A kisegér nőciről – akibe valamilyen csoda folytán beleszeret a rejtélyes és szupermacsó álompasi –  kiderül az első ágyjelenetnél, hogy a szürke ruci alatt egy bombázó teste figyel. A szemüveges gyógyegér, akibe az esze miatt belebolondul a magazinok címlapjáról tévedésből lesétáló istennő pedig szálkás izomzatú, fáradhatatlan lepedőakrobata. A reklámokban csak a szép testű, fiatal, feszes (mű) mellű hölgyeknek terem babér. És ezek a tökéletes példányok tökéletes szexet űznek, problémák nélkül, folyamatosan - olvasható a 24.hu portálon.

A valóság tudjuk jól, nem ilyen.Mint ahogy a hasonló okokból elburjánzó evés – és testképzavarok, úgy terjednek a hazug ideálok miatti szexuális zavarok is. Mintha már elfeledkeztünk volna arról, hogy a szex nem csupán esztétikus tornamozdulatok egymásutánja, mintha az intimitás, mint olyan nem is igen létezni. Legalábbis a nyilvánosságban.

Egy ilyen kultúrában természetesen ciki a zavarokról, a hibákról beszélni, nem is csoda, hogy egyre több tabu veszi körül a témát. Így hát valóban nem csoda, hogy a hírt, miszerint több nyugati ország után a csehek is alkalmaznak támogatott prostitúciót a testi fogyatékosok számára, ilyen kellemetlen felhangokkal, és ekkora hullámokat kiváltva tálalják a sajtóban. Ahogy az idős emberek szexuális élete sem téma, vagy ha igen, csak szigorúan sziruppal leöntve, vagy nevetség tárgyává téve, úgy a fogyatékkal élők nemi vágyai is furcsa fénytörésben jelennek meg.Ha megjelennek egyáltalán. Mert a többség szeret inkább aszexuális lényként gondolni rájuk. Hiszen semmilyen szépen és csillogóan tálalt kategóriába nem férnek bele. A nemi életüket minimum bizarrnak, abszurdnak, rejtegetnivalónak gondolják, ha egyáltalán feltételezik, hogy létezik ilyesmi. Holott bizonyított tény, hogy a vágyat sok esetben nemhogy csökkentené, hanem inkább növeli is a testi fogyatékosság.

Az idén júniusban elhunyt kiváló szexológus, Martin Cole Amerikában már a hetvenes évektől kezdve hangsúlyozza, milyen fontos téma a sérült emberek szexualitása, hogy ugyanannyira szerves része az életüknek, mint az egészségeseknek. (Csak megjegyzem, hogy az úgymond egészséges emberek közül is tízből egynek van valamilyen a nemi életét gátló vagy nehezítő pszichés és/vagy testi problémája! De ciki ezekről is beszélni.) Cole nem győzi hangsúlyozni, milyen fontos megtanulni, miképp lehet fogyatékkal is élve élvezni a testiséget. És arra is felhívja a figyelmet, hogy ugyanúgy taníthatóak az úgynevezett fogások, mint ahogy az is, hogyan lehet a mindennapi életben boldogulni például valamilyen végtag hiányában, vagy gerincsérültként.Ráadásul a szex javítja a beteg önképét, erősíti az immunrendszerét. Csak úgy, mint az egészségeseknél.

Fórumokat böngészve a témában azt tapasztalom, hogy nálunk nemigen törődnek rendszerszinten a problémával, volt, aki orvosként, ápolóként beírta, hogy ők bizony az egész képzés ideje alatt maximum pár percet érintették a témát. Azt pedig nehéz várni, hogy a beteg hozakodjon elő ilyesmivel… Mennyivel könnyebb lenne, ha nem lenne tabusítás, ha egyszerűen csak előjönne ez a topik, mindenféle félrenézés, zavar nélkül.

Mert tegyük hozzá, nem olyan egyszerű a téma. Mint ahogy nem egyszerű úgy általában fogyatékkal élni. Ráadásul a sérültek szexuális funkciónak vizsgálata még gyerekcipőben jár. Melyik testrész hogyan érez mondjuk végtagvesztés esetén? Hogy működik a vese, a tüdő, mi terhelhető, mi nem? Az, hogy nincs magömlés bizonyos esetben, az azt is jelenti, hogy orgazmus sincsen?

"A testi sérült emberek nemi életével, vágyaikkal, elképzeléseikkel, szexuális problémáikkal való tudományos igényű és gyakorlati szintű feldolgozás világszerte sokáig elhanyagolt terület volt a rehabilitációs folyamatban. Néhány kiváló orvos, pszichológus, szociális munkás szakember sokat tett e kérdéskör alapjainak tisztázásában, de több esetben az egészséges emberek normarendszerét, igényeit és képességeit alapul véve közeledtek a problémához. Pedig ahhoz, hogy a testi sérültek segítségére lehessünk, tudomásul kell venni, hogy más elvárások, viselkedés és magatartásformák jellemzik a végleges testi károsodottakat, mint az ép embereket. A felnőttes erotikus kapcsolatok igényének elfojtása, az ilyen jellegű élmények hosszantartó megtagadása pedig nemritkán a személyiség összerendezettségében okoz nehezen helyreállítható zavarokat." – olvasható a bő tíz éve megjelent szakkönyvben, Dr. Fejes András munkájában, melynek címe A testi sérültek szexualitása. A szerző mozgássérült sportoló (1972-ben Heidelbergben paraolimpiát nyert) klinikai szakpszichológus és terapeuta, akinek 17 éves korában egy balesetben sérült meg a gerince. Könyve hiánypótló: mind a sérültek, mind az őket körülvevők találnak benne elméleti és gyakorlati útmutatást. Dr. Fejes szerint minden ember képes az örömérzetre, és mindenkinek alapvető igénye az intimitás. És mindez nem korlátozódhat pusztán a nemi szervek területére!

Épp ezért nem tartom teljes megoldásnak a prostituáltak igénybevételét.Persze átmenetileg, egyéb megoldás híján nagyon is üdvözlendő, hogy legalább ilyetén módon próbálnak segíteni, bár a szolgáltatás borsos ára kissé elvesz az örömömből, mert megint csak kiváltságosok „jutalma” lehet így az egész… És akinek volt pénze, eddig is megtalálta ezt a módot (gondoljunk csak az Életrevalók című remek film vonatkozó jelenetére). Sokkal nagyobb szükség lenne a szélesebb körű felvilágosításra, és nem csak a szakemberek körében. Biztos vagyok benne, hogy könnyebben találna párra (és nem csupán „könnyítő” aktusra) több sérült ember, ha kevesebb lenne a félelem és a tabu a témában!

24.hu