével, a kancellári majd konzisztóriumi rendszer bevezetésével, a sokcsatornás állami adminisztratív alárendeltséggel még a korábbinál is zavarosabb felelősségi viszonyok között kénytelenek igazodni.
• 3/c. A CEU olyan inspiratív környezetet képes biztosítani nemzetközi színvonalú kutatóknak oktatóknak, ahova érdemesnek tartják pl. az ERC grant-jeiket elvinni. Legyen világos: nem a CEU-tól kapnak sok pénzt ezek az oktatók, hanem ők hoznak százmilliós nagyságrendű projekteket az egyetemnek. Vajon a versenyhátrányra panaszkodó Debreceni Egyetem, az ország méretében és költségvetésében első-második legnagyobb egyeteme miért nem tudott egyetlen ERC-grantet sem magához vonzani?

4. És miért is nem lépnek fel a magyar professzorok ezekért a “privilégiumokért”? Emlékezzünk:

• Felléptek a hallgatókkal együtt 2012-ben – hatás: további elvonások.
• Felléptek 2013-ban az autonómiáért – hatás: a kancellári rendszer mellé megkapták a konzisztóriumokat.
• Felléptek az NKE indokolatlan privilégiumai ügyében – az NKE visszaszól, majd méginkább kivételezett helyzetbe hozták a szabálytalanságokkal nemzetközi szinten szembesített intézményt.
• Felléptek publicisztikákban folyamatosan azóta is – az eredmény?

A megszólaló magyar vezető kutatók és professzorok egyértelműen és határozottan azokért a “privilégiumokért” állnak ki most is, amelyek nem politikai kegyből, hanem a tudományos tudás sajátszerűségéből fakadnak: az autonómiáért és a tanszabadságért. Mélységesen elkeserítő, hogy ezek tiszteletben tartásához az akadémiai fellépést a Dr. K.H.G. történetet idéző agresszivitás követi kormányzati oldalról s egy amerikai tiszvtiselő kell emlékezetessen minket erre.

Az pedig már ízlés és mérték kérdése (hogy ilyen, a papagájkommandók világában elavultnak látszó szavakat is használjunk), hogy a magyar professzorokat egy merőben ideiglenesen hatalomban időző társaság kioktathatja-e akadémiai értékítéletből, szuverenitásból?

És végül egy személyes megjegyzés: Király Miklós professzorral közel fél évtizeden át ugyanabban az egyetemvezetésben ültünk, vitatkoztunk sokat. Nézetkülönbségeink elsősorban akörül voltak, hogy a kormányzati-szabályozási lépéseket miképpen ítéljük meg. Ő értékvédő, konzervatív stratégiával az elvi kérdésekben határozottságot, a konkrét gyakorlati fellépésekben türelmet és bizalmat képviselt a felsőoktatás-politikával szemben. Nagyon-nagyon elgondolkodnék egy konzervatív kormányzat helyében, ha már ő is elkerülhetetlennek tartotta ilyen módon megszólalni. Egy nem konzervatív kormányzat helyében pedig nagyon-nagyon megfontolnám, hogy Király Miklós professzor megszólalása és személye most maga mögött tudhatja az egyetemi közvélemény döntő többségének támogatását, ami egyszerre tisztelet és védelem is.

Akár a cinizmussal, akár a hatalmaskodással szemben.

egyetemipolgar.net