A Douro folyó völgyében, Portótól mintegy 70 km-rel keletre kezdődik, és mintegy 60 km hosszan nyúlik kelet felé, majd a völgy spanyolországi szakaszán folytatódik. A völgy alsó szakasza az ugyancsak meglehetősen híres Vinho Verde borvidék.

Területe mintegy 250 000 ha, de ebből csak mintegy 38 500 ha-on termelnek szőlőt.

Három tájegysége:

• Baixo Corgo (nyugati, egyben legkisebb és legcsapadékosabb),
• Cima Corgo,
• Douro Superior.

A bortermelés két központja:

• Régua és
• Pinhão.

A portói bor nevet a 17. század második felétől használják – azért ez a név terjedt el, mert a bort Porto kikötőjéből szállították az egész világra.

A világ legkorábban kijelölt borvidékeinek egyike; határait 1756-ban állapították meg, amikor Pombal márki a Douro felső folyásánál termelt bor minőségének biztosítására kidolgoztatta a világ első részletes bortörvényét. Ehhez a király rendeletben engedélyezte a Felső-Duero vidéki bortermelők társaságának (Companhia Geral da Agricultura das Vinhas do Alto Douro) megalapítását. A borvidék határait már a társaság szabta meg, és egyúttal részletesen értékelte a termőterületeket. A termesztés helye és a termék minősége szerint rögzítették az árakat, a hamisítókat pedig pénzbüntetéssel sújtották. A visszaesőket megkorbácsolták, majd Angolába száműzték; néhány borpancsolót egyenesen felakasztottak.

A Douro völgyében megtermelt bort egy év „házi” érlelés után hagyományosan gályákon úsztatták le a folyó alsó, hajózható szakaszán a torkolatig, hogy Vila Nova de Gaia pincéiben érleljék tovább. A hagyományos módon, teraszosan művelt szőlőknek köszönhetően a borvidéket 2001-ben a (kulturális) Világörökség részévé nyilvánították.