Találtam olyan sajtóhírt, hogy egykor -talán igaz sem volt - a Gambrinus Étterembe hétvégékre, már hetekkel előtte kellett helyett foglalni. Szerettünk a Babaluba  is járni, emlékszem, hétvégére ott is  asztalt  kellett foglalnunk. Jó szívvel gondolok vissza,  egy születésnapi vacsorára is, amikor a lányunkat az ott működő pubban  köszöntöttük. Persze már jó néhány év eltelt, azóta többnyire csak futtában jártam arra. A mai napig valójában igaziból szét sem néztem, ha az ember célirányosan megy, a környezetről nem igen szokott tudomást venni.

A Gambrinus köz 1920 környékén

Ma, mivel úgy alakult az életem ráértem, gondoltam körbejárom az emlékeimben egy forgalmas, színvonalas helyként élő környéket. Bár ne tettem volna. A város szívében egy  kihalt, talán még szellemek sem lakta  utcarészt találtam. Bezárt üzletek, üres kirakatok, kosz, szemét,  pusztulás mindenütt. Ahogy láttam, még az emberek is menekülnek a környékről, úgy egy óra alatt, talán tíz, éppen ott cigiző fiatalt láttam, egyébként még a madarak is elkerülik a környéket. Mindez a város közepén, nem messze a nevezetességektől, látnivalóktól. Talán, nincs is olyan turista, aki nem fordul meg a környéken. Bár azt kétlem, hogy a város polgármestere akár egyetlen vendégét is erre bátorkodna hozni. 

Lehegesztett lépcső - 2017. május 9.
A szerző felvétele

A szerző felvétele

Az egykor élettel, vásárlókkal, szórakozni vágyó emberekkel teli Gambrinus köz, már nincs sehol. A jó pár  még akár flancosnak is mondható üzletek zárva, egy-két antikvárium küzd még a talpon maradásért. Nem lehet könnyű dolguk, hisz a környéken parkolni szinte egyáltalán nem lehet, gondolom a bérleti díjat sem könnyű kigazdálkodni. Ahogyan láttam, nem igen kapkodnak a bérlők az üzlethelyiségekért, por, pókháló, koszos kirakatüvegek mindenütt.Erre biztos nem lehet büszke az önkormányzat. Nem is értem, a Városházától pár méterre, hogyan lehet egy területet így hagyni az enyészetnek, kitenni a múló időnek. Egyszerű városlakóként szégyelltem magam, amit láttam. Nem értem, hogy miért jó  egy magára valamit is adó városvezetésnek, az a látvány, az a hangulat, amit az egykor jobb napokat látott köz, ma áraszt. Találtam egy közel 100 éves képet a területről, amely akkor szórakozó, élettel teli, mosolygó emberekkel volt tele, amikor éppen jóízűen falatoztak, vagy  koccintottak egymás egészségére. 

Kiadó úzlethelység - 2017. május 9.
A szerző felvétele

Nem  az 1920 -as hangulatot sírom vissza. De talán lehet olyan köztes megoldás is, ami jó a városnak is, és az üzletek is bérlőkre találnak. Szerintem  a városnak a semmi bevételtől, a kisebb is jobb, ráadásul nem pusztulnak az értékes helyen levő üzletek, szégyenére a nem éppen gondos gazda módjára eljáró önkormányzatnak.

Minden kiadó - 2017. május 9.
A szerző felvétele

Hogy ne csak kritikát fogalmazzak meg, tennék egy szerény javaslatot is a város kulturális vezetésének. Úgyis sokszor hangoztatják, mennyire kíváncsiak az emberek véleményére.  A Gambrinus közben hozzák létre --jelentős bérleti kedvezményekkel--Debrecen kulturális sétálóutcáját. Ide költözhetnének antikváriumok, galériák, könyvesboltok, népművészeti üzletek, jegyirodák,, kávézók, ahol  az egykori hangulatban újságot lehetne olvasni, egyben találkozó helye is lehetne a város értelmiségének, kultúrára vágyó ifjúságának.  Időszakonként szervezhetők lehetnének  utcakiállítások, koncertek.De otthonra találhatnának itt az utcazenészek, a portréfestők is.  A hely adott,  már "csak" egy kis fantáziára, kedvező bérleti díjakra, a parkolási lehetőség biztosítására van szükség. Ha van szándék, ha van akarat, ha nem a dézsma nagysága a mérvadó,  akkor a Gambrinus köz -akár rövid időn belül-- városunk gyöngyszeme is  lehetne.

A szerző felvétele

A fotókat, 2017. május 09-én / kedden/ készítettem.