Csak egy a baj. Mi nem csak azért nem olvasunk indexet meg 444-et, mert az értékrenddel, amit képviselnek nem értünk egyet, hanem azért sem, mert a polgárpukkasztás kategóriáján jóval túlmutató, az ízlésességet teljes egészében nélkülöző, az újságírástól oly távol álló stílus, amit a liberalizmus „szent” nevében a szólásszabadság hamis zászlaja alatt művelnek az etikával köszönő viszonyban sincs. S mint ilyen összeegyeztethetetlenek – velünk - írja a nkf.blogstar.hu.

A hazugság, mások lenézése vagy meggyőződésének kigúnyolása,  a tiszteletlenség,  a becsmérlés,  a tornacipős izzadtságszagú igénytelenség. Ez nem a mi világunk. Ez egy másik világ. És ezzel a világgal mi nem akarunk közösséget vállalni.

A kérdés, persze adott, hogy mivel sikerül azt a réteget átcsábítani, akik amúgy kikérik maguknak, ha oda sorolnánk őket szociológiailag, ahova a médiafogyasztási szokásaik paraméterezik. És ne higgyük, hogy ők a mackós – atlétatrikós, sörtböfögő lumpenproletárok a tizedikről. Mert nem. Sokan vasalt inget hordanak, a középosztályhoz sorolódnak – persze ugyanúgy sört böfögnek és pukkantanak a kanapén halkan, szerényen – hogy mások meg ne hallják. De ettől igénytelenségük még pont addig terjed, (mint felszínességük az élet egyéb területein)  – a készen kapott félinformációkig. Fejük fölé fényes glóriát rajzol diplomájuk, miközben boldogtalan tudatlanságban álmodják mindennapjaikat a fogyasztói társadalom márkákkal logózott falanszterében.

Nos, hogyan lehetne őket átcsábítani? Nem így. Mert ők szigorúan ragaszkodnak a független médiához. Számukra pedig a függetlenséget a külföldről logózott brendek biztosítják. Ezt tanulták, és így, ebben a hitben élik mindennapjaikat. Jobbról nem lehet senki középre rántani. Középre, csak akkor állnak mögéd, ha Te magad is középen állsz. Nos, ezt az illúziót kell életre hívni, aztán elhitetni – ez a liberális recept. És működik.

nkf.blogstar.hu