Az olajár tavaly óta tetemes esést produkált, ami igen nehéz helyzetbe hozza az olajipari szolgáltató cégeket.

Egyes cégek osztalékot csökkentenek, mások felvásárlásokkal igyekeznek előre menekülni - írja a portfolio.hu.

Komoly kihívások előtt az olajszervíz cégek

Ezen a héten több fontos hír is érkezett az olajipari szolgáltató szektorból, melyek az alacsony olajárok kedvezőtlen hatása mellett arra is rávilágítottak, hogy a mostani környezet azért lehetőségeket is hordoz ezeknek a vállalatoknak.

A Transocean például azt közölte a befektetőkkel, hogy még a legutóbb jelentősen visszavágott osztalékot sem tudja kifizetni már az idei év után, emellett arra is figyelmeztetett, hogy negyedéves beszámolójában várhatóan 2,1 milliárd dolláros veszteséget mutathat majd ki, főként a cégcsoporthoz tartozó egyes vállalatoknál végrehajtásra kerülő leírások miatt.

A Seadrill pedig kedden tette közzé negyedéves beszámolóját, melyben második negyedéves üzemi eredményének mindössze 11 százalékos csökkenéséről számolt be, ami a részvények árfolyamát 14 százalékos pluszba repítette. Mindezek ellenére a cég figyelmeztetett arra, hogy a jelentős ágazati túlkapacitás miatt az árak nyomás alatt vannak.

A Schlumberger viszont nagy lépést tett, mely a napokban jelentette be, hogy megállapodott a Cameron International felvásárlásáról. Ez egyértelműen hosszú távú befektetés a jövőbe, amit most a vállalat jóval olcsóbban tudott megtenni, mint mondjuk feltehetően egy évvel korábban. 

2015.08.26 13:20 Itt aztán tényleg beütött a válság

Hogy a helyzet súlyosságát érzékeljük, a Financial Times cikke által megemlített Rystad Energy számításai szerint a mélytengeri olajkitermelő projektek esetében jelenleg a kitermelés költsége valahol 53 dollár környékén van, míg a jelenlegi Brent árfolyam 48 dollár. Az új kutató projekteknél ráadásul jelentős beruházási igény merül fel kezdetben, így itt a kitermelési költség 70 dollár felett is lehet.

Iparági folyamatok

A Schlumberger legutóbbi, felvásárlással kapcsolatos bejelentése nem az első konszolidációs törekvés az ágazatban, a Halliburton tavaly jelentette be, hogy 35 milliárd dollárért veszi meg versenytársát, a Baker Hughes-t. Az olajipari szolgáltatóknál igazán látványosan a tavalyi évben indult meg az ágazati konszolidáció, 2014-ben a bejelentett felvásárlások összértéke meghaladta a 80 milliárd dollárt. Ez 2005 óta a legmagasabb érték és egyben háromszorosa a 2013-as felvásárlási összértéknek.

Az olajipari szolgáltató cégek jellemzően eszközöket (pl. fúróberendezéseket) biztosítanak a szénhidrogén kitermelő cégek számára, de olykor részt vesznek csővezetékek megépítésében és kitermelő egységek felépítésében is. Az ágazat szereplői azért kerülnek különösen nehéz helyzetbe az olajár esésekor, mert a vevők, az olaj és gázkitermelő cégek ilyenkor visszafogják beruházásaikat, így bevételeik mind a volumenek, mind az ár tekintetében sérülnek. Ezzel szemben egy integrált olajipari vállalatnál az olajár csökkenésének kutatás-termelésben jelentkező negatív hatását a finomítás részben ellensúlyozza az olcsóbb "feedstock" miatt.

Az olajipari szolgáltató cégek bevételeinek nagy részét a mélytengeri szénhidrogén-kutatásokhoz kapcsolódó eszközök bérbeadása, technológiák értékesítése adja, ez azonban a kutatások között az egyik legdrágább művelet. Emiatt a kitermelők az olajár esésekor elsőként az ehhez kapcsolódó beruházásaikat fogják vissza.

portfolio.hu