h i r d e t é s

A nagy sarkköri játszma: pénz, hatalom és klímacinizmus

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

A nagy sarkköri játszma: pénz, hatalom és klímacinizmus

2019. szeptember 29. - 14:07

 

Hiába ütköztek meg, vagy épp röhögtek rajta sokan, mikor Trump bedobta, hogy megvenné Grönlandot, az ötlet mögött nagyon is valós geopolitikai érdekek állnak.

A kép illusztráció! - Forrás: pxhere.com

„Őrült beszéd, de van benne rendszer.” Ezzel a shakespeare-i idézettel jellemezhetjük Donald Trump amerikai elnök óhaját Grönland megvásárlására Dániától. Trump eddig láthatóan ragaszkodott ahhoz, hogy elődei kudarcait látva semmilyen katonai intervencióba se rángassa bele az Egyesült Államokat. Ő dörzsölt üzletemberként pénzzel és kereskedelmi szankciókkal szeretné érvényesíteni az „America first” elvét.  Elődeinél határozottabban ismerte fel az Északi-sark térségének kiemelt stratégiai jelentőségét. A sarkvidéken található a Föld olajkészletének 13, földgázkészletének 30 és cseppfolyósítható földgázkészletének 20 százaléka.

A klímaváltozással járható lesz a legrövidebb út

Mi olyan térképekhez vagyunk szokva, amelyeknek Európa van a közepén. De ha úgy nézünk rá egy földgömbre, hogy az Északi-sarkot tekintjük a közepének, akkor láthatjuk, hogy az északi félteke nyugati és keleti fele között a sarkkörön keresztül vezet a legrövidebb út. Sokáig persze csak vezetett volna, ha nem az a Jeges-tenger lenne arra, amely hagyományos nevéhez méltóan áthatolhatatlan jégpáncél fedett. De ahogy ez a jégpáncél a klímaváltozás hatására olvadni kezdett, máris megkezdődött az új kereskedelmi útvonalak tervezése. Ami együtt jár az útvonalakat biztosító katonai támaszpontok, kikötők és megfigyelőállomások építésével.

A térség államai 1996-ban hozták létre az Északi-sarki Tanácsot. (Angolul Arctic Council, nem tévesztendő össze a négy skandináv országot és Finnországot tömörítő Nordic Council-lal.) Tagjai az öt észak-európai állam, Kanada, valamint Oroszország és az Egyesült Államok. A hidegháború után alakult, eredetileg olyan nemes célokra hozták létre, mint a sarkvidék élővilágának védelme, az ott élő őslakosság hagyományainak megőrzése, a fenntartható fejlődés elősegítése. De a klímaváltozás átírta a Tanács munkaprogramját.

Az Északi-sark geopolitikai jelentősége hatalmasat nőtt az oroszok és az amerikaiak és a magukat „Északi-sark-közelinek” nyilvánító kínaiak szemében. A három nagyhatalom számára a jegesmedvék és az eszkimók sorsánál sokkal nagyobb a tét. Az Arctic Council legutóbbi ülésén Mike Pompeo amerikai külügyminiszter nem járult hozzá, hogy az ülés dokumentumában szerepeljen a klímaváltozás fogalma. Lelkesen beszélt viszont arról, hogy a jég olvadása akár húsz nappal is megrövidítheti a hajózás idejét Ázsia és a nyugati kikötők között. A 21. század új Szuezi és Panamai csatornájának nevezte a jégmentessé váló sarkköri hajózási útvonalakat.

Ki fogja ebből a legnagyobbat profitálni?

A három nagy játékos közül kétségkívül Oroszország van a legjobb kiinduló helyzetben. A potenciális északi tengeri hajóút nagyobb része az orosz partok előtt haladna.

A globális felmelegedés megoldja az oroszok több száz éves geopolitikai gondját, háborúk és területfoglalások nélkül juthatnak hajózható útvonalakhoz

és közvetlenül a világtengerekre nyíló kikötőkhöz. Ennek megfelelően el is kezdték az északi kikötők felújítását, az oda vezető utak és vasutak kiépítését, és máris újranyitották az enyhülés idején bezárt katonai bázisukat a Kola-félszigeten.

Hatalmas nyersanyagkincsek, gazdag olaj- és földgázmezők, stratégiai jelentőségű vízi útvonalak gazdagíthatják Oroszországot a sarki jég elolvadásával. Az oroszok más téren is haszonélvezői a klímaváltozásnak. A felmelegedés következtében egyre északabbra húzódik a művelhető földek határa. A hajdan borzalmas éhínségeiről és megalázó gabonaimportjáról ismert birodalom mára a világ legnagyobb búzaexportőre lett (Ukrajna nélkül!).

