Ezzel nem szívesen szembesül a kormány, de persze semmi összefüggés nincs ebben és a tényben, hogy a KSH tavaly pénzhiányra hivatkozva nem akarta kiadni a létminimum-adatokat, idén pedig egyszerűen nem is méri őket.

Az egyes magyarországi régiók között óriási különbség van:  Az iparosodottabb, fejlettebb, széles körű szolgáltatói szektorral rendelkező régiókban (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Budapest) nemcsak a szegények aránya alacsonyabb, hanem a munkalehetőségek is jóval perzifikáltabbak, emiatt pedig mind a munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mind a bérek jóval magasabbak. Ezzel szemben a többi régiónak jelentős foglalkoztatási és szegénységi problémával kell szembenéznie, így nem véletlen, hogy az alföldi és észak-magyarországi régiók jobbára mindig megtalálhatóak az Európai Unió legszegényebb régiói között - írja a Fullánk.

A hazai körülmények között pedig nem könnyű a szegénység adta csapdahelyzetből kikecmeregni: azok akik szegény, tanulatlan családba születtek nehéz helyzetben lesznek, és akár generációkon keresztül megmaradhat ez a kiszolgáltatott, nagyon nehéz helyzet. 

Súlyos anyagi problémák Magyarországon

Magyarországon a társadalom jelentős hányada néz szembe súlyos anyagi problémákkal, a szegények száma pedig több mint 4 millió. Az elmúlt 5 évben a helyzet egyáltalán nem javult, hiszen a kormányzati intézkedések inkább nevezhetőek szegény-ellenesnek, mint szolidárisnak: ha a különböző gazdaság és társadalompolitikai lépéseket összegezni szeretnénk, akkor nyugodt szívvel ki lehet jelenti, hogy a kormány inkább a felső 10-20 százalékot támogatta szemben a maradék 80-90 százalékkal.  (Az elmúlt 5 év intézkedései közül egyedül a rezsicsökkentést lehet kiemelni, mint olyan kormányzati intézkedést, ami csekély mértékben javította a szegényebb rétegek anyagi helyzetét.)

Hogy mennyire nehéz a helyzet azt jól jellemzi, hogy a kormány próbál minél kevesebbet beszélni a témáról, és hivatalos statisztikából is egyre kevesebb van: idén a KSH például úgy döntött, hogy nem fogják tovább mérni a létminimumot. 

Friss kutatások továbbra is alátámasztják, hogy a magyar háztartások jelentős hányada nélkülöz: az ország egészében a háztartások 37 százaléka számít depriváltnak (szegénynek, kevés jószághoz van hozzáférésük az anyagi helyzet miatt), egyötödük pedig súlyosan depriváltnak, azaz a mindennapi megélhetésre sincs fedezet, a családban a gyermekek pedig ki vannak téve az éhezésnek és egyéb szörnyű körülményeknek. 

A depriváció pedig egyfajta csapdahelyzetet is teremt a családokban: Magyarországon kevés program és támogatás van arra, hogy a gyermekek ki tudjanak szakadni ebből a környezetből, így legtöbb esetben akár generációkon is átível családon belül ez a kilátástalan helyzet. 

Az oktatás szerepe

Az egészségüggyel és oktatással foglalkozó elemzésünkben már kitértünk arra a tényre, hogy a magasabb végzettséggel rendelkező személyek nagyobb eséllyel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, a diplomás munkanélküliek aránya pedig elenyésző a középfokú végzettséggel sem rendelkező munkanélküliek arányához képest. 

Az MTA-Tárki kutatása is hasonló eredményekre jutott: a diplomások körében nemcsak a munkanélküliségi ráta jóval alacsonyabb, hanem az átlagbérek is jóval magasabbak. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező háztartásokban az egy főre jutó jövedelem alig haladja meg a 90 ezer forintot, ezzel szemben a diplomásoknál ez az összeg a 190 ezer forintot is meghaladja, tehát a különbség több mint kétszeres.

Hasonló számokra jutottak, amikor azt vizsgálták, hogy a különböző végzettséggel rendelkező apák gyermekeinek jövedelmi helyzete hogyan alakul: miközben egy diplomás apa gyermeke átlagban 180 ezer forintos jövedelemhez juthat, a 8 osztályos végzettséggel rendelkező apák gyermekeinél ez az átlag alig haladja meg a 100 ezer forintot. Az adatok továbbra is alátámasztják, hogy sokak jövője már születésük pillanatában eldől, mivel a gyenge állami struktúra és a kevés program mellett olyan csapdahelyzetbe kerülnek, hogy nem tudnak hozzáférni a magasabb szintű oktatási rendszerhez. 

