h i r d e t é s

Amíg a Fidesz a várban reprezentált, az esztergomiak megemlékeztek Bottyán Jánosról

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Amíg a Fidesz a várban reprezentált, az esztergomiak megemlékeztek Bottyán Jánosról

2019. szeptember 26. - 19:16

"A múltunk az alap, a gyökér, amelyből mi fakadunk. Aki nem becsüli múltját, annak nincs jövője."

 

Miközben a kormánypárt esztergomi képviselői Dr. Varga Judit igazságügyi miniszter lakossági fórumára igyekeztek az esztergomi vár Lovagtermébe, addig a Szeretgom Egyesület koszorút helyezett el a városháza oldalfalán, a méltatlanul mellőzött Bottyán János halálának 310-ik évfordulóján.

310 éve, azaz 1709. szeptember 26-án vagy 27-én, a Tarnaörs melletti táborban érte a halál (Vak) Bottyán János generálist.
Az esztergomi születésű Bottyán János kuruc generális, ismertebb nevén Vak Bottyán, a Rákóczi-szabadságharc egyik legtehetségesebb hadvezére volt.
Az idős Bottyán, aki korábban már a felszabadító háborúk és a végvári küzdelmek alatt is vitézül harcolt hazájáért, valószínűleg agyhártyagyulladás, vagy a pestisjárvány áldozata lett.

Bercsényi Miklós mondta, Bottyán János ezen a napon „behunyta a másik szemét is”, ezzel pedig a fejedelem elveszítette egyik legtehetségesebb hadvezérét, aki bátorsága és szervezőképessége mellett becsületességével és emberségével is beírta nevét a magyar hadtörténetbe.

Sajnos Esztergom a rendszerváltás óta nem tudta méltó módon "kezelni" emlékét.

Lovas szobra érthetetlen módon ma is eldugva, a róla elnevezett iskola pedig csak nemrég kapta vissza a Meggyes-éra által (a lovas szoborral együtt eltüntetett) nevét.

Halálának 250. évfordulójára, 1959-ben a városháza Bottyán János utcai oldalfalára egy márványtábla kerül, ami mára olyan megkopott, hogy olvashatatlan.
Kár, hogy a leköszönő testületből senkinek nem jutott eszébe, hogy a 310. évfordulóra talán megérdemelne egy tisztítást...
Helyette a választás évének finisében alá került a szokásos formátumú ismertető, ami lehetne jó hír is, de nem tudja feledtetni az elmúlt 20 év mellőzését, Bottyán emlékének beszántását, akár a középiskola nevének, akár szobrának eltüntetését.

Valahogy nem érezni Esztergomban a város "tiszteletét és megbecsülését".

Talán Bottyán is megérdemelne egy "emlékszobát" a volt palotájában, és akkor a nullánál pont eggyel több indok lenne arra, hogy a Várhegyen koncentrálódó turisták (diákcsoportok) célzottan jöhessenek a városközpontba. (bottyanesztergomban.eoldal.hu)