A hideg  ellenére már az ételosztás kezdete előtt sokan álldogáltak a parkban. Többségük már tudja, hogy a hónap utolsó vasárnapján biztos jól lakhat, gyakran még repetázni is lehet. A sorban az utcán élő honfitársaink mellett, nagyon sok kisnyugdíjas, korábban biztos egzisztenciával rendelkező közmunkás várta, hogy meleg ebédhez jusson. Egykor - több mint hat éve - még a hajléktalanok voltak többségben. Ma már azonban mind több, valaha szebb napokat megélt honfitársunk várja türelmesen a töltött káposztát. A már ismerős arcok mellett, mindig érkeznek újak, akik mára jutottak el oda, hogy hó végére már nem futja ennivalóra. Szomorú látni a kopottas ruhájú nyugdíjasokat, akik idős korukra oda jutottak, hogy már az is ünnep, ha néha csirkefarhátra telik a kicsinyke nyugdíjukból. Beszélgetni nehéz velük, hiszen senki sem büszke arra, hogy idős korára ide jutott. Akik megnyílnak, arról panaszkodnak,  kevéske nyugdíjból élnek, igencsak élére kell rakniuk a garast, hogy a rezsi kifizetése után még maradjon gyógyszerre és ennivalóra is. Van aki elmondta, nagyon sokszor választania kell hó végén, vagy eszik, vagy a gyógyszereit váltja ki. A kettő együtt már nem megy. „És akkor még ott a rezsi, bár ahogy lehet a gázzal, a villannyal is takarékoskodom. Most, hogy lassan itt a tél, a hideg idő, nem tudom mi lesz” mondta elkeseredve a férfi. Nehéz számukra biztatót mondani, hiszen mi csak annyit tehetünk, hogy minden hónapban egyszer vendégül látjuk a társadalom peremére került felebarátainkat

Az ételosztás végére a 150 adag finom töltött káposzta,és a friss kenyér mint mindig, „gazdára” talált.

Számunkra talán a legszomorúbb látvány, amikor kisgyermekes családok várják, hogy sorra kerüljenek. Vajon mi lesz a szüleikkel érkező gyermekekkel, akik nem tehetnek arról, hogy a családjuk ide jutott. Ők még ártatlan szemmel tekintenek a világra, nem tudják milyen élet vár rájuk, ha felnőnek. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a nyomor, csak a nyomort termeli újra. Vajon miről álmodhatnak az ételre váró kisgyermekek, mi járhat a kis buksijukban. Csak remélni tudjuk, hogy lesz bennük annyi erő és tehetség, hogy többre vigyék, mint szüleik. Mert az nagyon nincs rendjén, hogy már születéskor eldől a sorsuk. 

Az ételosztó kis csapat tagjai között vannak hívők, és nem hívők egyaránt. Ez valójában szóba sem kerül közöttünk, hisz' immár több mint hat éve összeköt bennünket, a felebarátaink segítésének örök emberi, erkölcsi törvénye. Tisztában vagyunk azzal, hogy a havi egyszeri ételosztással nem váltjuk meg a világot, nem tudjuk megszüntetni a nyomort, a kilátástalanságot még szűkebb pátriánkban sem. De úgy hisszük, hogy ugyan egy csepp a tengerben amit teszünk, de "anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb lenne a tenger." Mélyen hiszünk abban, hogy nem veszett ki a jó az emberből, és a szeretetnek egy társadalmat, egy közösséget nemcsak karácsony időszakában kell megérintenie.

A  szegények, az elesettek támogatása egy közösség erejét mutatja. Meggyőződésünk, hogy nem lehetünk közömbösek azok iránt, akik nem az élet napos oldalán foglalnak helyett, akik önhibájukból, vagy anélkül mindennapos küzdelmet vívnak a talpon maradásukért. Megérintett bennünket is Ferenc pápa üzenete, amelyet a szegények ez évi világnapján fogalmazott meg: " A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik. Napról napra erősebb az a kiáltás, mégis napról napra kevésbé hallatszik, mert elnyomja a kevés gazdag lármája, akik egyre kevesebben vannak és egyre gazdagabbak."

Bízunk abban, hogy a pápa gondolatai sokakban megerősítette, hogy mindennapi létünkhöz hozzátartozik az elesettek gyámolítása, felkarolása. Természetesen ki-ki tehetsége, anyagi lehetőségei szerint tudja kivenni részét a rászorultak segítéséből. 

A civil egyesület és a facebook csoport karácsonykor sem feledkezik meg a cívis városban élő nehéz sorsú embertársainkról. A több éves hagyománynak megfelelően december 26-án, az ünnep másnapján, a Petőfi térre hívjuk vendégségbe a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, az utcán kivert kutyaként élő felebarátainkat. Kis csapatunk ünnepi menüvel igyekszik, - ha csak pár órára is - szebbé tenni a térre érkezőknek Jézus születésének ünnepét.
A szeretet ünnepén igyekszünk ajándékokkal is kedveskedni a szüleikkel érkező gyermekeknek, s ha erre lehetőségünk lesz - az előző évekhez hasonlóan - a tér fáin meleg sálakkal, kesztyűkkel várjuk az ünnepi ebédre érkezőket.
Szeretnénk, ha emlékezetes lenne 2018 karácsonya azoknak a nincsteleneknek is, akiknek nem lesz feldíszített fenyőfájuk, akik Szenteste még annak is örülnek, ha nem hidegben, fázva, dideregve telnek el az ünnep órái. A kis csapatunk anyagi lehetőségei végesek, mi nem vagyunk tehetős emberek, de tiszta szívvel adjunk, amit pénztárcánk enged. Kérünk minden jóérzésű honfitársunkat, - ha erre lehetősége van - akár anyagi támogatással, de akár meleg ruhaneművel, élelemmel, bejglivel, süteménnyel, gyermekjátékokkal, könyvekkel, járuljon hozzá a "nincstelenek karácsonyához". Higgyék el, minden adomány jó helyre kerül, nagyon sok rászoruló ember számára szerezhetünk közösen örömet.
Aki szeretne bármilyen módon hozzájárulni a debreceni  rászorultak karácsonyi megvendégeléséhez, hétfőtől-péntekig 9 és 16 óra között az alábbi telefonszámon jelezheti: 52/ 476 405. Mobil szám: 20 460 32 53 vagy 30 9841 963.

Átutalással: Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma : Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802. A közleménybe kérjük beírni: karácsony 2018. 
A lengyel származású II. János Pál pápa így tanította:
„Legyetek barátai azoknak, akiknek nincsenek barátai. Legyetek a családja azoknak, akiknek nincsen családja. Legyetek a társasága azoknak, akik kirekedtek minden közösségből."

Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület elnöke