Természetesen ez a végzettséghez kötött deprivációs indikátorokon is látszik: elsősorban azok a háztartások néznek szembe súlyos anyagi problémákkal, ahol a végzettség alacsonyabbak, és ez az arány fokozatosan javul előrehaladva a létrán: A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező háztartásoknál a deprivációs arány 60 százalék felett van, felsőfokú végzettségnél ez az arány már csak 10 százalék. Bár ezek eléggé nyilvánvaló tények, az adatokból jól látható, hogy hatalmas különbség alakult ki az alapján, hogy ki, milyen végzettséggel és ebből fakadóan milyen jövedelemmel rendelkezik, az olló az elmúlt 4-5 évben csak tovább nyílt. Amennyiben lennének friss statisztikák a hazai Gini-indexről, akkor jól láthatnánk, hogy a jövedelemtranszfernek (például az adóreform, ezen belül is az egykulcsos adó) köszönhetően a társadalmi csoportok közötti jövedelmi különbségek emelkedtek. 

Jelentős regionális eltérések

Egy másik súlyos probléma a hazai régiók közötti különbségek. Négy magyarországi régió szinte mindig szerepel az Európai Unió legszegényebb régióit rangsoroló listáin: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl. A felsorolt négy régió jelentős lemaradásban van Budapesthez, vagy éppen a közép-dunántúli és nyugat-dunántúli régióhoz képest, és nemcsak a fejlettségben, hanem az átlagjövedelmekben is megmutatkozik: miközben Közép-Magyarországon az átlagjövedelem több mint 160 ezer forint (Uniós összehasonlításban ez is gyér adatnak mondható), az észak-alföldi régióban még a 100 ezer forintot sem éri el. Az eltérésnek több oka is van:

- A már említett fejlettségbeli különbség: beágyazottabb, fejlettebb infrastruktúra van Nyugat- és Közép-Magyarországon (beleértve Budapestet).

- A fejlettebb régiók iparosodottabbak, a szolgáltató szektornak jelentősebb szerepe van, valamint a hálózati szerkezetek is fejlettebbek, ezzel szemben az elmaradott régiók nem tudtak kilépni a tradicionális ipar árnyékából, valamint a mezőgazdaság továbbra is jelentős szereppel bír.

- A fent említett okok miatt a képzett munkaerő nyilvánvalóan a fejlettebb régiókban talál munkát, részben annak köszönhetően is, hogy a magasabb szervezettségi is hálózati szintnek köszönhetően ezekben a régiókban jönnek létre azok a munkahelyek, amelyek felszívják a képzett szakembereket. 

A felsorolt három pont miatt az elmaradott régiók közép távon sem számíthatnak sok jóra, hiszen önmagában az infrastruktúra fejlesztése még nem fogja felvirágoztatni a régiókat. Ez már régóta nem elég. Ha például nincs képzett munkaerő, akkor nem lesznek magasabb hozzáadott erőt biztosító álláshelyek, és ez oda-vissza igaz. 

Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a deprivációs arány a szegényebb régiókban a legmagasabb, és az itt élő emberek túlnyomó többsége nem tud ebből a csapdahelyzetből kikecmeregni. 

Sokaknak csak a közmunka jut

A szegényebb régiókban az egyik megoldás a közmunka. A közmunka azonban nem képes megoldani a súlyos társadalmi problémákat: egyrészt nem biztosítja a létminimumhoz elegendő jövedelmet, másrészt a közmunka és a versenyszféra között az átjárás elenyésző: gyakorlatilag ugyanúgy egyfajta csapdahelyzetként lehet jellemezni, mint a szegénységet, és összességében a közmunkaprogramot nem lehet másként értékelni, mint egy aktív szociális támogatást, ami felváltotta a korábbi passzív támogatást. 

Ha össze szeretnénk foglalni a magyarországi szegénységgel kapcsolatos tudásunkat, akkor egy nem túl szép kép rajzolódik ki: jelenleg minimum 4 millió magyar él szegénységben, a számuk pedig fokozatosan emelkedik, mivel nincsenek meg azok a gazdaság és társadalompolitikai feltételek, amelyek az ellenkező irányba löknék el a folyamatot. A legfrissebb felmérések adatai is alátámasztják, hogy az oktatásnak például fontos szerepe van abban, hogy az egyes háztartások jövedelmi helyzete hogyan fog alakulni. A hazai oktatásban tapasztalható áldatlan állapotok és pénzkivonás viszont azt eredményezi, hogy a szegénység tovább fog mélyülni, mert egyre kevesebben fognak hozzáférni a minőségi oktatáshoz, és ezek a szegényebb háztartások gyermekei lesznek.

Ha a kormány valóban tenni akar azért, hogy csökkenjen a deprivációs arány Magyarországon, akkor számos helyen jelentős reformokra lenne szükség. Ezek egyike a már többször említett oktatási rendszer. A kormány hallgatása és a téma kerülése viszont inkább azt sugallja, hogy a Fidesz semmit sem akar tenni annak érdekében, hogy ne a 4 millió szegény országa legyünk. Jelen körülmények között pedig csak tovább fognak emelkedni mind a társadalmi különbségek, mind pedig a hazai régiók közötti különbségek. 

fullank.com