Mivel a világkereskedelem 90 százaléka vízi szállítással történik, értelemszerűen Kína is érdekeltnek tekinti magát az Északi-sark geostratégiai hasznosításában. A kínaiak úgy tervezik, hogy egy-két évized múlva tengeri szállításaik 15-20 százaléka már a hajdani jégmezők helyén fog haladni a sarkkörben. 2013-ban megfigyelő státuszt szereztek maguknak az Északi-sarki Tanácsban, 2018-ban pedig elkészült a kínai kormányzat hivatalos Fehér Könyve az Északi-sarkkal kapcsolatos kínai törekvésekről. A térséget az Egy övezet egy út (ismertebb nevén új selyemút) nevű gigaprojekt egyik legfontosabb részének tekintik. Ehhez elsősorban az oroszokon keresztül vezet az út. Oroszország egyetlen sarki országként csatlakozott az Egy övezet egy út projekthez, amelyet egy sok milliárd dolláros alap is megtámogat, nagyobbrészt kínai, kisebb mértékben orosz és francia pénzből.

Az orosz-kínai ellentétek még a jégtábláknál is gyorsabban olvadnak.

Putyin és Hszi elnökök az elmúlt években harmincszor találkoztak egymással, és egyik visszatérő témájuk a sarkköri stratégia kidolgozása. Kína az oroszok segítségével könnyebben építi ki a sarkköri jelenlétét. Oroszországnak pedig önmagában nincs elég pénze a szükséges befektetésekhez. A kínaiak amúgy erkölcsi érvet is találtak a sarkköri terjeszkedésükre. A klímaváltozás megemeli a tengerek szintjét, aminek következtében számításaik szerint legalább 20 millió kínainak kell elhagynia az otthonát. Kína ezért úgymond megérdemli, hogy a klímaváltozás hasznából is szakítson magának.

Sokat megérhet Amerikának a grönlandi jelenlét

Az Egyesült Államok katonailag régóta jelen van a térségben, a Grönlandon található thule-i légitámaszpont már a II. világháborúban is stratégiai fontosságú volt. Trump Grönlandot illető, bombasztikus bejelentését követően az amerikai geopolitikai szakértők óvatosan úgy fogalmaztak, hogy Dániát természetesen nem lehet rákényszeríteni a sziget eladására. De Dánia, az autonóm Grönland és az Egyesült Államok együttműködésével növelni kell/lehet az amerikai katonai jelenlétet a szigeten. Mivel az USA nagyhatalom és ráadásul sok pénzt is ígér, jó eséllyel ezt meg is szerezheti.

Nyersanyag, hajózási útvonal, az orosz és kínai jelenlét egyensúlyozása: e három cél elérése nagyon sokat megér Washingtonnak. 

A három nagy játékos mellett az öt kisebb észak-európai ország sem szeretne passzív szemlélője lenne a jegei és vizei előtti gigászi játéknak. Mind az öten – Svédország, Dánia, Izland, Norvégia és Finnország – beléptek a pekingi székhelyű Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bankba, az amerikai nemtetszés ellenére. Magyarország egyébként – ahogy annak idején éppen az Azonnali tárta fel – adminisztratív hibából, minisztériumi dilettantizmusból lekéste a jelentkezést, és így nem lehetett alapító tagja ennek a nagy jövő elé néző intézménynek. A skandinávok és a finnek mindenesetre felismerték, hogy ha már jönnek a kínaiak, akkor jobb beszállni az üzletükbe, mint kimaradni belőle. 2035 körül a nyári hónapokban a teljes Északi-sarkkör jégmentes lesz, és a hajdani Jeges-tengeren folyik majd a nemzetközi hajózás jelentős része.

Ez a történet sokat elárul a valódi „való világunkról”. Jótét lelkek, kedves diákok, helyes aktivisták, kisebb államok tisztességes politikusai szép akciókat hirdetnek a klímaváltozás, ahogy mondják, a klímakatasztrófa ellen. De

akiké az igazi hatalom és az igazi pénz, azok a klímaváltozásban is csak a nagy üzletet és a geostratégiai előnyöket látják.

Nagyon nagy csoda, az emberiség mindeddig páratlan összefogása kellene ahhoz, hogy a sarkvidék ne váljon agyonszennyezett tengeri útvonallá és egy új hidegháború előretolt frontjává. Sajnos a klímacinizmus győzelmének nagyobb az esélye.

 

Hegyi Gyula az MSZP alelnöke, publicista, volt európai parlamenti képviselő / azonnali.hu


 

h i r d e t é s